Régen sztárok törzshelye volt, később a nosztalgiára vágyók Mekkájává vált a legendás Kádár étkezde, ami különös körülmények között jött létre 1957-ben.
2020-ban, a koronavírus-járvány beköszöntekor, az akkor már bőven nyugdíjas korú és ezért 33 év után a kiszálláson gondolkodó tulajdonos, Orbán Sándor úgy döntött, bezárja a legendás Kádár étkezdét. Ezzel úgy tűnt, a Klauzál téri műintézmény, ahol a kockás abrosz, a szódavizes palackok, a málnaszörp és a házias fogások miatt külföldiek és nosztalgiázni vágyó helyiek egymásnak adták a kilincset, befejezi 63 éves pályafutását. 2022 áprilisában felröppent a hír, hogy új gazdára talált a műintézmény, ez azonban nem bizonyult igaznak, így egyelőre biztosan nem folytatódik a hely 1957 óta íródó története.
A Kádár étkezde nevét az alapító Kádár Béláról kapta. Kádár 8. kerületi vendéglátós családba született, édesapjának „akkori nyelven csehója (étkezde) volt a legsötétebb Józsefvárosban, a Mátyás tér 16. szám alatt” – idézi fel a gyerekkori jó barát, Kecskeméti György az 1980-ban, Kádár halálára írt megemlékezésében. Az Új Életben megjelent nekrológjából tudható az is, hogy a család idővel egy kerülettel tovább költözött és ott gyakorolta tovább a mesterséget. „Azután mindketten elkerültünk ifjúságunk Édenéből, – mert nekünk azt jelentette a Mátyás tér –, a hetedik kerületbe. Nem sok idő telt el, én ellátogattam az Akácfa utcai étkezdétekbe is.” Az Akácfa utca 38. szám alatt található helyiséget a második világháború után már a fiú lakta be, a korabeli telefonkönyvek tanúsága szerint kávékimérést üzemeltetett.
Évtizedekkel később megjelent cikkek tudni vélik, hogy Kádár nevéhez fűződött ott még 1955-ben a legendás Kis pipa étterem, vagyis a Szomorú vasárnap slágert jegyző Seres Rezső „munkahelyének” megnyitása, és azt államosították 1956-ban a feje fölül, kárpótlásul pedig megkapta a Klauzál téri helyiséget. Új állomáshelyén állítólag nem tervezett éttermet üzemeltetni, kezdetben inkább csak a barátoknak, ismerősöknek főzött sóletet a feleségével, ám ennek akkora sikere lett, hogy arra már vállalkozást lehetett alapozni. A sóletes sztorit megerősítő korabeli írás nem lelhető fel, ám az kétségtelen, hogy Kádár Béla – mint azt az egyetlen vele készített, 1975-ös Új Élet interjúban egyértelművé teszi – zsidó családból származott és az is biztos, hogy a sólettel szerzett magának hírnevet.
Olyannyira, hogy az étel az étteremmel együtt jóval túlélte őt: minden későbbi tulajdonos kínálta legalább hetente egyszer – állításuk szerint ráadásul Kádár eredeti receptje vándorolt kézről-kézre. „Van, aki Zürichből röppen át a sólettal körített sült libacomb kedvéért, mások New Yorkból, Londonból, Stockholmból zarándokoltak ide, hogy töltött káposztával enyhítsék kínzó éhségüket – és honvágyukat…A falakról ismert művészek, sportolók bekeretezett fényképe néz a betévedt idegenre” – áradozott például Szilágyi György a Ludas Matyi 1987. márciusi számában. Nem kis részben a sólet miatt a Kádár étkezde törzshelye volt többek között Karinthy Ferencnek, Papp Lacinak, Nemcsák Károlynak, Görbe Norának, Usztics Mátyásnak, Újréti Lászlónak, Kabos Lászlónak, Markos Györgynek, Nádas Györgynek, Sípos Tamásnak és Verebes Istvánnak, de megfordult ott Andy Vajna társaságában Sylvester Stallone is.
Az akkori tulajdonos, Garami Tibor mégis egy vendégre volt különösen büszke: Marcello Mastroianni 1987-ben látogatta meg a Kádárt. Mint 1992-ben, a Köztársaság című újságban Garami elmesélte, az olasz filmcsillag a húsleves és főtt hús mellett természetesen libacombbal készült sóletet evett és „ízlett neki”.
Egy hozzászólás a(z) “Egy baráti sóletezéssel indult a kapuit 63 év után bezáró pesti étterem története” című bejegyzéshez
Csak örülni lehet a hírnek, hogy újranyit a Kádár és remélhetőleg megőrzi a hagyományokat.
(Egy megjegyzés a blog szerzőjének: a nagyedik sorban említett közterület nevét nagy betűvel kell/ene írni – függetlenül attól, hogy itt jelző-funkciója van.)