Mikor nyitott? Miről volt inkább hírhedt, mint híres? Mely politikusunk járt oda? Melyik zenekar forgatott ott klippet?

Bár több, jól beazonosítható, sőt mai napig működő vendéglátó egységben forgott a Szomszédok sorozat kamerája, a legikonikusabb kétségtelenül az Almának munkát biztosító Alkotás presszó volt. Az alábbiakban ezzel kapcsolatos érdekességek következnek.

Beelőzte a Bambit 

„Javul az új lakótelepek kereskedelmi hálózata” címmel 1958. augusztus 29-én először a Magyar Nemzet adta hírül, hogy az Alkotás utca 47. szám alatt nem sokkal korábban felhúzott társasház földszintjén kialakított üzlethelyiségekben „a lakosság kérését és a helyi adottságokat figyelembe véve (…) cukrászdát, fűszerüzletet és húsboltot rendeznek be”. A rákövetkező fél évben nem történt érdemi előrelépés, hacsak nem tekintjük annak, hogy – mint arról az Esti Hírlap beszámol – 1959. márciusában ismét „elfogadták a Vendéglátóipari Tröszt idei budapesti fejlesztési tervét”, ennek értelmében a „Frankel Leó út 2-4. az Alkotás utca 47. és a Nagyenyed utca 15/b számú házban nyílik új cukrászda és eszpresszó”.

Ugyanez a lap 1960 októberében aztán már végre tudathatta olvasóival, hogy a „XII. kerület Alkotás utca 47. szám alatt fűszer-csemegeboltot, húsüzletet és cukrászdát (…) adtak át”. Ezzel megszületett az Alkotás eszpresszó, ami fél évvel megelőzte a tervekben még vele együtt szereplő, ám végül csak 1961. május 1-én megnyitott Frankel Leó úti híres nagytestvért, a ma is működő Bambi Presszót.

Cukrászdaként olykor csődöt mondott

Az egyébként másodosztályú cukrászda-eszpresszóban néhanapján pont az édességekkel akadt probléma. 1970-ben a Fővárosi Élelmiszerellenőrző Intézet harmadik negyedévi vizsgálatán a hatóság munkatársai azt állapították meg, hogy az „Alkotás cukrászdában” a tojást vagy tejszínt „megtakarították” a fagylalt készítésekor – írja a Népszabadság. Mondhatni, Árkus József, a Ludas Matyi vicclap és a Parabola szatirikus TV-műsor főszerkesztője még jobban járt, amikor előre felkészítették a gyatra süteményekkel kapcsolatban.

Így emlékezett meg az esetről a Népszabadság 1971. április 18-i számában: „A hét egyik belpolitikai eseménye a lányom születésnapja volt. Mármint számára és számomra. Régi szokás szerint ezen a jeles ünnepen cukrászdába mentünk. Budaiak lévén, nem akármilyen cukrászdába, hanem az Alkotás presszóba, amely jó hírű hely a környéken. Mint afféle sematikus apa, ez alkalommal azt ígértem jubiláló leányomnak, hogy erre nagyot eszünk, annyi tortát kérhet, amennyi csak belefér. A nagylánynak ez nem tetszett, mondván, hogy ő már nem kislány. Az alkalomhoz illő szertartásos ábrázattal azért beültünk a cukrászdába, ahol is a felszolgálónő a Stefánia tortára megrázta a fejét és azt mondta, hogy ezt nem ajánlja. Mert nem friss. Ugyanígy nyilatkozott a lúdlábról, egyéb csokitortákról, mignonokról, krémesekről. Megsúgta, hogy ezek közül egyik sem friss. Egyáltalán, semmiféle tortát sem ajánl, minthogy mindegyik olyan száraz, mint a pozdorja.” Hab a tortán, hogy egyesek szerint az ott árusított italok is hagytak maguk után némi kivánnivalót. „Talán csak azért, mert fiatal voltam, de úgy emlékszem ezekre az évekre mint a jó időkre. Bár a rum pocsék volt, de szerethettük egymást” – írja a helyről Szelényi Iván 2008-ban a Jelenkorban.

Illusztris közönség járt oda

És ha már Szelényi (de továbbra sem János): a Széchenyi-díjas szociológus hasonlóan neves barátokkal tartott fenn törzsasztalt. „Konrád, Hernádi s Liska 1967-68-ban még felhőtlenül együtt mulathattak, s együtt szidhatták a rendszert hetente két délelőtt az Alkotás presszóban” – meséli a már említett Jelenkor cikkben. Egy másik írásában ama „rendszert szidó” állapot elérésének kellékeit ecseteli: miközben Hernádi, vagyis Hernádi Gyula József Attila- és Kossuth-díjas író kizárólag pezsgőt ivott, addig ők Konrád György Kossuth-díjas író, szociológussal és Liska Tibor Széchenyi-díjas közgazdásszal „mindenfélét, de többnyire alkoholt”. Katona Tamás történész, író, MDF-es országgyűlési képviselő szintén gyakori vendég volt a helyen, nem tudni miért, de a Kurír újság szerint itt ragadt rá a „Koton Atanáz” gúnynév. Rajta kívül még a két házzal odébb, az 51-ben lakó Tamási Áron író is sokat üldögélt a teraszon.

Sportceleb vonalon szintén erős mezőny verődött össze az Alkotás presszóban, olyannyira, hogy kis túlzással akár az út túloldalán álló Sportkórház rekreációs osztályává avathatták volna. Ennek oka, hogy a versenyzőknek a nagy megmérettetések előtt be kellett vonulniuk 2-3 hétre az egészségügyi intézménybe, ám a vizsgálatok és étkezések közötti időben „eltávot” kaptak, a szemközti vendéglátó egység pedig adta magát. Mivel a sportolók jól ismerték a presszót, az újságírók sokszor ide szervezték le velük az interjúkat és indították a beszélgetést a hely szellemétől inspirálódva egy a témába vágó kérdéssel. Így derülhetett ki, hogy Tieber László válogatott focista szigorúan csak kólát iszik, hogy Kulcsár Gergely olimpiai ezüstérmes gerelyhajító kedveli a jó whiskyt, vagy hogy Judik Péter, az FTC hátvédje „bágyadt narancs dzsúz”-ba fojtja a bánatát, amit az átigazolása körüli hercehurca okozott neki.

Tárkereső klub is működött benne

Az 1985-ben alapított, magát Magyarország legrégebbi társkereső irodájaként hirdető MM Társkereső táncklubot működtetett péntekenként az Etele étteremben, szombatonként a budai Park presszóban, majd 1988-tól vasárnaponként az Alkotás presszóban. Valószínűleg ott nem jött be a dolog, mert 1989-ben ide már nem invitálták a szingliket.

+1: az Animal Cannibals itt forgatta 1997-ben a Hazafelé az út veszélyes című számának klippjét