A telefonbár mai szemmel megmosolyogtató formában igyekezett összehozni az egyedülálló férfiakat és nőket a 70-es években. Akkor viszont nagy sikere volt.
Ami a mostani fiatal generációnak a Happn ismerkedő-applikáció, az eggyel korábbi évjáratnak pedig az SMS-fal, az az 1970-es években a telefonbár volt. Nem tudni, honnan jött az ötlet, hogy a szórakozóhelyek vendégasztalainál egymással összekötött telefonokat helyeznek el, az viszont biztos, hogy Prágában már 1956-ban létezett ez az intézmény. A magyar olvasóknak a Béke és Szabadság újság mutatta be az újdonságot. „Aki bolondozni vágyik, az felkeresi az 5P-t, a telefonbárt, ahol a vendégek egymást hívogatják a telefonnal felszerelt asztaloktól.”
Prága után szabadon
Magyarországon 1967 decemberében a harmadik kerületi Szépvölgyi út 15. szám alatt, az Újlaki étteremben nyitott meg az első Telefonbár. A rendszer lényegét a Hétfői Hírek újság ismertette. „Minden asztalon egy készülék áll a vendégek rendelkezésére, akik a műsor szüneteiben a házi telefonkönyvből tetszés szerint tárcsázhatják egymás asztalát és telefonon rendelhetnek az ügyeletes telefonkezelő pincértől.”
Nem mindenkinek nyerte el a tetszését a szórakozásnak eme formája. A Magyarország folyóirat 1968-ban gyakorlatilag lebeszélte az egyedülálló nőket arról, hogy ott ismerkedjenek. „Bevett szokás az éjszakai zenés szórakozóhelyeken, amelyek általában a hajnali órákig nyitva tartanak, hogy férfi kíséret nélkül nőt. – korra, külsőre, hivatásra való tekintet nélkül – már a portás sem enged be a helyiségbe, ugyanakkor a kifejezetten ismerkedési célból érkező nőket kettesével-hármasával örömmel fogadják. Egyedül a Délbudai Vendéglátóipari Vállalat adott ki legutóbb olyan utasítást, hogy 170 üzletében a vezetők és a pincérek nyújtsanak védelmet a tisztességes szándékú, egyedülálló nővendégeknek, ne közvetítsenek üzeneteket férfiaktól, gátolják meg az asztalon át történő ismerkedéseket. Aki pedig magányos nő létére a telefon bárba vagy valamelyik nonstop-üzembe ül be, magára vessen…”
1972-ben a Szórakoztató zenészek magazin a napközben egyébként konszolidált menzaként (is) működő lokálból kiszűrődő zajt kifogásolta. „A nyári hónapokban hasonló gondokkal küzd az EMKE Étterem is. Este 10 óráig a nyitott ablakokon kiáramlik a muzsika a Blaha Lujza térre, de a csendrendelet értelmében 22 óra után bezárulnak az ablakok. Csakhogy akkor még szinte elviselhetetlen a hőség, hiszen légkondicionáló berendezés nincs az étteremben. Ugyanez a helyzet az Újlaki Étterem Telefon bárjában annak ellenére, hogy az épület viszonylag távolabb van a lakóházaktól.”
Telefonbár leszállóágban
A közönség nem törődött a károgókkal, szorgalmasan látogatta a helyet. A telefonos-ismerkedős attrakció mellett az üzemeltetők változatos programokkal (cigányzenekar, zene, tánc, stand up) várták a vendégeket. Az Újlaki-Telefonbár kombinát idővel aztán érezhetően elindult a lejtőn. A vezetés stiklijéről a Népszabadság számolt be. „Sikkasztás, árdrágítás, és a vásárlók megkárosításának gyanúja miatt eljárás indult Erdélyi Tamás, az óbudai Újlaki Étterem vezetője ellen. A népszerűen telefonbárnak nevezett, forgalmas éttermet Erdélyi éveken át vezette, a vállalat vezetőinek megelégedésére; ötletgazdag, öntevékeny, jó szakembernek tartották. Mint a nyomozás során kiderült, az üzletvezető idővel túlságosan is önállósította magát. 1977 májusában – vállalati engedély nélkül – megállapodott a Hungagent Külkereskedelmi Vállalattal, hogy annak rendezvényeire az újlaki étteremből szállítanak hidegtálakat, kávét és süteményt.”
Ezzel párhuzamosan a közönség is hígulni kezdett. A Telefonbár üzembiztosan szállította a témát a rendőrség hivatalos lapjának, a Magyar Rendőrnek. Ezekből a beszámolókból kiderül, tört ki verekedés a helyen, előfordult, hogy a betörők a Telefonbárban vertek a zsákmány fenekére és olyan is, hogy valakit ott kapcsoltak le a nyomozók. Nem keltett nagy meglepetést, amikor a Telefonbár a 80-as években bezárt egy időre. 1987-ben még volt egy rövid fellángolása, újra megnyitott, a rendszerváltást azonban így sem érte meg.