Mi köze a jégkrémnek a bolt nevéhez? Miért nem készült egy ideig fagyi a Jégbüfé falai között? Mennyibe került anno egy gombóc?
A Jégbüfé tényleg egyet jelentett a fagyival
Az 1952. május 28-án a Felszabadulás téren (ma Ferenciek tere) megnyitott Jégbüffé – eredetileg így, két f-fel – egyértelműen a koncepciójának köszönheti nevét. (A nevet egyébként Papp Endre, a Mátyás pince akkori vezetője, a brassói aprópecsenye állítólagos feltalálója adta neki). A korabeli beszámolókból jól látszik, kezdettől fogva a jégkrémek és parfék játszották a boltban a központi szerepet. A Magyar Nemzet például így ír erről: „Fagylalttal készült hűsítő italok, parfék, jégkrémes sütemények és újfajta jégkrémek mellett szendvicseket és feketekávét is lehet itt kapni. A Jégbüffé értékes felszereléséhez tartozik egy különleges csehszlovák gyártmányú gépezet, amely tízpercenként 30 liter fagylaltkrémet gyárt. Az üzem kapacitása olyan méretű, hogy az V. kerület valamennyi vendéglátóüzemének fagylaltszükségletét egymaga el tudja látni.”
Vezértermékük hamar leigázta a magyar ínyeket, az emberek elkezdték otthonra is vinni. 1955-től a Jégbüfé letétért cserébe kétdecis, félliteres és literes parfétermoszokat bocsátott rendelkezésre erre a célra. 1980-ban pedig állagát hűtés nélkül is két órán át megörző „családi fagylalttal” jöttek ki.
Az újságokat böngészve rekordgyanús az 1961. június 28-i nap, a nyári kánikulában tizenkét és fél mázsa fagylalt fogyott. Átlagos időben még tavasszal is ez volt a slágertermék. „Május 12-én 105 ezer forint forgalomra számítunk, a felét majd a fagylalt teszi ki” – nyilatkozta Tánczos Györgyné ügyeletes vezető a Magyar Hírlap 1985-ben. Ekkor már túl voltak a metróépítés miatti két éves kényszerszüneten. 1984. augusztusában korábban megújult erővel tértek vissza. Automata fagylaltot gyártó olasz gépsort szereltek fel a boltban, ennek is köszönhetően szezonban összesen 28 féle fagylaltot árusítottak.
Néha azért akadtak gondok…
Dacára az előző bekezdésben említett mindenféle csúcstechnológiáknak, volt olyan időszak, amikor a fagyi bizony mégsem helyben készült. Történt, hogy 1958. augusztus 21-én 46 személyt kórházba szállítottak fagylaltmérgezés miatt. Ezen a ponton adjuk át a szót a Népszava akkori újságírójának. „E szokatlanul meleg nyár folyamán ez volt az egyetlen nagyobb arányú fagylaltmérgezés, amit különben az augusztus 20-i nagyobb forgalomra való helytelen felkészülés okozott. Igen sok vendégre számítottak és rendkívül nagy mennyiségű fagylaltot gyártottak. Délután azonban az időjárás viharosra fordult s a fagylalt egy része eladatlan maradt. A másnapos fagylalt felhasználása szigorúan tilos, különösen kényes a vaníliafagylalt, amely összetételénél fogva valósággal vonzza a baktériumokat.”
- A tokaji pezsgő története 200 éve kezdődött
- Az igazi Rákóczi túrós titka
- A magyar kóla, ami legyőzte a Coca-Colát
- Így követték el a Balaton ellen történetének legnagyobb bűntényét
- 50 éve a magyarok kedvenc étele, pedig nem is tudni, hogy miből készül
1959-ben az Esti Hírlap a bírósági tárgyalás alapján még pontosabban rekonstruálta az esetet: „A nagy mennyiségű fagylalt tárolására az üzem megfelelő készülékkel nem rendelkezett, ezért a cukrászsegédek a kész fagylalt egy részét 25 literes tejeskannákban helyezték el. Az üzemnek megfelelő hűtőberendezése sem volt ilyen nagy mennyiség hűtésére. (…) Augusztus 21-én Oláh Piroska fagyasztási megbízott, amikor bement az üzletbe, megállapította, hogy a fagylalt megolvadt. Teteje ráncos, savanykás szaga van és íze is savanyú. Észleleteit közölte Csitárszkyval, aki kijelentette: Oláh Piroska tévedett, a fagylalt jó, gyorsan be kell fagyasztani és árusítani. Ez meg is történt.” A főkolompos Csitárszky Kálmán üzletvezető-helyettest tíz hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A többiek pénzbüntetést kaptak, a Jégbüfétől pedig egy időre megvonták a fagylaltkészítési jogot.
A vezetés hamarosan a hozott fagyival is elkezdett ügyeskedni. Minderre akkor derült fény, amikor 1960-ban az újlipótvárosi Pozsonyi út egyik bérházának lakói kollektíven felnyomták a Jégbüfét a Népszava újságnál, mondván a fagyijuk „vizes és ízetlen”. Az ügy a Fővárosi Tanács Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézetéhez került, ahol megállapították egy liter fagylalt az előírt 36 gramm zsiradéknak csak a harmadát tartalmazza. A lefolytatott vizsgálat szerint a V. kerületi Vendéglátó Vállalat szép utcai üzemében még stimmelt az érték. Így egyértelmű volt, hogy a hígítás a Felszabadulás téren történt. „Vajda Ödön, a fővárosi tanács vegyészeti intézetének vezetője, az ellenőrzés során tapasztalt hibákra felhívta az illetékesek figyelmét, a szabálysértőket pedig a hatóságnál is feljelentik, hogy a közönség megkárosítói elnyerjék méltó büntetésüket” – zárul az ügyet végig nyomon követő Népszava beszámolója. A fenyítés hatott: augusztusban két rajtaütésszerű ellenőrzést is kapott a Jégbüfé, de mindent rendben találtak
Télen-nyáron
A magyar fagyifogyasztás a hatvanas években nagyjából a nyugat-európainak a tizedét érte el, egyértelműen szezonális nyalánkságnak számított. Olyannyira, hogy volt idő, amikor „Pesten a Jégbüfé volt az egyetlen hely, ahol télen is árultunk fagylaltot” – állítja az 1962-től a cukrászdában dolgozó Szabó Pál 1998-ban a Népszabadságnak adott interjúban. Természetesen nem tették volna, ha nincs rá kereslet. „Vannak, méghozzá nem is kevesen, akiknek napközben a mínusz 10 fok sem elég! Erről tanúskodnak Bori István üzletvezető adatai: a Jégbüfében ma is naponta 50-60 kiló fagylalt fogy, más szóval ott 800-1000 adagot vásárolnak a budapestiek, mellé három-négyszáz szelet parfét, s nem sokkal kevesebb jégkrémszeletet” – hüledezik 1963 elején a Népszabadság újságírója. Mindezt úgy, hogy abban az évben Budapesten már 24 helyen lehetett télen fagylalthoz jutni…
Fizetés-mizéria
Fagylalthoz alapesetben kétféleképpen lehetett jutni a Jégbüfében: az utcai kiadón keresztül vagy bent az üzletben. Utóbbi hátránya volt, hogy kétszer kellett sorba állni: előbb a pénztárnál, utána a blokkal a pultnál. A bajok akkor kezdődtek, amikor bizonyos körülmények miatt a vásárlóknak nem volt választása.
„A Belváros szívében, a Jégbüfénél hosszú sorok kígyóznak fagylaltért. Bent is, kint is, hiszen utcán át is árulnak. Meleg van, lágy a fagylalt, folyik le a tölcsérről, hamar le is húzzák a rolót az utcai részen, mondván fagyasztani kell az árut. A hoppon maradt vevők jórésze bezúdul az amúgy sem nagy üzletbe, s ott már szinte elviselhetetlen a levegőtlen zsúfoltság, ráadásul itt kétszer kell sorban állni, egyszer a pénztárnál, másodszor a fagylaltnál. (…) Az itteni fagylalt jó, nyugodtan mondhatjuk, hogy a legjobbak között van a fővárosban. Ha osztályoznák, az áru csillagos ötöst érdemelne. A szervezés azonban elégtelent” – méltatlankodik egy olvasó a Népszabadságban 1986-ban. „A zsúfoltság csökkentése érdekében bevezettük a perselyes fagylaltértékesítést is, így elkerülhető a kétszeri sorállás” – üzente vissza ugyanott egy hónappal később a másik fél nevében Sebő Miklósné, a Taverna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatója.
Mindazonáltal ez a megoldás sem nyerte el maradéktalanul a közönség tetszését, mint azt a szappanopera újabb, ugyanazon év októberében a Ludas Matyiban íródott fejezete mutatja: „Csak úgy csodálkozom. Budapesten, a Felszabadulás téren a Jégbüfé nevezetű cukrászda-fagylaltozó kirakatában van egy szigorú utasítás: aki fagylaltot akar enni, az apróiban készítse ki a hét forintot, mert nagyobb pénzből senkinek sem adnak vissza. Nocsak, nocsak, gondolom. Még ha az volna kiírva, hogy nagyon szépen kérjük kedves vásárlóinkat, segítsenek nekünk, fizessenek aprópénzzel, így gyorsabb és jobb a kiszolgálás –, hát persze, jó szóra, jó szót. De kereken megtagadni az aprópénz visszaadást?”
Mennyibe került a Jégbüfé fagyija?
„Az ötvenes években, amikor a Jégbüfé megnyitott, az ifjúság találkozóhelye volt. Igen kevés helyen lehetett télen fagylaltot kapni, az utcán mindig hosszú sorok kígyóztak, s vették az egy forintos, kétgombócos fagyit” – meséli a már említett Szabó Pál 1997-ben a Napi Gazdaság című lapnak. Ezek két és fél dekás gombócok voltak. Ezek összevonásából született meg később a dupla súlyú gombóc, ami kezdetben egy forintba került. „Hosszú sor kanyarog a Jégbüfében. Az áremelés sem csökkentette fagylaltozó kedvünket. Nagy nehezen megszoktuk a gombócban számolást is: két gombóc 3 Ft, három gombóc 4,50 Ft” – írja Tótszegi Tibor az ELTE iskolaújságjaként működő Egyetemi Lapokba 1980-ban.
A rendszerváltás után már sűrűbben és nagyobb léptékkel követték egymást a drágulások. 1993-ban 15 forintot kértek egy ötdekás adagért, (a Szamosnál szintén, a Gerbeaud-hoz tartozó utcai árusnál már 20-at, miközben a 90 grammos McDonald’s tölcséres McFreeze 29 forintba került), 2006-ban pedig 110-et.