Mi az az izé a Bambi presszó falán? Kik ittak ott? Hogyan lett filmsztár az egyik vendégből? Mit takart a Bambi-könyvdiszkó program?
Az épületről
A Bambi (ami nevét nem az akkor divatos Bambi üdítőről, hanem az őzről kapta) 1961. május 1-én nyitott a Bem téren, a Frankel Leó utca és a Fekete Sas utca sarkán található épület aljában. Hivatalos címe a Frankel Leó utca 2-4. A presszónak otthont adó épület 1959-ben készült el, megvalósítását az Országos Takarékpénztár finanszírozta, ezért OTP-háznak is nevezik. Tervezésében elismert szakember vett részt. Egyikük, Mináry Olga volt az első női Ybl-díjas építész.
Még egyetemistaként közreműködött az Iparművészeti Főiskola (a mai MOME) főépületének munkáiban, de az ő nevéhez fűződik az Óbudai kísérleti lakótelep számos lakása és a pozsonyi úti Alumíniumipari székház is. Perczel Dénes festőként és grafikusként is tevékenykedett, az ő alkotása az egri főszékesegyház szembemiséző oltára, illetve az esztergomi bazilika Szent István kápolnájának liturgikus tere. A harmadik tervező, idősebb Janáky István szintén Ybl-díjas építész, ő tervezte többek között a margitszigeti Palatinus strandfürdőt, a Miskolci Egyetem több épületét, valamint a kecskeméti Aranyhomok szállót.
Nemcsak az épület, de az annak helyet adó telek is híres: az előzőleg itt álló, de a második világháborúban megsérült és lebontásra ítélt bérházban lakott Fedák Sári színésznő-primadonna. Akkor a Frankel Leó utcát még Zsigmond utcának hívták, a Bem teret pedig Pálffy térnek. Fedáknál gyakran megfordult a közelben lakó Molnár Ferenc író (Pál utcai fiúk, Liliom), ami nem meglepő, hiszen a férje volt. Együtt viszont sosem éltek itt, mert Molnár azt vallotta: „A házastársaknak feltétlenül külön szobában kell lakni. Még jobb: külön lakásban; a legesleghelyesebb: külön városban.”
A belsőről
A belső helyiség Fekete Sas utcára néző falát egy vízivárosi jeleneteket ábrázoló majolika díszíti. Eredetét illetően két verzió tartja magát: egyesek Gorka Líviának, mások Erdély Miklósnak tulajdonítják a képet. Bármelyik is legyen igaz, dicsőségére válik a Bambinak. Gorka Lívia Munkácsy Mihály-díjas keramikus, érdemes művész, számos váza, kaspó, plasztika készítője, művei többek között debreceni, pécsi, budapesti és londoni múzeumok gyűjteményét gazdagítják. Erdély Miklós sokoldalú művész volt: a Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot tanult, a Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, de 1963-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is. Építészként részt vett a Budai Vár 60-as évekbeli rekonstrukciójában, munkáiból számos kiállítás nyílt, emellett könyvet írt, filmet rendezett.
Fotó: Budapest / Arcanum
1963-ban a Bambiban forgatták a Moldova György forgatókönyvéből készült Száz évben egyszer című film egyes jeleneteit. A történet szerint a főhős Dani (Kertész Péter) egykori szerelme (Kállai Ilona) felszolgálónőként dolgozott a presszóban.
A személyzetről
Az utolsó (jelenlegi) tulajdonos-üzemeltető Oszfolk Ottóné 1968 szeptemberében, 14 évesen, tanulóként került a Bambiba. Akkor Füzy Pálnénak hívták az üzletvezető, „ismert alakja” a szakmának, „évtizedeket töltött a legkülönfélébb eladóhelyen: áruházakban, boltokban, presszókban, kisvendéglőkben, bárokban, kopott italmérésekben és elegáns szállodákban” – írja róla 1975-ben az Esti Hírlap. Addigra már meg is írta tapasztalatait A vendég száz arca című könyvében, amit 1992-ben egy másik követett A vendéglátás etikája a gyakorlatban címmel. Utóbbi témája különösen annak fényében érdekes, hogy az Esti Hírlap 1968-as cikke őt sejti egy nem túl elegáns reklámfogás mögött:
Néhány napja hirdetés jelent meg a lapokban: „Moszkvics 10 ezer forint előleggel eladó. Megtekinthető a Frankel Leó utcában, a Bambi cukrászdával szemben.” És jöttek a vevők, hosszú, tömött sorban. Jöttek Székesfehérvárról, Pilisszántóról, Albertfalváról, Pécsről, és fővárosunk valamennyi kerületéből. Vevő tehát került volna, csak éppen a Moszkvics hiányzott. Soha sem volt ott. A csalódott sereg pedig – mi mást tehetett volna bánatában? – beült a Bambiba, remélve, csak előkerül egyszer az elgurult kocsi. De nem került elő. Teltek az órák, múltak a napok. A makacsabb vásárlók nem tágítottak … Soha ilyen jól nem ment a bolt a Bambiban!…
Etika ide vagy oda, ha ez valóban így történt, azt nem lehet elvitatani, hogy a Bambi presszó munkatársai kiválóan értettek a marketinghez.
A Bambi presszó vendégeiről
1951 óta rengetegen megfordultak a Bambiban. Rendszeresen bejárt konyakozni Gobbi Hilda színésznő, de törzsvendégnek számított a Linda című sorozat „Bagoly” rendőrnője, a fölötte a házban lakó Ronyecz Mária, valamint Petri György Kossuth- és József Attila-díjas költő, később pedig Péterfy Bori. Voltak azonban talán még náluk is különlegesebb vendégek.
A sor elejére kívánkozik Bezerédj Mária Ottília grófnő. „Az államosítás előtt övé volt fél Szekszárd, utána kegyelemkenyéren élt, bár évente kétszer kapott némi valutát távol élő rokonaitól. Akkor úgy osztogatta a százas borravalót, mint egy igazi, bőkezű grófnő. Minden áldott nap kilincselt a hivatalokban, hogy adják vissza végre a vagyonát. Mire megalkották a kárpótlási törvényt, meghalt. Kilencvennyolc éves volt” – írja róla Tyápay Katalin 1993-ban a Népszabadságban. Egy másik sztori szerint fizetésnapokon még azt is megengedte magának, hogy taxival érkezzen a háromutcányira található otthonából.
1969-ben került mozikba a Szemüvegesek című film, amiben a sztárparádé ellenére (Bujtor István, Ronyecz Mária, Törőcsik Mari, Avar István, Major Tamás, Antal Imre, Domján Edit, Schütz Ila) a show-t részben egy natúr szereplő, vagyis egy civil vitte el – akire a szintén a a presszóban találtak rá. „Asszisztensem Andor Tamás ismert látásból egy idős nénit, aki véleménye szerint tökéletesen megfelelt volna nekünk. Nem tudtunk róla semmit, csak azt, hogy a Bambi presszóban gyakran megfordul. Tamás csak ennyit mondott: menjetek el, ott majd ti is rá fogtok ismerni. Így szereztük meg a nénit” – mesélte a rendező Simó Sándor 1969-ben az Esti Hírlap riporterének.
Így lett Matild néniből, a presszó törzsvendégéből főbérlőnő a filmben. „Sok közös jelenete volt Bujtorral, és annyira komolyan vette a dolgot, hogy egy idő után nevelni kezdte a színészt a szállásadónő jogán, beleszólt Pista magánéletébe. (…) Bujtor fellázította a nénit gázsi ügyben. (…) Nosza rohant a néni Simóhoz, mondván, neki is jár annyi, mert a Bujtor is csak amatőr szereplő, most mondta éppen, hogy nem végzett semmi iskolát. Szegény Simó, több mint egy évig fogadta türelemmel a reklamáló natúr szereplőt, lelkiismeretesen ápolta a lelkét, hiszen a néni nem is vágyott másra, Bujtor pedig csak röhögött az előszobában” – mesélte később Andor egy cikkben.
A programokról
A dominósok, sakkozók, „beggamonozó” vagy „begemonozó” (backgammon) társaságok már rég kultikus státuszba léptek, ha egyszer sor kerül rá, a Bambit bizonyosan velük együtt fogják műemlékké nyilvánítani. Kevésbé közismert viszont, hogy főleg a 60-as években a hely egyfajta „művház” szerepet is betöltött. Rendszeresen otthont adott irodalmi szeánszoknak, kéthetente szombatonként megrendezett előadó esteken pedig fellépett többek között Bodrogi Gyula, Voith Ági, Kabos László, Kibédi Ervin.
1979 szeptemberben, a KISZ által szervezett Ifjúsági könyvnapok keretében egy éjszakára egyenesen könyvdiszkóvá változott a Bambi. „Pénteken a budapesti Frankel Leó útnak a Mártírok útja és Bem tér közötti szakaszán a közúti forgalmat könyvsátrak és szabadtéri színpadok előtti nyüzsgés váltotta fel. Fiatal fiúk és lányok forgatták kezükben az alkalmi könyvvásár kínálta kiadványokat, és hallgatták az utcán felállított pódiumokról hozzájuk szóló zenés irodalmi összeállításokat. Este pedig – akik még bírták erővel – a Bambi presszó könyvdiszkóján szórakoztak” – számol be róla a Népszabadság.
És hogy mi az könyvdiszkó? A Bambi-félének sajnos nem maradt írásos lenyomata, de ugyanebben az évben a KISZ egy gyárban is próbálkozott az ötlettel, arról pedig már beszámolt a Népművelés című folyóirat: „Mindenki befizette a szokásos húsz forint belépőt, de most nem belépőjegyet, hanem egy könyvet kapott érte: a Minerva zsebkönyvek sorozatból Benedek Marcell Világirodalom című művét. Minden a megszokott formában ment: szólt a zene, táncoltak – ám a szünetben a lemezgazda vetélkedőt rögtönzött. Senkinek nem kellett készülnie, csak a könyv megfelelő helyen történő fellapozása volt a feladat. Aki előbb megtalálta a választ, az győzött.”
A Bambi presszó híres kávéjáról
1961-től, vagyis a nyitástól egészen 2009 Boros Gézáné volt a kávéfelelős, ő főzte a vendégeknek a feketét. 84 évesen ment nyugdíjba. „Nemhiába végzett Zsuzsika kávéfőző-tanfolyamot az Észak-Budai Vendéglátó Vállalat jóvoltából, a kisujjában volt a szakma. A dupla az hat gramm volt, egy szemmel sem kevesebb. Ő még megkönnyezte élete első borravalóját: egy forintot” – állít neki emléket a már említett Tyápay Katalin. A kávé egyébként 1961-ben 3,20 forintba, 1999-ben 60 forintba, 2011-ben, vagyis a jubileumi 50. évben 220 forintba került.
