A Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi telepének történetén keresztül megismerhető az 1945 utáni egész magyar borágazat története. A cikksorozat harmadik, befejező része azt mutatja be, a rendszerváltásra kissé leharcolt birtok hogyan született újjá Varga Pincészet néven.
Varga Péter 1993. január 4-én vette meg a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) privatizációra kiírt badacsonyörsi telepét. Márciusban az illetékes megyei napilap, a Veszprémi Napló készített riportot az új tulajdonossal – egy veszélyes hulladékkezelési ügy kapcsán derült ki az újság és Vargáék számára egyaránt, hogy még két hónappal a birtokba vétel utánra is maradtak szekrényből kihulló csontvázak. „Sajnos rengeteg szemét maradt ránk, mivel az elődeinknek a végén arra sem volt pénzük, hogy elszállíttassák” – nyilatkozta akkor Varga Péter a lapnak. Mindez nem szegte kedvét a vállalkozónak: a BÁG elhanyagolt badacsonyörsi egységéből az elmúlt évtizedek során, immáron Varga Pincészet néven, Magyarország legtöbb palackos borát előállító, egyben az egyik legmodernebb borászata nőtte ki magát. Az idáig vezető útról szól a cikksorozat mostani, befejező része.
A háromrészes cikksorozat első részében arról esett szó, miért volt szükség a Balatontól és a 71-es úttól alig pár méterre található területen 1973-ra megépült állami tulajdonú komplexumra. A második részben az építkezés, majd rendszerváltásig tartó „szocialista üzem” legizgalmasabb mozzanatai villannak fel. Ebből kiderült, a bevezetőben idézett mondatában Varga Péter egyáltalán nem túlzott az állapotokat illetően. Az utolsó jelentős beruházást az ő megjelenése előtt több mint tíz évvel, 1982-ben végezték a badacsonyörsi kombinátban.
Megszületik a Varga Pincészet
A BÁG-nak és a badacsonyörsi állami korszaknak egyébként nem az 1989-es rendszerváltás pillanatában lett vége. Badacsonyörsön például csak 1992-ben gyorsultak fel az események. A privatizációt levezénylő Állami Vagyonügynökség áldásával márciusban a korábbi szőlészeti vezetőt, Varga Zoltánt nevezték ki a BÁG vállalati biztosának. Neki kellett kialakítania a privatizációs koncepciót. A helyzetet némileg bonyolította, hogy a BÁG addigra jelentősen eladósodott a Budapest Bank felé, így bank mindenre rátette a zálogjogát. Ezzel együtt végül féltucatnál is több ajánlat érkezett a badacsonyörsi telephelyre. A hosszú, több körös tárgyalássorozat után a „Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) badacsonyörsi pincészetét 180 millió forintos nettó áron vásároltuk meg készpénzfizetéses versenytárgyaláson öt magyar és egy olasz licitálót megelőzve” – olvasható Varga Péter Boron innen és túl című könyvében.
Budafok, Eger, Badacsony
S hogy hogyan és milyen előzmények után került a képbe Varga Péter? A vétel idején 37 éves közgazdász karrierjét a Központi Statisztikai Hivatalnál (KSH) kezdte. Nemsokára aztán átnyergelt a Pénzügyminisztériumhoz, előbb a Bevételi Főigazgatóságra, utóbb pedig a Vállalkozási Főosztályra. 1982 januárjában, alig két héttel azután, hogy Kádár Jánosék engedélyezték a magánvállalkozások létrehozását, Varga Péter megalapította első saját cégét. A rendszerváltáskor már majd’ féltucat vállalat tulajdonosának mondhatta magát. Volt közöttük adótanácsadó, építőipari és élelmiszerrel foglalkozó külkereskedelmi cég is – utóbbi igencsak jól jött a borba való beletanulásban. Akárcsak az, hogy 1986-ban kinevezték a budafoki Hungarovin (ma Törley) gazdasági igazgatójának.
A tősgyökeres budafoki Varga Péter a rendszerváltás végétől kezdődően saját borászatban gondolkodott, viszont egyáltalán nem a Badacsonyban – ahogy a saját könyvében vall erről. „Nagyon hamar felvetődött a termelőüzem vásárlásának gondolata. Mivel a borászatot hazai és nemzetközi vonatkozásaiban is jól ismertem, ebben az irányban tájékozódtam. A felkészülés részeként már 1991-ben bekapcsolódtam a belföldi borkereskedelembe. A legtöbb kapcsolattal és ismerettel az Egri borvidéken rendelkeztem, ráadásul a világpiacon és akkor már Magyarországon is vörösbordivat volt, ezt lehetett legjobban eladni. Ezért itt próbálkoztam először, de nem jártam sikerrel. Néhány hónappal később, szinte véletlenül, mindenesetre nem vásárlási szándékkal vetődtem el Badacsonyörsre, a Badacsonyi Állami Gazdaság egyik eladó pincészetébe. A borvidéken nem volt kék szőlő, a régióban is alig és az üzem is rendkívül rossz műszaki állapotban volt. De csodálatos kilátású parkban állt, 5,6 hektár ipari területen, szinte a Balaton partján. A meglátni és megszeretni tipikus esete volt.”
Nehéz örökség
Papíron sok minden került az új tulajdonos kezébe (10 ezer tételes lajstrom készült az átadás-átvételhez) a hordóktól a gépeken, a lábtörlőkön és festményeken át. Más kérdés, ebből mi volt meg valóban és mi volt hasznosítható. Egy beszédes példa a privatizációt általában jellemző kuszaságokra: bár Vargáék elvileg 9 ezer fahordót vettek, a pincében csak 5 ezret találtak. Kiderült ugyanis, hogy azokat is rátették az adásvételi listára, amik a BÁG egyéb telephelyein teljesítettek szolgálatot. Az már szinte mellékes, hogy a hordók használhatatlannak bizonyultak, mindtől meg kellett szabadulni.
A megörökölt géppark vegyesebb képet mutatott. A magyar gyártmányú bogyózó-zúzó és prés rossz konstrukció és így csak szükséges rossz volt a cseréig, a német címkéző viszont a mai napig végzi a dolgát a Varga Pincészetben. A tárolókapacitásnál a már említett beteg hordókat leszámítva akadtak menthető darabok. A szocialista tömegtermelés mennyiségeinek fogadására kialakított, csempézett betontartályok higiéniai okokból az első pillanatban kegyvesztetté váltak, a 2300 hektoliteres acéltartályok viszont még most is használatban vannak. Az adásvételi lajstrom legérdekesebb tétele kétségtelenül a badacsonytomaji vasútállomás egyik villanyórája volt. A BÁG idejében a vasúti szállítás céljából a kombinát számára fenntartottak az állomáson egy iparvágányt, amihez az éjszakai le- és felrakodás világítása miatt áram is tartozott.
Szőlő nélkül indul a Varga Pincészet
Egy dolog viszont nem járt Vargáéknak a megvásárolt 5,6 hektárhoz: szőlőterület. Ami volt a BÁG-nak, az a kárpótlási alapba ment, vagyis a szocialista államosítás kárvallottjai kapták meg. Az első időkben egyébként a Varga Pincészetnek nem is igazán hiányzott a szőlő. A pincével együtt 35 ezer hektoliter bort vettek át, amitől először meg kellett szabadulni. Viszonyításképpen: utolsó években – még állami fenntartásúként – a badacsonyörsi egység 14 ezer hektoliter bort értékesített. „1993-ra nagyjából rendeződtek a hatalmi viszonyok Oroszországban, így újra tudtunk szállítani. Persze még akkor is úgynevezett pityorkákat, vagyis ötösfogatokat kellett indítani. Ez azt jelentette, hogy négy tehervagonhoz mindig csatoltak egy ötödik személyvagont, abban ültek a rakomány őrei” – idézi fel a Gasztrorégésznek Varga Péter. Az üzlet belföldön is jól ment, 1994 végére, az első saját szüretük borainak piacra dobásának idejére gyakorlatilag kisöpörték az óbort a pincéből.
Konszolidáció
Hamar konszolidálták tehát a helyzetet, aminek az is részét képezte, hogy mindent leépítettek, ami nem kapcsolódott szorosan a borkészítéshez. A portfólió áramvonalasításának elsőként a Traubi esett áldozatul. Az osztrák licensz alapján készülő Traubit a BÁG állította elő, és bár a legtöbb a balatonvilágosi üzemben jött le a futószalagról, jutott feladat Badacsonyörsnek is. Valamivel tovább élt a birtokon feltörő badacsonyi savanyúvíz – szintén még az állami időkben, Királykék ásványvíz néven elkezdett – palackozása. A jó minőségű víz a 2023-ban a Varga Pincészet birtokán kialakított kerékpáros pihenőnek köszönhetően ma már csak a biciklistákat hűsíti.
Idővel aztán szimbolikus projektekre is egyre több energia jutott. Ennek keretében például a legnagyobb szanált BÁG-os hordó emlékére 2010-ben Varga Péter készítettet egy azonos méretűt. A 140 hektoliteres hordó Felsőtárkányban, Szegedi Barna kádár vezetésével készült, fenekén a faragást Kiss István fafaragó készítette.
A vállalkozás dimenzióját mutatja, hogy még a megyei újság, a Heves Megyei Hírlap is beszámolt róla. „A monstrumon az idei esztendő eleje óta naponta hat ember dolgozik. Várhatóan március végére, április elejére készül el, igazi hagyományos eljárással. (…) A BÜKKI TÖLGYBŐL készült hordó több mint 3,1 méterhosszú, s fektetve a legmagasabb pontján 3 méter magas. A hordófenék átmérője 2,7 méter, tehát akár egy kis Polski is elférne benne. (…) A hatalmas, rekord méretűnek mondható hordó a gyártója szerint hamarosan teljes fényében pompázik, és akkor szállíthatják el a badacsonyörsi pincészetbe. Pontosabban nem egyben a hordót, hanem csak annak a részeit. Akkora ugyanis, hogy nem férne be a pinceajtón, így a darabokat majd ott rakják össze, ahol végleg elhelyezik.”
A Varga-sztori számokban
Talán a számok mondják el legjobban, az 1993-as átvétel óta mennyit változott, fejlődött a Badacsonyi Állami Gazdaság ékkövének számító badacsonyörsi üzem. A palackozó kapacitása akkor óránként 3 ezer üveg volt, ez ma 12 ezer. Vargáék az első szüreti évükben 15 ezer mázsa szőlőt dolgoztak fel, harminc évvel később 185 ezer mázsát. Az utolsó „állami” évben összesen 14 ezer hektoliter bort értékesítettek, 2022-ben ennek tízszeresét.
Végül a slusszpoén: Varga Péteréknek időközben a kedvenc borvidéken, vagyis Egerben is lett szőlőültetvényük és feldolgozójuk. Ez azonban már tényleg egy másik történet.
Címlapfotó: Varga Pincészet