Állami Gazdaságtól a Varga Pincészetig, 1. rész: a szocialista kezdetek

A Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi telepének történetén keresztül megismerhető az 1945 utáni egész magyar borágazat története. A cikksorozat első részében arról esik szó, mi vezetett oda, hogy a Balaton közvetlen közelében egyáltalán elkészülhetett az ország egyik legnagyobb feldolgozója.

„Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) badacsonyörsi pincészetét 180 millió forintos nettó áron vásároltuk meg készpénzfizetéses versenytárgyaláson öt magyar és egy olasz licitálót megelőzve. 1993. január 4-én vettük át a pincészet eszközeit és készleteit.” Így kezdi a Varga Pincészet történetét Varga Péter alapító-tulajdonos a Boron innen és túl című, 2022-ben megjelent könyvében. A Magyarország legtöbb palackos borát készítő pincészetnek a nagyobb feldolgozója ma már az Egri borvidéken van és Tokajban is rendelkezik érdekeltséggel, a központ és az origó azonban mindig a badacsonyörsi birtok maradt.

Megszületik a Badacsonyi Állami Gazdaság

A közvetlenül a tó északi partját végig kísérő 71-es főút fölött magasodó, a Balatonra 180 fokos panorámát nyújtó komplexumot eredeti formájában valóban a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) építette a múlt század 70-es éveiben közel 20 év nyűglődés után. A BÁG 1953-ban alakult, a második világháborút követő helyreállítás és a feszített tempóban zajló államosítás kellős közepén. (Ezzel párhuzamosan 1949-ben balatonfüredi központtal megalakult a szintén állami, elsősorban az Észak-Dunántúlról felvásárolt szőlőből dolgozó Badacsonyvidéki Pincegazdaság, valamint a Szőlészeti Kutatóintézet badacsonyi telephelye. Utóbbiban zajlottak kísérletek a citrom magyarországi meghonosítására, ez azonban egy másik történet.)

Az első magyar hot dog meglepő története

A BÁG első lépéseit az Állami Gazdaságok Minisztériumának (ÁGM) propaganda osztálya foglalta össze pár évvel később egy a kor elvárásainak megfelelően elfogódott hangú „tájékoztató” füzetben. „A Balatonedericsi Állami Gazdaság egyesült az Állami Faiskola és Szőlőoltványtermelő Vállalattal. Így jött létre a Badacsonyi Állami Gazdaság, így kezdődött a ma és a holnap terveinek megvalósítása. Az újdonsült gazdaságnak kétszázhetven hold szőlője volt. Nem a legjobb állapotban voltak ezek a szőlők, de még szomorúbb képet mutattak a parlagon hagyott, elgazosodott szőlőterületek. Kettős munka kezdődött tehát: rendbehozni a szőlőket, ugyanakkor új, nagyarányú telepítéseket végezni.”

Egy vállalat, 22 telephely

Balatonedericstől a 25 kilométerre fekvő Révfülöpig és északon Somlóig szinte minden a BÁG kezelésébe került. Az ezen területek ültetvényein szüretelt szőlőt összesen 22 különböző, jórészt grófoktól, báróktól (többek között az Esterházyaktól, Hertelendyektől, Tarányiaktól, Békássyaktól) elkommunizált pincékben dolgoztak fel. (Ne felejtsük, eme cikksorozat főszereplője, a badacsonyörsi pincekomplexum csak a 70-es évekre készült el.) Bár ezeket komoly pénzekért restaurálták, toldozták-foldozták, értelemszerűen nem a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra lettek kitalálva. A BÁG éves termelése hamar 1 millió literre rúgott, míg az államosított pincék közül egyik befogadóképessége sem haladta meg a 100 ezer litert. Sok helyen ezek közül ekkor még a villany sem volt bevezetve.

Erőltetett menet

Szemléletes példa a Georgina laké, pedig annak egyik egysége kifejezetten pincének épült – a 18. században. (Nevét az 1920-as években kapta, amikor a villát mezőszegedi Szegedy Georgina és férje dr. Pető Ernő szombathelyi sebészorvos vásárolta meg. A birtokot egy vendégházzal bővítették, ahol megfordult többek között az „angol beteg” Almásy László gróf és Herczeg Ferenc író.) „A Georgina laknál nem volt vezetékes víz. Ásott kút tartozott hozzá, ebből kellett minden nap felhúzni a szükséges mennyiséget. Az ott szolgálati lakást kapott édesapám barlangász volt. Ezért mindig ő mászott le, ha a szintén ott lakó Udvardi Erzsébet festőművész beejtette a vödröt a kútba. Így lett tőle két akvarellünk” – vázolja a Gasztrorégésznek az állapotokat Mészáros Ábel építész. Édesapja, Mészáros Zoltán a Kertészeti Főiskola végzőseként 1959-ben a BÁG-nál készítette diplomamunkáját. Eközben Udvardi Erzsébet (akinek neve felbukkan majd a borkombinátnál is) ösztöndíjasként tartózkodott a pinceként is használt Georgina lak egyik szolgálati lakásában. (Mészáros Zoltán készítette az alábbi látható, utóbb a család által a Fortepan gyűjteménynek felajánlott fotókat is.)

„Mivel akkor még lovaskocsival hordták be a leszüretelt szőlőt, a szétaprózott pincerendszernek megvolt az az előnye, hogy az út sosem tartott tovább 10-15 percnél. Az viszont kétségtelen, hogy palackozó egyikben sem volt, így ezek a borok lédigként és alacsonyabb áron kerültek értékesítésre. A később megépülő feldolgozóból nagy mennyiségben kikerülő azonos minőségű bor, illetve az ottani palackozás tette lehetővé a magasabb eladási árat és azt, hogy egyáltalán fel lehessen építeni a badacsonyi bormárkát” – villant fel egy gazdasági szempontot Kulka Gábor. Ő 1971-ben friss diplomásként került a BÁG-hoz, később vezette az új badacsonyörsi pincét. Ma nyugdíjasként, nem utolsó sorban kiváló helyismerete okán, a Varga Pincészet tanácsadója.

A Badacsonyi Állami Gazdaság nagy tervei

Az eddig elmondottak fényében nem meglepő, hogy nagyon hamar felmerült egy új, a kis pincéket integrálni, illetve részben kiváltani képes nagy központi borászati üzem létrehozása. Az ÁGM korábban idézett, 1955-ben kiadott füzetecskéje is már egy ilyennel kecsegtet. „A második ötéves tervben megvalósul a gazdaság régi vágya: új, megfelelő pince épül. Itt álljunk meg egy pillanatra. Régi baja a badacsonyi bornak, hogy megfelelő pince híján nem tudják éveken át tárolni, egy-két év múltán piacra kell bocsátani. Pedig a jó pince a badacsonyi bornak is hasznára van. Jelenleg 22 pincében tárolják a borokat. De milyenek ezek a pincék? Alig 1-2 méterre vannak a föld alatt, az időjárás szeszélyei ellen nem védik a bort, s ez nagyban befolyásolja a borok érését is. A megfelelő jó pincében évi 2-3 fokos hőkülönbség lehetséges csak. Így van ez a hegyaljai pincékben is, amelyek három, négy emelet mélységben húzódnak a föld alatt. Ilyen pincéje nincs Badacsonynak. Ezen a régi bajon segítenek most a második ötéves tervben, hogy még jobb borok kerüljenek ki Badacsonyból. Az előmunkálatok már megkezdődtek. A geodéziai kutatások javában folynak. Az úgynevezett grófdombon most végzik a próbafúrásokat ötven-hatvan méter mélységben. Ilyen tervei vannak a gazdaságnak. Az elmúlt évek fejlődése, gyarapodása a biztosíték arra, hogy ezek a tervek valósággá válnak.” (Az eredetileg kijelölt Grófdomb a végül megvalósulttól, vagyis a Varga Pincészet mai birtokközpontjától 5 kilométerre délkeletre található, Badacsonytomajon. A Villa Sandahl ültetvénye lakja.)

Bambi presszó: 6 érdekesség a kultikus helyről

Csúszik a projekt

Fejlődés ide, gyarapodás oda, az 1956 és 1960 közötti időszakra kiírt második ötéves tervnek nevezett átfogó szocialista gazdaságfejlesztési program keretében egy kapavágás nem történt Badacsonyban. (Az ország első számú emberének számító Rákosi Mátyás bukása és az 1956-os forradalom miatt az ötéves terv egyáltalán csak 1958-ban indult el – immár hároméves terv néven.) A Földmívelő lap 1959-ben azt is tudni vélte, mit nem építettek meg. „1955-ben elkészültek a tervek, egy 13 000 hektós pince megépítésére, a mérések, próbafúrások is elkészültek. Sajnos, azóta is hiába várják az építkezés kezdetét.”

Közben ráadásul a helyzet fokozódott. A BÁG-hoz csapták az 1953-ban alapított Csopaki Állami Gazdaságot, majd 1965-ben további 300 hektár ültetvényt Tihany térségében (igaz, az ott termesztett kékszőlő feldolgozása az apátsági pincében történt). Végezetül pedig összevonták a tó átellenes felén(!) található Balatonaligai Állami Gazdasággal. Mindezek eredményeként 1966-ban már – így a Veszprémi Napló – „42 eléggé korszerűtlen” borpincében dolgozott a BÁG. A finom kritika talán azért láthatott napvilágot, mert ugyanebben a cikkben érkezett vele az örömhír. „Az új, 26 ezer hektoliteres borfeldolgozó és palackozó üzem előreláthatólag 1970-re készül el Badacsonytomajon.”

Az első hazai, szocialista pizzéria kalandos története

Utóbb bebizonyosodott, még ez az optimizmus is némileg kincstári volt. Nem 1970-re és végül nem is Badacsonytomajon készült el a ma Varga Pincészet néven ismert pince elődje. Hogy miért, az a következő, a megvalósításról szóló második részből kiderül.

(Folytatás következik)

Címlapfotó: Fortepan / Mészáros Zoltán