Az első magyar hot dog meglepő története

Az első magyar hot dog körül számos legenda kering. Gyakorlatilag két első is van, az egyik vidéken született.

„Új szenzáció a Boráros téren, ott, ahol már eddig is kapható volt mindenféle, a friss nápolyitól a hevesi dinnyéig. Ezúttal piros csíkos tábla hívja fel magára a figyelmet és egy – sokak számára ismeretlen – felirat: Hot dog – forró kutya. (…) Reggeltől estig sorba áll boldog, boldogtalan, éhes és jóllakott, törzstéri és éppencsak arra járó. Miközben ácsorognak, figyelnek is, ki hogyan boldogul a hot doggal.” Ezzel a cikkel tudatta 1978. augusztus 31-én az Esti Hírlap, hogy Amerika visszavonhatatlanul megérkezett Budapestre, egészen pontosan a Petőfi híd pesti hidfőjéhez. A hangsúly az Amerikán van, ugyanis a tisztázatlan eredetű, egyszerre több német bevándorlónak tulajdonított gyorsétel már korábban ismert volt itthon, legfeljebb nem így nevezték.

Az egyik verzió szerint a Frankfurtból St. Louisba emigrált Anton Ludwig Feuchtwagner felesége találta ki 1880-ban, hogy nyissanak utcai falodát, ahol virslit árulnak zsemlével. A virslit olyan forróra főzték, hogy kesztyűt is adtak mellé, amit a vásárlók rendszeresen elfelejtettek visszaszolgáltatni. A további anyagi veszteséget elkerülendő egy idő után a feleség javasolta, hogy a zsemlét cseréljék le kifúrt kiflire. Állítólag a név is a németből jön, a fő komponens alakja után kezdetben „dachshund”-ként, vagyis tacskóként árusították a hot dogot.

A fent idézett helyszíni szemle folytatásából ehhez képest az derül ki, hogy igencsak megküzdött az újdonsággal árustól vevőig mindenki. „A berendezés szokatlan az elárusítóknak, a virsli szokatlan a kiflinek. Némelyik túl nagyra nő a forró vízben s engedetlenül letörik, amikor helyére akarják igazítani. Az elárusító halkan szitkozódik s elnézést kér, amikor a kajla hot dogot átadja potom hét forintért. Kóstolgatják, nézegetik, forgatják, hogyan kell elkezdeni, hozzálátni. Zavarja őket a közönség is, a kajánul lesők, a nevetésre éhesek, s olykor hangos kacagás pirosítja meg a mustáros arcúakat, a virslit kiejtőket, a paradicsompürével bemázoltakat.” Más újságírók is csodájára jártak a dolognak. Ők is hasonló élményekről, valamint érdeklődésről számoltak be. Még a hot dog őshazájába is elért a híre, mint a Californiai Magyarság című lap írja, a stand „nagy közkedveltségnek örvend és Forró kutyának nevezik”.

Hot dog Székesfehérváron és Győrben

Pedig minden bizonnyal tényleg csak egy ügyes marketingfogásról volt szó. A Ludas Matyi hetilap újságírója a nyitást követő cikkében például leteszi a nagyesküt, hogy „a hot dog-árus pavilonja helyén a virsliárus bódéja állt” még nemrég a Boráros téren. Az étel magyarországi előéletéhez további adalék az 1965-ben eredetileg a Fejér Megyei Hírlapban leközölt, majd más újságok által átvett virslivel töltött kifli receptje is. Alig egy évre rá a Magyar Nemzet újságírója már „székesfehérvári specialitás”-ként emlegeti a „kifli-bundába öltöztetett sült virslit”. (Később egyébként megszületett a bélszínrolóval töltött kifli is.) A hasonmásverseny abszolút első helyét azonban a győri Rába Szálló épületében 1969-ben megnyitott „könnyűfalatozó” viszi. A bár különlegessége – a Kisalföld lap szerint –  a „hot-dog, azaz a vajas tésztába csavart virsli amit melegítve tálalnak”.

Ez a kezdeményezés még visszhang és követő nélkül maradt. Nem úgy az évtizeddel későbbi Boráros téri. Utóbbi nyomán valóságos hot dog-láz söpört végig a fővároson (és amelyet egyébként Grétsy László nyelvész-műsorvezetőnek az Élet és Tudományban publikált cikke szerint a Balatonon megelőztek). 1978 őszén már további két hely, az Astoria ételbár, valamint a Rákóczi út és az Akácfa utca sarkán működő büfé kínálta az „amerikaiak meleg szendvicsét”, októberben pedig az akkoriban nagy jelentőséggel bíró Budapesti Nemzetközi Vásárra (BNV) is betört. Igaz, ha hinni lehet a Zalai Hírlap „étteremkritikusának”, ebben már nem volt sok köszönet:

A hét vége a műsorszerkesztő játékos kedvéből hasonlatos volt ahhoz a „hot-dog”-hoz, amellyel az őszi BNV-n bolondították a látogatókat. Nagy érdeklődéssel álltak sorba érte: – „Valami jó nyugati dolog ez a „forró kutya”, komám.” – De amikor beleharaptak a másnapos óriáskiflibe dugott mustárba, vagy paradicsompürébe mártott apró virslibe, elfintorodott a képük…