Geri Ádám Mulatságos és meghökkentő régi karácsonyi szokások a konyhából, a konyha környékéről és a terített asztal mellől.
A téli napforduló (december 21.) idejére eső ünnepkör már jóval a keresztény karácsony előtt létezett. Az egymás mellett élő népek egymástól vették át, az egymást követő népek egymástól „örökölték meg” a kapcsolódó népszokásokat. Ez alól nem kivétel a kereszténység sem, ami a pogány hagyományok közül utóbb sokat beépített. Mindez magyarázat arra, miért van akár egy országon belül, tájegységenként nagyon eltérő karácsonyi szokásrendszer. Bizonyíték erre az alábbi gyűjtés, ami régi újságokban bemutatott babonákból áll össze.
Pesti Hírlap, 1881
Ha valaki Luca-naptól a karácsony-estig minden nap ugyanazon főző kanállal főz s ekkor azt elviszi az éjféli misére, minden boszorkányt meglát a templomban.
Ha valaki karácsony előtt való nap semmit sem eszik, este világot hagy szobájában, aztán becsukva az ajtót, éjféli misére megy, ott egy szót sem beszél s hazamenet benéz a kulcslyukon, meglátja, mi fog vele a jövő évben történni.
Karácsony este mise előtt egy hagymát 12 részre vágnak, sorba állítják s megsózzák; a hányadikon reggelre a só elolvad, az annyidik hónap esős lesz.
A karácsonyesti mákos csusza maradékát újévig minden nap újra feltálalják. Ha végig eltart, semmiből sem fogynak ki az újévben.
Ha karácsony este vacsora után borsót szórnak el a szobiban, a tyúk sokat tojik és pedig otthon könnyen feltalálható helyen, nem a szomszédban.
Ha karácsony este a mákos pupát feltálaljuk s valaki kivesz egy falatot, átmegy vele a szomszédba, megkérdik, hogy otthon vannak-e ? s ha azt felelik, hogy otthon, bedobja közéjük mondván, no itt van hát, hoztam bolhát, akkor bolhájuk mind ide megy át. (A mákos pupa a mákos guba kalácsszerű elődje – a szerk.)
Vasárnapi Ujság, 1898
Kenje be a leány szájaszélét mézzel és így vacsorázzon, hogy olyan édesen szeresse őt jövendőbelije, mint amilyen édes az a méz.
Karácsony este az eladó leány hámozzon almát, úgy hogy héja meg ne szakadjon, dobja azt balkézzel feje fölött a háta mögé s amilyen betű kiesik az alma héjából, olyan betűvel fog kezdődni jövendőbelijének a neve.
Puhára főzött borsót hányjanak a leányok a falra: amelyiké ott ragad, az a következő évben férjhez megy.
A Bács-Bodrog Megyei Történelmi Társulat Évkönyve, 1902
Mikor 9 órára harangoznak, felterítik az asztalt. Egyik sarkára az abrosz alá kenyeret, a másikra egy szem diót, a harmadikra gyűrűt, a negyedikre egy kis földet tesznek. A lányok ezt nem látják. Most egynek bekötik a szemét, háromszor az asztal körül vezetik s a szerint ahol megáll, a dió valami veszedelmet, a kenyér áldást, a föld jó életet, a gyűrű férjhez menetelt jelent.
Budapesti Hírlap, 1909
Karácsony estéjén az egész ház népe együtt ül a vacsoránál. Mikor elfogyasztották az asztalra adotthús- és tésztaneműt, mindenki piros almát kap a ház asszonyától. Ki-ki kétfelé vágja a magáét, a kicsinyekét a felnőttek. Ha vágás közben a kés magot nem sért, akkor nem lesz baja az illetőnek a következő évben. Ha megsérül, beteg lesz; ha pedig kétfelé vágja a magot, akkor meghal az alma tulajdonosa.
Tolnai Világlapja, 1918
A palócok különösen ügyelnek a karácsonyi morzsalékra, melyet zacskóba gyűjtenek és fölkötnek az istálló ajtajára, hogy megőrizze a jószágot a „bibányosok" ellen. Némely palóc el is veti kertjében a morzsákat, s azt hiszi, hogy fodormenta kel ki belőlük, melynek teája gyógyító erejű.
A mákot a molnár szórja el a malma köré, attól bizonyosan sok őrletője lesz.
Vegyen be ostyába borsot és egy gerezd foghagymát, az megőrzi egy esztendeig a hideglelés ellen.
Arra meg mindenütt ügyelni kell, nehogy almát, vagy diót találjon valaki s azt meg is egye karácsony böjtjén, mert mérges kiütései lesznek.
Vasárnapi Könyv, 1930
Göcsejben a bemetélt és megsózott hagymát a négy szögletre teszik s azt hiszik, hogy az megmutatja a várható bortermést.
A kalácsból elszórt morzsa a majorságnak nagy hasznára van. A palócok ezt a morzsát megfüstölik és úgy adják a jószágnak, de el is vetik kertjükben tavasszal, mert hogy abból „szörnyen jaó szagú fű nyeől, olyan, akinek a feődtül a tetejéig levelyi van!”
Magyar Lányok, 1935
Békés megyében, ha valaki azt akarja megtudni, hogy milyen nevű lesz a házastársa, az beleharap karácsony előtt való héten egy piros almába. Karácsony estéjéig mindennap harap egyet az almán, a szentestén pedig naplemente után megeszi a maradékot egészen. Azután kiáll a kapuba és figyeli a járókelőket. Könnyen megtudhatja jövendőbelije nevét, mert ha megkérdezi a legelső arra jövő legény, illetve leány nevét, ugyanaz a keresztneve lesz az ő jövendőbelijének is.
Néptanítók lapja, 1938
Karácsonyböjtjéről megmaradt mákostésztát másnap nem szabad megenni, mert ezáltal nemcsak a ház, de a háznépe is tele lesz féreggel.
Ahol karácsony másnapján diót törnek, ott sok „porcillán”-edény fog összetörni.
Magyarság, 1942
Karácsony éjjelén minden családtagnak sült tököt kell enni, hogy ne legyenek torokfájósok.
Aki diót eszik szent este, annak nem lesz golyvája.
Babot főznek egyes helyeken lencsével összekeverve s karácsony éjjelén az ökrök hátára kenik, hogy szépek és kövérek legyenek.
Nem jó a karácsonyi levesbe hosszúra vágni a tésztát, mert gazos lesz a kender.
Népszava, 1943
Aki a szent estén elfelejt enni a mézes fokhagymagerezdből, az torokfájós lesz.
Aki karácsony estén méz nélkül eszi a diót, annak kihulla foga.
Katolikusoknál azt tartják, hogy a karácsonyra készített kocsonyát csak az éjféli mise után szabad megenni – de hogy miért, azt senki sem tudja megmondani.
Veszprémi Napló, 1964
A súlyos beteg gyógyításának bevált módszere a karácsony éji dióbél etetés. Persze, nem akármilyen dióbél alkalmas erre, gyógyhatása csak annak van, amelynek felét olyan ház ablakába teszik, ahol csupán egészséges emberek laknak.
Szabad Földműves, 1969
A karácsonyesti mákosgubából a házőrző kutyának is adnak az eladósorban levő lányok, majd ráijesztenek és kikergetik a házból. Abból az Irányból várják a vőlegényt, amerre a kutya futott.
Címlapfotó: Fortepan / GGAABBOO
