Diktátort látott vendégül Magyarország, egy badacsonyi borászatba is elvitték

Fidel Castro kubai kommunista vezér 50 évvel ezelőtti magyarországi látogatása igen emlékezetesre sikerült.

Éppen fél évszázada, 1972. májusában érkezett Magyarországra Fidel Castro, a kommunista Kuba akkori teljhatalmú ura. A testvér szocialista országokat kipipáló kelet-európai körútjának magyar fejezete felért egy „politikai gazdaságtan” gyorstalpaló kurzussal. A 8 nap alatt a karibi diktátor gépgyárat, termelőszövetkezetet, borgazdaságot és agrártudományi egyetemet egyaránt meglátogatott.

Tanulmányi kirándulása a magyar népgazdaság sűrűjében tulajdonképpen közvetlenül május 30-i landolása után, Ferihegyen kezdetét vette. Magyarország első embere, Kádár János mellett többek között az ózdi kohászat róla elnevezett szocialista brigádja (mai megfelelője: munkacsoport) köszöntötte őt a reptéren, egy munkást ábrázoló Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrot is vittek neki. Ennyivel azonban nem úszta meg Castro a találkozást, a Magyar Vasmunkások Lapjának korabeli tudósítása szerint a brigád vezetője részletesen beszámolt terveikről. Elmondta „a brigád elhatározott szándéka, hogy a következő években, aktív részesei lesznek az Acélmű, a vállalat eredményes munkájának és szilárd elhatározásuk, hogy ez évben teljesítik az 1 millió tonnás acéltermelési tervet”.

A budapesti kötelező kűrök után harmadnap a pártvezetés már vitte is a kubai delegációt gyárlátogatásra a győri (Rába) Magyar Vagon és Gépgyárba. Itt Castro – így a Kisalföld újság – „a rendelkezésre álló rövid időben mindent meg akart ismerni (…) szót váltott Császár Éva és Gombos József esztergályossal (…) Parker-tollával végigkopogtatta az acélöntvényeket, kézbe vette a jelzőkalapácsot, mindent megfogott, felemelt, kipróbált, amit csak lehetett”. A végszereldében a humorát is megcsillogtatta, amikor az ott dolgozó munkástól elkért elektromos csavarbehajtót lobogtatva azt találta mondani, „egy kicsit lelassítom a termelést”.

A nehézipar után másnap következett a mezőgazdaság a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Kutató Intézetében. „Amerika első szocialista államának kormányfője olyan széles skálán érdeklődik az egykori Brunswick-kastély múltjáról és jelenéről, a beethoveni napoktól a mai kísérletek elvi alapjaiig, hogy a szakembereknek igaz gyönyörűségére szolgál a válaszadás. Ez az érdeklődés nem protokolláris. Ez egy mezőgazdasági ország fiának, aki maga is gazda, szakszerű tájékozódása a testvér földjén. Konkrét példákat kér a környezet adekvát hatásának elfogadására és tagadására a nemesítésen belül” – alélt el kis híján a Népszava újságírója a látottaktól. Szerencsére nem tette, így cikkéből az is kiderült, hogy szó esett még a Holstein és zebu marhák fajtakeresztezésének mikéntjéről is. Ugyanazon délután, immár a polgárdi termelőszövetkezetben, marháról tyúkra váltottak, a kubai diktátor itt megtudhatta, „a kotló az ágy alatt kiment a divatból”, mifelénk már a nagyüzemben keltetett napos csirke a modern.

A rengeteg információ feldolgozására Castrót beutalta Kádár a kiváltságos pártfunkcionáriusok részére fenntartott balatonaligai luxusüdülőbe, bár természetesen innen is szervezett neki üzemlátogatást – ezúttal a boron volt a sor. „A vendégek szombaton reggel Balatonaligán szálltak hajóra, és a délelőtti órákban sétahajózást tettek”, majd a tihanyi partraszállást követően, „ebéd után dr. Fidel Castro Ruz, Kádár János és a kíséretükben lévő személyiségek meglátogatták a badacsonyi Állami Pincegazdaság balatonfüredi üzemét” – írja a Veszprémi Napló 1962. június 4-én.

Budapestre visszatéve Castróval megjáratták még gyorsan a gödöllői Agrártudományi Egyetemet, ahol – így a Vas Népe – „rövid látogatást tett a mikrobiológiai tanszéken, megtekintette a gépészmérnöki kar néhány műhelyét, (…) majd az aulában találkozott az üdvözlésére összegyűlt diákokkal, a vörös, piros-fehér-zöld és kubai zászlókkal díszített hatalmas terem zengett a lányok és fiúk lelkes dalától: Kuba győzni fog”. Nemcsak Kuba győzött, nyert Kádár is, mégpedig egy „viszontmeghívást” Havannába, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára ennek 1975-ben tett eleget. Talán mondani sem kell, az ő útja is intenzívre sikeredett: részt vett a kommunista párt kongresszusán, meglátogatta Kubai-Magyar Barátság Üveggyárat, pár órára „beköltözött” egy helyi munkáscsaládhoz és még egy úttörőtáborban is vendégeskedett.