Geri Ádám Egyetlen épületben benne foglaltatik a Balaton szinte teljes újkori története. Falait műalkotások díszítették, asztalánál ült Jókai Mór író, Egri József festőre itt talált rá az életre szóló szerelem. A jelenlegi tulajdonos Laposa-családnak hála a legendák megelevenednek a szemünk előtt, ha betérünk az egyébként a mai kor igényeit is tökéletesen kielégítő Hableányba.
2023-ban „születésének” 140. évfordulóját ünnepli a legendás badacsonyi Hableány. Volt már szálló, étterem, hadikórház, működött benne posta, élelmiszerbolt, borozó, most pedig egy látványborászatnak is otthont ad. Azt ugyanis, hogy a 130 után megéri a 140-et, a Laposa borászdinasztiának köszönheti. A család 2014-ben vette át és mentette meg az enyészettől az épületet, majd bővítette ki funkcióját egy feldolgozóval. Bár több vendéglátó egységgel rendelkeztek már addig is (Frissterasz, borozó a birtokközponton), tősgyökeres badacsonyiként és a személyes érintettség okán is fontosnak érezték a Hableány fennmaradását. „Anyukám szülőháza alig száz méterre található onnan, nagymamám dolgozott az épületben kialakított boltban, nagypapámnak mellette volt szatócsboltja. És csak miután megvettük, mesélték el a szüleink, hogy ott volt az esküvőjük. Ezer szállal kötődünk a Hableányhoz” – meséli Laposa Bence, aki testvérével, Lillával vezeti ma már a szüleik által alapított Laposa Birtokot,
De mi is történt az eddig eltelt közel másfél évszázadban, hogyan vált a szó legnemesebb értelmében intézménnyé a Hableány? Mai fejjel fura olvasni az 1883-as nyitást megelőző beharangozót. E szerint „a Balaton látogatottságának emelése érdekében a balatoni partok legszebb pontján Badacsonyban, több ottani birtokos építtetett egy az uj »Hableány«-hoz czimzett szállodát, mely minden igényt kielégitőleg van felszerelve és julius 14-től a közönség rendelkezésére áll”. A 12 kényelemmel bútorozott szobát, tágas ét- és társalkodó termeket, sétányt, balatoni strandot felvonultató attrakció úgy kellett, mint egy falat kenyér. Az északi partot és a Badacsonyt finoman szólva nem lepték el a turisták a 19. század végén.
Az úttörő Hableány
A Fővárosi Lapok munkatársa szerint 1880-ban négyszázat tett ki a településen a szőlőtulajdonosok és fürdővendégek száma. Az is kétségtelen – folytatta az újságíró –, hogy a helyiek sokáig nem törték kezüket-lábukat az odatévedők kényeztetéséért. A parton például jól megfért egymás mellett az egy-két mutatóba kirakott öltözőbódé és a legelésző marhagulya. A strandolásinál már csak a szálláslehetőségekről volt rosszabb véleménnyel a szerző. „Valóságos cigányéletet élünk. Az »Aligvári« csárdán kívül, szállónak, vendégfogadónak itt hire-hamva sincs. Lakik mindenki úgy, ahogy. A szőllőtulajdonosok villáikban, az idegenek bérelt lakásokban."
Fotó: Boleman István: A balatonparti fürdők és üdülőhelyek leirása / Arcanum
Badacsony mostoha sorsára elsősorban akkori rossz megközelíthetősége ad magyarázatot. Mikor a déli part a Déli Vasút révén már negyedszázada rendelkezett budapesti összeköttetéssel, az északiak erről még mindig csak álmodtak. Igen kalandos útnak nézett elébe, aki a fővárosból Badacsonyba vágyott. Vagy elvonatozott délen Boglárig és onnan az ugyancsak a Hableány tulajdonosai által működtetett vitorlással kelt át, vagy szintén vonattal elment a Somló lábánál fekvő Devecserig és onnan még 40 kilométert kocsikázott. Az áldatlan állapotok 1909-ben, az északi parti vasútvonal kiépülésével szűntek meg. A menetidő Budapestről innentől fogva már mindössze 5 órát tett ki.
Válogatott programok
Ilyen viszonyok közé érkezett a Hableány szálló, ahol a hendikep ellenére (vagy éppen azért) nem vesztegették az időt. Valóságos programkavalkáddal igyekeztek odacsábítani a vendégeket. A bálok, szervezett kirándulások között kiemelkedett két esemény. A Balaton Egylet 1886. június 14-én többnapos kirándulás keretében emléktáblát avatott Kisfaludy Sándor költő egykori badacsonyi házánál. A résztvevők egy táncmulatság erejéig természetesen útba ejtették a Hableányt.
Hogy a dolognak biztosan híre menjen az otthon maradt pestiek körében, a Pesti Napló újságíróját is végigutaztattak. Ő persze tudta, mi a dolga, elismerően írt a látottakról. „A Balaton-egylet vitt le bennünket, hogy tanúi legyünk a ház megjelölő tábla leleplezésének. Fárasztó volt fel az ut a szerény kis lakig, mely annyiban bir nevezetességgel, hogy falai között Kisfaludy Sándor sok szép dalát irá. A fáradságot fent szép kilátás és érdekes irodalmi ünnepély kárpótolá. A Kisfaludy-társaság, Petőfi-társaság, irók- és művészek-társasága koszorúkat küldtek az ünnepélyre, a budapesti Egyetértés cz. dalkör pedig énekével járult ahhoz. Lent aztán a Hableánynál történtek mágnum áldomás, táncz, dikcziózás ad infinitum.”
A másik jeles és éppen ezért jól dokumentált esemény Jókai Mór író látogatása volt. Erről többek között a Fővárosi Lapok 1887. szeptember 3-i kiadása számolt be. „A kirándulás sikerét nagyban emelte koszorús költőnk: Jókai Mór jelenléte, a kit különben néha heteken át sem láthatni közhelyeken, mert ritkán hagyja el pompás kertjét. (...) Vacsora után táncra perdült a fiatalság a »Hableány« vendéglő tágas termében s a táncot folytatták a Kisfaludy-gőzösön, egész annak Fürednél való kikötéséig.” Az erőfeszítéseket minden esetre siker koronázta. Ahogy Dr. Boleman István írta ugyancsak 1887-ben Fürdőtan című munkájában „a zalai oldalon Badacsony kezd versenyezni (...) Balatonfüreddel”, a település látnivalói közül pedig egyedül a Hableányt nevezi nevén.
Sissi királyné szállítja a sikert
Hogy a kezdeti felfutás kinek az érdeme volt, nem lehet tudni, az első üzemeltetők kiléte a feledés homályába veszett. Az viszont bizonyos, hogy 1893. májusától Trattner Gusztáv veszi át a helyet, és lát azonnal munkához, amint arról az alábbi hirdetés is tanúskodik: „Festői szép táj, ózondus levegő, balatoni hullámverés a legjobb idegerősitő. Nyugalmas szállodája a Hableány úri kényelmes berendezéssel, messze vidéken méltán hires konyhával faj beli tiszta badacsonyi bort mér. Megnyitó ünnepség e hó 11-én. Szobákra előjegyzéseket elfogad.”
Trattner nem elégedett meg pusztán az előzőekben felmagasztalt hardware-rel, minden tudományát latba vetette a forgalom növelésére. Felvette a szolgáltatások körébe az akkor igencsak divatosnak számító szőlőkúrát is (erről a gyógymódról bővebben lásd lent a keretes írást), 1896. augusztus 9-én pedig Balatonfüred mintájára Anna bált rendezett. Jutalma többek között az alábbi értékelés volt a kor magyar Michelin Kalauzának tekinthető Turisták Lapjától. „Ezen vendéglőt a számos szebbnél szebb nyaralók közepett s közvetlen a Balaton partjára még csak néhány évvel ezelőtt építette egy részvénytársaság s 12 lakószobára, elegáns bútorzattal, valamint ízletes magyar konyhával s jó badacsonyi borral kitűnően berendezve lévén, nagyban hozzájárul a badacsonyi fürdő felvirágoztatásához s az öt megillető színvonal eléréséhez.”
Remek hírverést kapott a Hableány azzal is, hogy 1896-ban, az államalapítás ezredik évfordulójára rendezett városligeti Ezredéves Országos Kiállításon ő üzemeltette a Balatoni csárdát, amire maga Sissi is rákapott. A Székely Nemzet című lap így emlékezik meg vendéglős és királyné egymásra találásáról: „A kiállítás minden apró csarnokát sorra járván, ő felsége, a legszeretettebb királyasszony megtudta, hogy a kiállításon a legjobb bort a balatoni csárdában mérik, Trattner Gusztávnak, a badacsonyi Hableány szálló bérlőjének vendéglőjében. Ő felsége megizlelte ezt a bort, s mivel jól ízlett neki, meghagyta Trattnernek, hogy e hónap 19-ére 28 liter jófajta badacsonyi bort küldjön a várpalotába. Néhány nappal később a királyasszony már újabb küldeményt kért, s 24-ére Trattner ismét 116 liter asztali bort és 8 üveg nehezebb fajbort küldött ő felségének. Másnapra a királyasszony ebédet is rendelt.”
Valószínűleg a vásáron keresett mellékes is hozzájárult ahhoz, hogy Trattner 1899-ben a Hableány szomszédságában megnyithatta a 18 szobás Neptun szállót. A két egységet 1907-ig vezette.
Szőlőkúra
A szőlőkúra kifejlesztése Veit Kaufmann nevéhez fűződik, a német orvos 1854-ben adta ki Die Traubenkur in Dürkheim című könyvét. Alternatív gyógymódja a magyarokhoz bő tíz évvel később jutott el Dr. Barna Ignácnak „A szőlőkúra használatának rövid foglalatja Dr. Kaufmann szerint” című kivonata által. A cukorban és különböző sókban gazdag gyümölcsöt elsősorban gyomorpanaszokra, bélrenyheségre, tüdőhurutra ajánlották. A Félegyházi Hírlap korabeli cikke szerint egyébként – mai divatos fordulattal élve – mindenre is jó volt. „A szőlökura ép úgy használható hizlalás, mint soványitás céljából. Ha a szölökura idejére a többi táplálékot megszorítják, a test vészit súlyából, de ha a szőlő élvezete mellett, minthogy a kúra ideje alatt az étvágy és az emésztés rendesen megjavul, bőven táplálkozik az ember, akkor meghízik és megerősödik.”
Olcsónak viszont még a szőlő-nagyhatalomnak számító Magyarországon sem számított. Főleg, ha az ember be akarta tartani például a Borászati Lapok 1887-ben közölt receptúráját és a napi adagot 3-4 kilóra feltornászta. S még kevésbé, ha valaki a módszer fellegvárának számító olaszországi Meránból importált gyógyszőlővel(!) csinálta végig az előírt 4-6 hetet. Sebastian Kneipp német lelkész, természetgyógyász, a Kneipp-vízkúra atyja nem véletlen jegyezte meg némi iróniával a magyarul 1892-ben megjelent könyvében, hogy „a mi manapság a drága szőlőkura, az volt elődeinknek az úgyszólván semmibe nem kerülő bodza-thea”.
Mindez egy cseppet sem ártott a módszer propagandájának. Olaszország, Németország és Ausztria mellett az 1870-es évektől a szüreti időszakban budai és balatonfüredi gyógyintézetekben is a kínálat részét képezte. A Magyarországon 1875-ben megjelenő, a szőlőültetvények 60 százalékát letaroló filoxéra, vagyis szőlőgyökértetű egy időre parkolópályára küldte (pontosabban megdrágította) az eljárást. De csak pár évtizedre, mert a századfordulón aztán gyakorlatilag tényleg berobbant a mainstreambe.
Szűnni nem akaró renoméján az első léket Szerb Zsigmond belgyógyász ütötte az Uj Időkben 1908-ban. „A gyógymód abból áll, hogy az ember reggel, délben, délután, este, egyszóval amikor csak lehet, annyi szőlőt eszik, amennyit csak tud. Az eredmény: nagy hashajtás. Orvosi szemmel nézve pedig e szőlőkúra nem egyéb, mint egy őszi nagytakarítás, melyet szervezetünkben csapunk.” Nézetét szakmai körökben egyre többen kezdték osztani. Ezzel együtt még sokáig kitartott a szőlőkúra népszerűsége, 1925-ből is találkozni például Hableány-hirdetéssel. Pár évvel később azonban a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete már hiába próbálta a világválság miatt keletkező felesleget a népjóléti miniszterre rásózni, nem kapott támogatást a hadsereg borral való ellátását és a szőlőkúra kórházakban történő bevezetését célzó javaslatuk.
1930-ban Dr. Soós Aladár tulajdonképpen a gyógymód nekrológját írja meg az Orvosi Hetilap hasábjain, amikor azt fejtegette, miért merült feledésbe a módszer. „Az egyik az, hogy a szőlőkúráknak többféle ellenjavallata is van, amelyek közé a kólikaszerű hasmenések, gázképződés, erjedéses dyspepsiák, továbbá az állandó mechanikus izgalom következtében száj- és ínygyulladás említendők meg. A megbetegedett kúrázó pedig nagyon rossz reklám és sok eredményes kezelés jóhirnevét leronthatja. A másik ok pedig az, hogy közben nem akadt sem orvos, sem fürőhely, aki specializálta volna magát e gyógytényezőre.”
Árak és bérek
Badacsonyi monopol helyzete ellenére a Hableány sosem lógott ki áraival sem közvetlen, sem tágabb környezetében – pontosan ugyanolyan elérhetetlennek tűnt egy 1200 koronás éves átlagfizetéssel rendelkező vidéki tanítónak. „A nyaralókban s a községben 2-4 szobás lakás ára, teljesen fölszerelve mindennel 800-1000 korona az idényre. Egy szobáért 70-80 koronát kérnek. A Hableány szálloda szoba árai sem sokkalta magasabbak” – végzett összehasonlítást a Magyar Gazdák Szemléje 1911-ben. Érdekes módon az iskolai évkönyvek tanúsága szerint mégis számos osztálykirándulásnak választották helyszínéül azokban az időkben. (Az első világháború után pedig hadikórházként funkcionált. Pauler Juliska ápolónő itt esett holtig tartó szerelembe Egry Józseffel, a Balaton festőjével.)
Hasonlóak voltak a viszonyok 1925-ben. Négyszeri étkezéssel, „viharálló benzinmotor hajójáratokkal” és a frissen bevezetett villanyvilágítással együtt 80 ezer koronát kértek egy napra. Balatonfüreden ennyiért legfeljebb panziót kapott az ember. A nagyszállóban (ma: Anna Grand Hotel) és a Szanatóriumban (ma: Állami Szívkorház) ennek a dupláját kérték el főszezonban. Van egyébként egy közös pont a Hableány és két örök rivális szálló történetében: mindhármat üzemeltette hosszabb-rövidebb ideig Sebesta Erhardt, akit a Balatoni Kurír 1939-ben nemes egyszerűséggel „Füred s a Balatonvidék legkiválóbb vendéglátóipari szakember”-ének kiáltott ki.
Panzióból étteremmé alakul a Hableány
Trattnernek az Erzsébet királyné kegyeit elnyerő főzőtudománya és Sebestának az imént említett címe fényében különösen sajnálatos, hogy az akkori időkből nem maradt fenn étlap a Hableányból. Konyhájáról nagyon keveset tudni. Egy híres fogást azért feljegyeztek az utókornak. „Még nem is olyan régen, a Badacsony fogalma összeesett a Hableány-szálló (...) fogalmával, amelyben a specialitást a roston sült süllő és a kéknyelű bor zamatja képviselte és azontúl a cigánymuzsika” – írja 1935-ben a Budapesti Hírlap. Ugyanez az étel ihlette meg Márai Sándort a Szinbád hazamegy című 1940-es regénye írásakor. „Ebédelt s eszébe jutott egy holdas este Badacsonyban, a Hableány tornácán, amikor az élemedett korú pincérnő oly áhítatosan hozott elő a konyhából egy rostonsült süllőt citrommal és újburgonyával, mintha valóban egy testetöltött sellő állott volna be konyhalánynak erre az estére a vendéglő konyhájába, hogy szűzleányillatü süllővel kedveskedjék a magános és merengő utasnak.”
Változott a helyzet a második világháború után. Annál is inkább, mert egyre hangsúlyosabb szerepet kapott az éttermi szolgáltatás, miközben a „szállásadás” fokozatosan háttérbe szorult. Az 50-es évekbeli alapos felújítás után (ekkor került ki falai közül a szüretet ábrázoló üvegmozaik – lásd keretes) még üdülőként üzemelt a Hableány. Az 1963-ban indult teljes átépítést viszont már csak az étterem élte túl. (Az egykori Neptun eközben az Óra és Ékszer Vállalat üdülőjévé avanzsált. Ezután a település egyetlen nyilvános szálláshelye egy időre a Vadvirág turistaház maradt.)
„Badacsony hegyének Balatonra néző oldalán, nem messzi Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza egykori otthonától, bontócsákány végzett 2009 telén a bormúzeummal. Az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a markológép elől az étterme falát díszítő törött mozaikot.” E felvezetéssel kezdődik 2012-ben a Magyar Nemzet egyik cikke. A szóban forgó, szüretet ábrázoló táblaképet ezután restaurátorok és művészettörténészek vették kezelésbe. Utóbbiak a kompozíció részét képező présház RK felirata nyomán kiderítették, hogy Szörényi Reischl Károly alkotásáról van szó. A 20. század első felében élt festő, iparművész többek között Szinyei Merse Páltól tanulta a mesterséget. Munkái a Szegedi Dómban, a budapesti Szent Mihály plébánián és a Kárpátia étteremben is láthatók. A velencei üvegből készült hét négyzetméteres mozaikja az 1920-as években kerülhetett a Hableányba, majd az 1953-as átépítéskor onnan tovább a bormúzeumba. Végül 2014-ben, Balázs Miklós mozaikművész restaurálása után a badacsonyi látogatóközpont falán lelte meg nyugalmát.
Az Országos Étterem Szálloda és Idegenforgalmi Vállalat által levezényelt munkálatok során a Középdunántúli Napló által 1957-ben „kis, kertes és fák övezte vendéglő”-ként leírt Hableányból egy hatszáz négyzetméteres terasszal, hideg-meleg konyhával, cukrászüzemmel és „önkiválasztó”, vagyis önkiszolgáló csemegebolttal rendelkező komplexum lett. A léptéket és a koncepciót tökéletesen visszaadja a 1964. július 16-i nyitást követő Magyar Nemzet cikk címe, mely így hangzik: „Átadták rendeltetésének a Balaton-part egyik legnagyobb vendéglátó kombinátját”.
A Veszprémi Napló ugyanekkor az egyszerre 150 adag halászlé főzésére alkalmas gőzüstöt emeli ki. Ennek gyümölcsét egyébként elsőként a Zalai megyei Állami Építőipari Vállalatnak az építkezésen részt vett dolgozói élvezhették. Az újjászületett Hableány még ugyanabban az évben debütált a Magyar Televízióban, ősszel onnan közvetítették a szüreti bált. 1965-ben tovább épült-szépült az épület. Az alagsorban megnyílt „borharapóban IV. osztályú áron értékesítik a minőségi borokat” (a Hableány és bor kapcsolatáról lásd keretes lent), a falra kívül pedig felkerült Kumpost Éva keramikus iparművész sellőt ábrázoló kerámia képe.
A Hableány és a bor
A boros események szinte egyidősek a Hableánnyal. 1910. márciusában a Borászati lapok például már nemzetközi bormustrára invitálja az olvasóit. „A lapunkban már többször említett borvásár folyó hó 31-ikén (csütörtökön) reggeli 9 órakor nyílik meg Badacsonyban a Hableány szállodában és 3 napig tart. (...) Ezen a borvásáron a legjelesebb badacsonyi pinczegazdaságok termékei kerülnek kóstolóra és eladásra. A vásár iránt a bel- és külföldi borkereskedők, vendéglősök és szállodások figyelme felkeltetett s igy az előreláthatólag nagyszámú érdeklődőt fog odavonzani.” 1925-től egyenesen havi rendszerességgel kívántak a szállóban borvásárokat rendezni, a kezdeményezést azonban az akkori rossz gazdasági helyzet négy alkalom után elsöpörte.
1909-ben nemcsak vasutat kapott a Hableány, hanem postafiókot is, a helybeli gazdák innentől kezdve a fogadón keresztül intézték ügyeiket. Számos az alábbihoz hasonló felhívással találkozni azokból az időkből: „Badacsonyi pecsenyeborok vasúton 50 litertől kezdve hordókban, I-ső rendű minőségben és fajtisztán. 3 üveg á 0.7 liter mintabort külön-külön fajborban, postán 4 kor. 50 fill. utánvét mellett, csakis saját terméséből szállít. Eltér Lajos nyug. testőrszázados, posta Badacsony, Hableány.” Maga a Hableány szinte mindegyik tulajdonos alatt büszkén tudatta hirdetéseiben, hogy badacsonyi borokat árusít a kitűnő ételek mellé. Az 1964 utáni korszakban a szüreti mulatságok állandó kiemelt helyszíne volt. Ezek részeként még a 80-as években is itt rendezték a badacsonyi kistermelők borversenyeit. 1968-ban a Magyar Állami Pincegazdaság Badacsony-vidéki üzeme Hableány címkével ellátott muskotályos ízvilágú „pecsenyebort” hozott forgalomba.
Kombinát 1 millió turistának
Jól időzítették az illetékesek a Hableány kombinátra történő átállítását. A 60-as években megszállták a turisták Badacsonyt. Nyaranta több mint 1 millióan látogattak a „Hangulat hegyére” – a rohamokat az étteremben szezonokon át a Kommunista Ifjúsági Szövetség, vagyis a KISZ fiataljainak kellett állniuk. Nagy konyhát vittek olyan turistabiztos fogásokkal, mint a borjúpaprikás, borjúszelet, bakonyi sertésborda, sertéspörkölt, finomfőzelék, cigánypecsenye, beefsteak tükörtojással, brassói aprópecsenye, sertésmáj – derül ki a Laposa Bence által megtalált 1969-es étlapból –, olykor egy-egy ökörsütéssel és halászati bemutatóval fűszerezve.
1972-ben üzletpolitikai okokból (például hogy gyerektáborokat étkeztessenek) másodosztályúvá minősítették le a vendéglőt. Ennek hírére a Magyar Nemzet újságírója is leutazott és végigmustrálta a felhozatalt. Élményeiről így írt: „A jónevű II. osztályú Hableány étteremben 17.70-es menüben csontleves finommetélttel, kelkáposztafőzelék sertésfeltéttel és sütemény – közelebbi meghatározás nélkül. A 17.40-es menüben tejfeles burgonyaleves. bácskai rizseshús és ugyancsak a titokzatos sütemény.” Igazán kegyvesztetté (és hányattatott sorsúvá) az intézmény a rendszerváltás után vált. Az addigi üzemeltető Danubius Vállalatból létrejövő Danubius Hotels Rt. már 1993-ban eladásra kínálta. Nem kapkodtak érte, a Vas népe csak 1995-ben számolhatott be új tulajdonos érkezéséről. „Szépen felújítva, cigányzenakarral ismét megnyílt a híres Hableány étterem. Egyik helyiségében éjszakai diszkó szórakoztatja a fiatalokat”. Bár sok mindennel próbálkoztak (2008-ban még darts versenyt is rendeztek itt), helyzete egyre kilátástalanabbá vált, mígnem 2012-ben bezárta kapuit.
Látványborászattal menekül meg a Hableány
Így érünk el 2014-hez, amikor a Laposa család feltámasztotta hamvaiból a Hableányt. Először Kishableányként élesztették újra a „brandet”, közben pedig elkezdték álmodni az álmukat. Az eredmény: az épület ma már 500 ezer palack kapacitású borászatnak, állandó hely- és családtörténeti kiállításnak ad otthont. Természetesen megmaradt az éttermi rész is. „Bisztrókonyhánkon igyekszünk minél több helyi és szezonális alapanyaggal dolgozni. Mindig van napi ajánlat, az étlap maga amúgy viszonylag szűk, viszont évente három-négyszer teljesen újraírjuk, csak egy-két nagy népszerűségnek örvendő fogás marad tartósan a kínálatban. Azt hiszem, mostanra sikerült megtalálnunk a saját egyedi stílusunkat” – mondja Laposa Bence. Haladnak a korral, ám emellett nem feledkeznek meg a hagyományokról sem, amit lehet, átmentettek a Hableány gazdag történetéből.
Postaláda emlékeztet az egykor itt működő postafiókra, felújították Kumpost Éva kerámia sellőjét, a közösséget erősítendő elindították az évenkénti Badacsonyi Újbor Kóstolót, de képzőművészeti kiállításokat is szerveznek. Számos további tervük csak a megvalósításra vár Felállítanák Borsos Miklós szobrász eltűnt hal figurájának másolatát és ha minden jól megy, az épületben egyszer majd újra szállóvendégeket is fogadnak. Éppen úgy, mint 140 éve, a nyitáskor...
Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum / Fortepan, Balázs Lajos / Laposa Birtok
