A magyar pezsgő elfeledett sikertörténete Gráner Károly özvegyéé. A hölgy férje halála után megkapta a legnagyobb dicséretet, amit egy magyar pezsgőkészítő megkaphat.
A pezsgők rajongóinak aligha kell bemutatni a Veuve Clicquot márkát. A Champagne borvidéken mai napig üzemelő pezsgőházat 1772-ben alapította Philippe Clicquot. Fia, Francois nem sokkal a századforduló előtt vette át a pincészet irányítását, ám hosszú idő nem adatott meg neki a családi vállalkozás élén. 1805-ben tífuszban elhunyt, hátrahagyva 27 éves feleségét, 6 éves gyereküket és az akkor éppen évi 110 ezer palack pezsgőt készítő üzemet.
Sikeres özvegy Champagne-ban
Barbe-Nicole Ponsardin, azaz özvegy Clicquot-né (franciául: Veuve Clicquot) egyáltalán nem esett kétségbe. Olyannyira nem, hogy ma őt tekintik a modern üzletasszony egyik archetípusának. Számos újítás vezetett be mind a technológiában, mind az értékesítésben. 1810-ben például elkészítette Champagne első évjáratos tételét. Addig kizárólag több évjáratból „keverték” a pezsgőt, hogy az mindig a borászattól megszokott ízvilágot hozza. 1816-ban elsőként állította üzembe az úgynevezett rázóállványt, ami egy sokkal tisztább, áttetszőbb végeredményt tett lehetővé. 1818-ban pedig a vörös- és fehérbor házasításával megalkotta az első rozé champagne-t.
Veuve Clicquot kereskedőként szintén nagyot alkotott. Ez akkor nyert bizonyítást, amikor a napóleoni háborúban Bonaparte ellenfelei blokád alá vonták a tengereket, I. Sándor orosz cár pedig megtiltotta a francia termékek importját. Az erősen exportra támaszkodó Champagne-ház a csőd szélére került, a tulajdonos hölgy viszont tizenkilencre lapot húzott. Amikor Napóleon sorozatos vereségei után 1814-ben megkötötték a békét, de a blokád még tartott, mindenkit megelőzve máris elindította a rakományt. Tudta, hogy a győzelemre mindenki pezsgővel akar majd koccintani. Amikor Clicquot asszony 1866-ban 88 évesen meghalt, cége évente 750 ezer palack pezsgőt értékesített. A Veuve Clicquot a mai napig a világ egyik legkeresettebb pezsgője.
Az első pesti pezsgőgyár
Kicsiben valami hasonlót vitt véghez egy magyar hölgy, aki férje halála után szintén sikerre vitte a megörökölt pezsgőgyárat. Gráner Károly (vagy németesen Carl Graner) 1840-ben alapította pezsgő-, bor- és szódagyárát, valamint borkereskedését a pesti Vadász utcában. (12 évvel megelőzve a legtöbb forrásban első pestiként hivatkozott józsefvárosi Hölle Mártont.)
Gráner hamar nevet szerzett magának a magyar pezsgő szakmában. A forradalom előtti évben már egymás után jöttek a munkásságát magasztaló írások. A Hetilap 1847. májusában hívja fel a figyelmet „derék gyárnokunk igen jeles készítményeire, ezen derék műiparosunk már régóta tökéletesen s egészen a franczia modort s eljárást követi pezsgő borának készítésében, s terményét tisztaság, állandóság, erős pezsgés, s igenigen kellemes ize miatt, minden külföldi pezsgő bor mellé lelkismerettel állíthatjuk”. Nem sokkal később még erre is rálicitál a Budapesti Híradó: „Budapest magyar pezsgőit végig vizsgáltuk, és azon egyhangú meggyőződéshez jutottunk, hogy legjobb minden tekintetben azon magyar pezsgő, mellyet Pesten Graner Károly készít”. Egyáltalán nem holmi háztömb körüli versenyre kell itt gondolni. Fényes Elek, a magyar közgazdasági statisztika első jelentős képviselője 1847-ben megjelent Magyarország leírása című művében „számos” pesti pezsgőgyárról ír.
A magyar pezsgő Veuve Clicquot-ja színre lép
Hogy pontosan mikor halt meg Gráner Károly, arra utaló dokumentumok nem maradtak fenn. Az viszont tény, hogy egy 1866-os a Sürgönyben megjelent iparkiállítási hirdetményben már „Graner Károly özvegye (magyar pezsgő)” néven szerepel a (volt) feleség. 1871-ben beveszi a buliba elhunyt férje rokonát is. Június 19-én bejegyzésre kerül a „Graner Károly özvegye és unokája, németül: Carl Graner’s Wittwe et Neffe nyilvános társaság”. (A korabeli dokumentumok a német Neffe szóra felváltva használják az unoka és unokaöcs fordítást, a szó hivatalosan utóbbit jelenti.) A fennmaradt iratok alapján tudni lehet, hogy tevékenységi körükben ezután is megmaradt a pezsgőgyártás mellett a bor és szikvízkészítés, illetve hogy 1876-ban az üzem átköltözött a Józsefvárosba, a Népszínház utca 51-be.
Sikeres özvegy Pesten
A sikerek ebben a felállásban is hamar jöttek. „Pergőboraival nagy tetszést aratott Gráner Károly özv. és unokája czég, magyar pezsgőjére csak franczia czirclapot kellene ragasztani, és e kellemes ital pontos ismerőjét is tévedésbe lehetne hozni vele” – áradozik a Pesti Napló 1872-ben a Kecskeméti Iparműkiállításról készített beszámolójában.
„A czég pezsgői kitüntetésben részesültek 1872- ben Kecskeméten (arany éremmel), 1875-ben Újvidéken (arany éremmel), 1875-ben Budapesten (okmánynyal). Megemlíthető, hogy a koronázás alkalmával a czég pezsgőit a király ő Felségének is bemutatta, s azok általa el is fogadtattak” – foglalja össze az aranyéveket az Anyagi Érdekeink című folyóirat 1876-ban. Ugyanebben a cikkből az is kiderül, hogy az özvegy és az unokaöcs „évenkint 15-20,000 palack pezsgőt gyárt, mely készítmény a magyar korona országain kívül Bécsben, Prágában, Brünnben, ezenkívül Belgiumban, Dánországban, a Dunafejedelemségekben és Angliában adatik el”.
A sikersztorinak – ismeretlen okokból – 1882. június 23-án szakadt vége, a Központi Értesítő ekkor adta hírül, hogy a „Gráner Károly özvegye és unokája Carl Graner’s Wittwe et Neffe kitörlése bejegyeztetett”. Ezután a korabeli hírekben nem is találkozni többet sem a céggel, sem a pezsgőjével.