Hazai hírességek a konyhán, külföldi világsztár a teniszpályán. A Fonográf klub vitán felül a 80-as, 90-es évek ikonikus szórakozóhelye volt. Segítségével bepillantást nyerhetünk a rendszerváltáskori társasági életbe.
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy az éppen pályája csúcsán lévő Wellhello zenekar két frontembere, Fluor Tomi és Diaz belefáradnak az állandó turnézásba. Ezért úgy döntenek, az elkövetkező éveket a saját stúdiójukba visszavonulva, producerként töltik. Ám hogy rajongóik se maradjanak szórakozás nélkül, létrehoznak számukra egy élményközpontot fitneszteremmel, wellness részleggel és burgerezővel. A fiúk a két tervüket ráadásul egyazon helyen valósítják meg.
Stúdió és teniszpálya a zenészeknek
Valami hasonló történt 1985-ben. Ekkor a korszak supergroupja, az Illés és a Tolcsvayék fúziójával megalakult Fonográf együttes létrehozta a saját stúdióval kombinált szabadidőközpontját. A hivatalosan Fonográf Country Club néven a Svábhegyen (vagyis akkor még Szabadság-hegyen), a Költő utca 30. szám alatt felhúzott komplexum pillanatok alatt a hazai társasági élet origójává vált.
Új vendéglátó modell, gyors siker
Ez nem kis teljesítmény, hiszen a modell a maga korában abszolút újnak számított. Indulásakor – mint azt a klub sorsát a teniszversenyei ürügyén szívén viselő Népsport írja – az együttes „tisztában van vele, hogy azon az úton, amelyre lépett, nálunk nincsenek hagyományok”. A magán üzleti vállalkozás ötlete már 1980-ban felmerült a zenekarnál – mesélte Szörényi Szabolcs, a Fonográf basszusgitárosa a nyitás évében az Ifjúsági Magazinnak. Akkoriban „kicsit viccesen olyan hírek kezdtek terjengeni, hogy még pár év, s a Postán, a MÁV-on, meg az Elektromos Műveken kívül mindent magánkézbe adnak”. Erre ugyan nem került sor, az úgynevezett GMK-k 1982-es megszületésével (lásd keretes) mégis lehetőség nyílt a magán jellegű kezdeményezésekre. Az együttes hat tagjából három (Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs) további két külsős csendestárssal valóban a tettek mezejére léphetett. Bár – ahogy a zenész ugyanebben az interjúban elmondja – „nem lángossütő szinten” akartak vállalkozni, először egy söröző kialakításában gondolkodtak a dobos társuk lemezboltjának szomszédságában.
Az 1981-ben megjelent 15. számú törvényerejű rendeletben felhatalmazást kapott a Minisztertanács „a gazdasági munkaközösségek létesítésére, szervezetére, gazdálkodására és megszűnésére vonatkozó rendelkezések” megalkotására. Az 1982. január 1-től bejegyezhető gazdasági munkaközösségek, vagyis GMK-k a rendszerváltás utáni magánvállalkozások előfutárainak tekinthetők. Ezeket magánszemélyek hozhatták létre „fogyasztási- és egyéb szolgáltatás, kisüzemi termelés és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő tevékenység végzésére, valamint ezek szervezésére és elősegítésére”. A zenekarok közül elsőként az Omega alapította meg a saját GMK-ját 1982-ben. Így tudták kikölcsönözni más együtteseknek a Magyarországon akkor egyedülálló hangerősítő berendezéseit. Őket követte 1983-ban a Fonográf GMK, aminek segítségével a zenészek a klub üzemeltetése mellett lemezkiadással, filmforgalmazással is foglalkozhattak.
A Fonográf-búcsúkoncerten toboroztak
Végül igencsak nagyot sikerült álmodniuk, hiszen a Budai Pedagógus Sportkör leharcolt sporttelepét bérelték és pofozták ki. Ekkor még egyértelműen rajongói bázisként tekintettek projektre. Az időközben harmincas családanyákká és családapákká cseperedő rajongóiknak kívántak „kikapcsolódást, regenerálódást” biztosítani. A klubtagokat ennek szellemében a zenéléstől visszavonulni szándékozó Szörényi Levente 1984 decemberi búcsú Fonográf-koncertjein toborozták. Így is akadt, aki már ekkor profin megtervezett úri szalont szimatolt a kezdeményezés mögött. „Olvasom a felhívást a Fonográf country club-ba szóló belépésre, s vizsgálom magam: csábít-e a szauna, a teniszpályák? Nézem a közönséget, a kopaszodó hosszú hajú nemzedéket, s tudom, itt már senkinek sem drága a 800 forintos tagsági igazolvány. Itt már senki sem amatőr, itt már mindenki öreg profi. Szörényi Leventének zseniális időérzéke van. Hatvannégyben még el tudta csípni tinédzserek express vonatát, és Illés szekerével száguldott el húsztól harmincig. Harmincévesen stílust váltott: lökd ide a sört…, s Fonográf is jó név volt a harmincasok életérzéséhez. Most itt a negyven: le kell szállni a pódiumról, ki kell lépni a cirkuszból, most jöhet a club és a szauna. Ha valaki egy fikarcnyi amatörizmust felfedez ebben az életvitelben, az csal” – írja az említett koncertről szóló beszámolójában a Fejér megyei hírlap tudósítója.
- Az igazi Rákóczi túrós titka
- A magyar kóla, ami legyőzte a Coca-Colát
- Így követték el a Balaton ellen történetének legnagyobb bűntényét
- 50 éve a magyarok kedvenc étele, pedig nem is tudni, hogy miből készül
- Egészen fura dolog került ki a Dreher sörgyárból
Columbo-filmeket idéző luxus
Pedig havi 6000 forintos átlagfizetések mellett két fő részére az évi 800 forint nem tűnik soknak. Ráadásul ennyiért tényleg a korban rendkívülinek számító kényeztetés járt. „A mintegy 10 000 négyzetméteres sporttelepen 9 teniszpálya, egy 7,5×15 méteres, napkollektorokkal fűtött medence, szauna-szolárium, kondicionálóterem, videoszoba, gyerekeknek játékszoba, társalgó, télen 40, nyáron 80 személyes melegkonyhás söröző kisbárral, 2 tekepálya, öltözők, zuhanyzók s egy elkülönített épületben stúdió található” – sorolja a szolgáltatásokat az Ifjú Kommunista című lap lelkes tudósítója a nyitást megelőző, 1985 júliusi sajtós bejárás után. Az Esti Hírlap újságírójának már inkább szúrta a szemét a bőség zavara: „Kicsit úgy fest, mint azok a bizonyos előkelő klubok a Columbo-filmeken, csak a golfpálya hiányzik – egyelőre.”
A rajongók zarándokhelyévé vált a Fonográf klub
Hab volt a tortán, hogy a hely hamar az autogramgyűjtők paradicsomává vált. A bevezetőben említett, szintén az épületben berendezett stúdióban ugyanis egymásnak adták a kilincset a korszak sztárjai. Készített itt lemezt többek között Halász Judit, Eszményi Viktória, Sebestyén Márta, az üzletmenetet személyesen felügyelő Fonográfosok pedig kis túlzással itt élték az életüket.
Ráadásul nemcsak a felvételeknél működtek közre, hanem olykor a konyhában is megcsillogtatták képességeiket a vendégsereg nagy örömére. „Tegnap Bródy főzött a kedvenc ételeiből, ma a Levente, s holnap én” – számol be a mindennapokról az 1985-ös interjúban Szörényi Szabolcs. Hogy a trió által rendszeresített főződzsemborikon mi készült, arról nem maradt feljegyzés. „A Nagykanizsai Sörgyár által üzemeltetett, egyedien bebútorozott, melegkonyhával ellátott Holsten söröző” általában nem kapott publicitást a korabeli sajtóban. (Velük az együttműködés egyébként csak 1987-ig tartott.)
Fotó: Képes 7 / Arcanum Digitális Tudománytár
Az egyetlen kivétel Zalatnay Sarolta 1987-es (második) esküvőjét követő lagzi. Az itt felszolgált vacsoráról a Képes 7 című bulvárlap képviseletében az ország DJ-je, Dévényi Tibi bácsi számolt be nagy részletességgel: „A menü remek tojásos előételekkel kezdődött. Utána csirkesült gyümölcssalátával, két nagy fazékban pedig pörkölt és töltött káposzta rotyogott, a kedves pincérlányok szünet nélkül hordták az italokat és a fagylaltot.”
Elitesedik a Fonográf klub
A fenti esemény is jelzi, hogy a Fonográf klubot igen hamar belakták a celebek. Szécsi Éva a Magyar Sajtó hasábjain már 1986-ban azon fanyalog, hogy a klub parkolójában Peugeot-k és Hondák állnak, „miközben várakozó listára kell iratkozni egy nyomorult fridzsiderért…” Az „elelitesedés” a Világ Ifjúsága című lap cikk alapján 1993-ra teljesen lezajlott: „Eleinte mindenki bejöhetett, hiszen a hajdani Illés Klub folytatásának gondolták. Később a tagság folyamatosan kicserélődött. Vállalkozók, zenészek, sportolók léptek be.” Aki viszont bejutott, annak tényleg elképesztő sztárparádéban lehetett része akár egy átlagos hétvégi napon is (lásd keretes).
Az egyik napernyő alatt Hamari Júlia és Szörényi Levente beszélget. Talán egy újabb mű van készülőben, de az is lehetséges, hogy világhírű operaénekesnőnk még közelebb kerül a rock világához. Erre minden esélye megvan. Hiszen csak a medence közvetlen közeléből összeállhatna a supergroup. Itt van Frenreisz Károly és Orbán József, a 100 Folk Celsius frontembere, Berkes Gábor az Első Emeletből. Utóbbi éppen Bence fiával foglalatoskodik, akinek egyelőre még a földszint is gondot okoz, de azért mindenáron ki szeretne törni lavórnyi „magánuszodájából”. Szintén atyai kötelességének tesz eleget a hatvanas évek legendás basszusgitárosa-jelenleg a Holland Filharmonikusok bőgőse, Bokány Ferenc. Az ötéves Teréza egyszerre három nyelven nem figyel a papa intelmeire: magyarul, hollandul és izlandiul – lévén a mama reykjaviki muzsikus. A szomszéd asztalnál Chrudinák Alajos becsapódó bombákat emleget Meszéna Miklósnak, a Vasas SC elnökének. Ám rövidesen kiderül, hogy ezúttal nem a libanoni helyzetet kommentálja, hanem vívóbajnok teniszpartnerének tenyereseit minősíti. Csapó Gábor olimpiai és világbajnok vízipólózónk versenysúlya a régi. A magyar bútoripar termékeinek azonban ennyi is elegendő, mivel megtartotta azon jó szokását, hogy kártyázás közben hintázik a széken. A teniszpályák melletti, a Főnix GMK bérelte stúdióból Koncz Zsuzsa és Mácsai Pál távoznak. Az ifjú rendezőjelölt instrukciói alapján készül Zsuzsa verslemeze. A go játék útvesztőiben próbál egymás fölé kerekedni két „divatdiktátor”, Aris Simeoni és a Pop 84 budapesti vezérképviselője, Bányai János. Heroikus küzdelmükhöz a csinos pincérlány szervírozza a hűsítőt, diszkréten átlépdelve a fűben heverő, nem kevésbé vonzó monikinis hölgyeken.
Reform, 1989
Legendák sora és a Fonográf klub
Bár a legenda szerint 1986-ban a Queen együttes is beugrott egy kerti partira, a legnagyobb név, aki dokumentáltan ott járt, Carlos Santanáé. 1993-as budapesti koncertje után a Kurír kísérte el őt a hegyre, a gitárvirtuóz ugyanis „nem utazott azonnal tovább, hanem kis pihenőt engedélyezve magának fellátogatott a Fonográf-klubba (…), és bebizonyította: teniszezni is tud. Játszott egy-két meccset, megivott egy-két üveg Heineken sört, majd a világ legtermészetesebb hangján kijelentette: jól érzem itt magam, máskor is eljövök.”
Addigra a klub már átesett az első nagy változáson: 1990-ben külső befektető érkezett a Költő utcába. Ezt később további üzemeltetőváltások követték, miközben a rendszerváltás utáni „piacosodásban” elveszett az exkluzivitás varázsa is. Fokozatosan nyitotta meg kapuit mindenki előtt a Fonográf klub. Hosszú évek óta már bárki beülhetett az éttermébe, vagy napijegyet válthatott a strandjára. A sors fura fintora, hogy a telek 2020-as tulajdonosváltását valószínűleg egyedül az örök mellékszereplő étterem éli túl. Az üzemeltetők már jelezték, hogy új hely után néznek.
