Geri Ádám A Körszálló épületébe utólag tervezték a borozót, ezzel együtt a szálloda egyik emblematikus egysége lett.
Az 1967 december 30-án a fogaskerekű városmajori végállomásával szemben átadott Budapest Szálló (alakja után a köznyelvben csak Körszálló) bevallottan turistamágnesnek épült. Alakja nemcsak Magyarországon, de szinte az egész világon egyedülálló volt, ehhez jöttek még a maga korában kifejezetten színvonalasnak számító szolgáltatások. Bár nem elsőként, de az elsők között vezették itt be Magyarországon a büféreggelit, a 19. emeleten kialakított teraszos bárt (mai divatos nevén: rooftop bár) pedig Coca-Cola Mixerbarra keresztelték 1969-ben, vagyis alig egy évvel azután, hogy hivatalosan árulni kezdték itthon az amerikai üdítőt.
A vendégek teljeskörű kényeztetéséről gondoskodott továbbá a 240 fős étterem, a 150 fős eszpresszó (saját cukrászsüteményekkel), a légkondicionált mulató és a borozó is. Utóbbi amúgy nem szerepelt a tervekben az utólag került bele a Kereskedelmi Beruházó Iroda kérésére. Az „improvizálás” ellenére valódi nagyágyút sikerült megnyerni a borozó belső tereinek megtervezésére. Az 1923-ban született bútortervező, belsőépítész Németh István ekkor már túl volt az építészeti tevékenységért kapható legrangosabb hazai szakmai kitűntetésen, vagyis az Ybl-díjon és életműve számos jelentős darabján:
- 1952: a Belügyminisztérium Étterem-Klubterem együttesének tervezése, Budapest;
- 1953-1954: a Népstadion toronyépületének, újságírószalonjának és miniszteri tárgyalójának tervezése, Budapest;
- 1957: az őszi Vásár Magyar pavilonjának tervezése, Bécs (aranydiplomát nyert);
- 1958: Világkiállítás, Brüsszel: a Magyarpavilon éttermének, kisáruházának belsőépítészeti tervezése.
- 1963: Citadella borozó és étterem, Budapest;
- 1966: a Kígyó patika rekonstrukciója, Budapest, Kossuth Lajos utca;
- 1967: Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota E épület, belsőépítészeti és installáció-tervezés.
Tetszik, nem tetszik
A Művészet című szaklap 1975 júliusi száma szerint a Körszálló borozójánál is remek munkát végzett. „Németh István kiváló »alkalmazkodó képessége« sikeres enteriőröket és bútorokat eredményezett. Ebben a Borozóban láthatjuk – és még a Hungária Kávéházban tapasztaljuk majd –, hogy nemcsak a klasszikus értelemben vett műemlékek hangulatába tudott beilleszkedni a tervező, hanem a népművészet világába, vagy akár egy 20-30 évvel ezelőtti hangulatba is. Napjainkban nem könnyű feladat a vendéglátóipar magyaros hangulatot megkívánó feltételének eleget tenni. A Borozóban alkalmazott burkolati anyagok szerepeltetése, a fa, a textil és a szerkezeti megoldások, a csapolások, ékelések a régi, kézműves mesterek hagyományát őrzik. Népi környezetkultúránk egészséges, tiszta világára emlékeztetnek.”
Apropó fa: a Budapest szálló belső falburkolatát eredetileg import fenyőből tervezték, ám a Pilisi Erdőgazdaság visegrádi üzemének agilis vezetői rábeszélték az illetékeseket, hogy inkább az ő tölgyüket válasszák. Ebből készült végül a borozó falburkolata is és teljes belső berendezése.
Minden igyekezet ellenére sem mindenki volt elragadtatva a végeredményről. Erről tanúskodik a Tükör folyóirat 1968-as cikke, Balog János tollából. „Magyaros színpadi világát, így, teljesen józan fejjel, megítélni voltaképpen nem is méltányos. Egy több helyiségre osztott kosárban vagy kasban vagyunk, amelynek falait, mennyezetét vesszőfonat, nyers deszkapalánk, lécrácsozat alkotja. Alattunk téglapadozat, körülöttünk egy »ivó« székeire, lócaira emlékeztető, ügyesen stilizált bútorok, egy remekbeülő, régi prés . . . Mindez teljességgel elfogadható, sőt a maga díszletszerűségében indokolt is itt, csak ne akarná az „igazit” imitálni. Ehhez pedig csupán annyi kellene, hogy egy némiképp lazább megoldás révén felismerhessük a teljességgel mai, ráadásul igen eredeti szerkezetű vasbeton-konstrukciót, amelybe ezt a célszerű színpadot plántálták. Ami itt folyik, a borkóstolótól a muzsikálásig, úgyis csak játék . . . Hát játszott volna nyíltabban a tervező is!”
Az illetékesek bizonyosan meg voltak elégedve, mert Németh István 1968-ban megkapta a Munkácsy-díjat, később pedig Érdemes Művész lett. Számos csárda, étterem, szálloda belsője viselte magán utána is a keze nyomát, de ő kapott megbízást a Magyar Tudományos Akadémia várbeli székházának előadótermére is.
Diplomamunka a Körszálló borozójában
Egy másik jelentős karriert befutott művész is kötődik a Körszálló borozójához. Sövegjártó Mária ráadásul részben éppen ennek a projektnek köszönhette későbbi sikereit. Az 1942-ben született keramikus 1967-ben diplomázott Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Körszálló építtetői pedig a diplomamunkáját (figurális, mázas térplasztika) vásárolták meg a borozó számára. Sövegjártó később elmesélte, az ezért kapott pénzből tudott magának otthonra kemencét venni.
Összességében nagy sikere lett a borozónak. 1969-ben a magyar újságok egymást túllicitálva adták hírül, hogy az egységről még az amerikai Washington Post is fényképes beszámolót közölt az alábbi magasztaló szöveg kíséretében: „A borozó kiképzése rendkívüli mértékben megnyerte azoknak az amerikai belsőépítészeknek a tetszését, akik a közelmúltban tettek látogatást Magyarországon. A látogatás hangsúlyozza, hogy a különböző elemek összhangja »különleges bájt« ad a helyiségnek.”
Címlapfotó: Fortepan / Ladinek Viktor
