Geri Ádám Fénykorában a Balatonboglári Állami Gazdaság (később BB) még az olasz Martini céggel is együttműködést alakított ki.
Az olasz Martini vermut (másnéven: ürmösbor, vagyis ürömmel és egyéb fűszerekkel ízesített bor) az 1960-as években jelent meg Magyarországon. Elsősorban Budapesten vált népszerűvé, ahogy ezt az 1964-ben a Figyelőben megjelent gúnyos versike is tanúsítja:
Te ínyenc pesti
Vár ezer presszó, resti
Hol kaphatsz kávét, brazilt és törököt,
Holland kakaót és lazacot – görögöt,
Olasz Martinit – rossit, vagy édeset,
Jaffai citromot, grúz zselét, krémeset...
Regél minden étlap ital, s ételekről,
Miket néhol ezer kilométerekről
Szállítottak, hajón, vonaton és tevén
Ezért sehogyan ezt meg nem érthetem én:
Van itt dán kaviár, s indiai tea
De ha vízre vágyol, s inni akarsz te a
Jó ételek után – nem jöhet szóba biz’
Nem import, hát kevés – a pesti szódavíz…
A Martini vermut 1863-ban indult világhódító útjára a Torino mellett Pessione faluból. A nevét Alessandro Martiniről, az üzem igazgatójáról kapta, a receptet viszont a cégtárs Luigi Rossi fejlesztette ki. A recept a mai napig titkos, annyit lehet tudni, hogy több mint 40 féle növény (fűszer, gyökér, virág, citrus) kerül bele. Alkoholtartalma fajtánként változó, de mindig legalább 15 százalék. Az ital nem tévesztendő össze az azonos nevű koktéllal, utóbbinak nem is minden változata tartalmaz vermutot.
Magyarországra költözik a Martini
A Martini tehát sikert aratott, mégsem lehetett belőle korlátlanul hozzájutni. A mennyiséget alapvetően meghatározta, hogy az állam importálta az italt és hogy az olaszoknak nyugati devizában kellett érte fizetni – amiben a szocialista ország nem dúskált. Áthidaló megoldásként 1978-tól Magyarországon, egészen pontosan Balatonboglári Állami Gazdaságban kezdték palackozni a vermutot. 200 ezer palack jött le a sorról évente, ennyi fért ugyanis a devizakeretbe.
A BB elődjét, vagyis a Balatonboglári Állami Gazdaságot több államosított gazdaság összevonásából hozták létre 1950-ben. A 2026. június 30-án bezárt nagykapacitású feldolgozó- és palackozóüzemet az 1970-es évek legelején adták át. A rekord években közel 30 millió palack alkoholos ital, valamint üdítő készült a falai között.
A Martini cég és a balatonbogláriak együttműködése gyümölcsözőnek bizonyult, ezért az olaszok 1982-ben belementek egy új konstrukcióba. „A vezetők, látván a boglári borászat színvonalát, hajlandók voltak arra, hogy boglári borokat használjanak fel alapanyagként. Ma a hazai forgalomba kerülő Martani vermutok boglári alapborokból készülnek, csupán a macerátumot (a különleges, 150 év során kialakított, védett fűszerkeveréket) és az ellenőrzést adja a külföldi fél. Amíg régen a Délker Vállalat 200 ezer palack Martinit importált, most Boglárról ugyanazért a devizáért 1 millió palackkal értékesíthet, mert csak a fűszerezés árát kell megfizetnie külföldi pénzben. Az olasz cég is elégedett, hiszen nyeresége nem csökkent, sőt jóval több itala kerül forgalomba, ami növeli hírnevét” – írta meg az új kooperáció részleteit a Kertészet és Szőlészet című lap.
Ez a gyakorlatban azt jelentette. hogy a fűszerkoncentrátum Olaszországból érkezett, a magyarok adták hozzá a bort, az alkoholt, a cukrot és a karamellt, ami az egész ital 90 százalékát tette ki. Az olaszok havonta egyszer érkeztek ellenőrizni, a minőség – legalábbis a magyar fél szerint – mindig megegyezett az eredetivel.
A privatizáció következményei
Kezdetben háromféle változat (száraz, édes, vörös) készült Balatonbogláron, később öt. A csúcskorszakban a termelt mennyiség felkúszott évi 2-3 millió palackra. Bizonytalanságot szült viszont, hogy 1993-ban az állam privatizálni akarta, vagyis magáncégnek eladásra kínálta az akkor már BB-ként emlegetett vállalatot. A vevő végül a Henkell német pezsgőgyár lett. Ez megpecsételte a boglári Martini sorsát, hiszen az olaszok szemében a németek konkurenciának számítottak, ráadásul a Henkell portfóliójába sem passzolt a vermut. Ennek megfelelően a gyártás még az ezredforduló előtt végleg leállt Magyarországon.
Címlapfotó: Konyhaművészet / Arcanum
