Geri Ádám Kalandos pályafutása utolsó pár évét sörözőként állta végig a Móricz Zsigmond körtéren az 1049-es pályaszámú budapesti villamos.
1991 nyarán újabb üde színfolttal gyarapodott az amúgy is eklektikus hatású budai Móricz Zsigmond körtér. Június 7-én nyitotta meg ajtaját a 6-os villamos végállomása után N’6 Sörbárra keresztelt italozó, ami egy használaton kívüli vágányra leállított kiszuperált villamosban üzemelt.
A történet 1990-ben kezdődött, amikor Galó Zsuzsanna és Szabó Ferenc üzlettársak árverésen megvásárolták a Ganz 1049-es pályaszámú, 1912-es évjáratú motorkocsiját. Az utolsó kéttengelyes motorkocsik egyikeként szolgálatot teljesítő járművet 1983-ban vonták ki a forgalomból. „Szolgálatát a szépilonai telepen kezdte, majd három évtizeden át a Hűvösvölgybe, a Nagykörútra és a Rákóczi útra tartó viszonylatokon közlekedett. Az 1943. évi őszi menetrend már Száva telepen találja. Akkor két 4400-as pótkocsit vontatva a Nagyvárad térről a Kiskörúton át az óbudai Zsigmond téri hurokig tartó 45-ösön szállította az utazókat. 1944. február 7-től a Nagyvárad térről a Széll Kálmán térre tartó 48-asra is gyakran beosztották. A szovjet csapatok menetrenden kívüli érkezése előtt a főváros kiürítésén munkálkodó hungarista »honmentők« 1944. novemberében a Szépilonára irányították. A kocsiszín 1944 karácsonyán történt váratlan elfoglalásával az ide zsúfolt villamosok megmenekültek. A budai vonalak helyreállítása után a farkasréti 59-esen, a zugligeti 81-esen és a hűvösvölgyi 83-ason utazhattak vele. 1954. október 30-án Újpestre helyezték. A rövid időre tervezett vendég járása öt esztendőn át tartott. Az új acélvázas kocsiszekrényét 1960. szeptember 20-án már ismét szépilonai kocsiként kapta. A dél-budai HÉV- vonal forgalmát 1963. január 1-jével a villamosvasút vette át. Az 1049-es útra útra kelt és 1972. december 22-éig Budafok lett az otthona. A Budaörsről a MóriczZsigmond körtérre járó 41-esen hozta-vitte az utasokat. A Tátra villamosok megjelenésével 1983. november 25-én véglegesen elbúcsúzott a forgalomtól” – írta róla a sözöző megnyitója kapcsán az Esti Hírlap.
Nosztalgiajárat helyett nosztalgiasöröző
A nyugdíjba vonuláskor nyolc kéttengelyes jármű menekült meg a szétszedés elől, ezekkel nosztalgiajáratként számoltak. Ebből a projektből azonban nem lett semmi, így filmforgatásokra adták kölcsön őket, illetve kettő darab belőle Zugligetbe, az egykori 58-as villamos végállomásának helyén létesített kempingbe került szolgálati helyiségként. Gyakorlatilag az enyészet várt rájuk, mígnem az 1049-est megvásárolták, felújították és sörözőként új funkciót találtak neki. A rikító vörösesbarnára mázolt kocsiszekrény oldalára egy erősen illuminált, a földön fetrengve sörös kriglit szorongató egeret is festettek vendégcsalogatóként.
Fotó: Természetjáró Turista Magazin / Arcanum
Sörügyileg a müncheni Spatennel állapodott meg a két tulaj, így a vezetőállás helyén kialakított söntésből német sör folyt – 5 vonaljegy áráért, azaz 90 forintért korsónként. A villamoshoz kicsike terasz is tartozott. Bár a korabeli újságokban megszólaltatott vendégek csupa jót mondtak az újdonságról, a Népszabadság újságírója borúsan látta az új vendéglátóegység jövőjét. „A tulajdonos hosszas piackutatás után jelölhette ki a sörkocsi helyét, hiszen 500 méteres körzeten belül alig ötven különböző italmérésben folyik a sör, a bor, a pálinka. A Donkanyar kapatos kuncsaftjai, az Egri Gödör mindig borgőzös vendégei, a Dörgicsei Dülöngélő nagyivói, a Mészöly örökpiásai, a körtéri Zenés keményöklű és éles bicskájú legényei, a Perc, az Aranykorsó, a Mackó, a Berci Bácsi, a Rulett, a Kisrabló törzsvendégei bizonyára alig várják, hogy ledönthessenek egy korsóval a villamoskocsiban is.” Végül neki lett igaza. Alig pár év után a söröző megszűnt, az 1049-es 1998-ban már a Jászberényi úti ócskavastelepen találta magát.
Címlapfotó: Bodó Gábor / Kurír / Arcanum
