Geri Ádám Kossuth Lajostól Gyurcsány Ferencen és Orbán Viktoron át a magyar történelem számos politikusa osztotta meg a közzel kedvenc ételét vagy éppen italát.
Az alábbi összeállításból kiderül: a „krumplileveses” szállóigét legyártó Kádár Jánosnak egyáltalán nem a krumplileves volt a kedvence, Horn Gyula kiválóan feltalálta magát a konyhában, Horthy Miklós egy világbajnok receptre esküdött, Orbán Viktor pedig otthonosan mozog a borok világában.
Boross Péter
1994 áprilisában, alig egy hónappal a parlamenti választások előtt a Magyar Konyha körkérdést intézett a közéleti szereplőkhöz a kedvenc ételükkel kapcsolatban. Az Antall József halála után „beugró” és éppen regnálása végéhez közeledő miniszterelnök, nem mellesleg 1971-től nyugdíjba vonulásáig a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója, az alábbiakat válaszolta: „Félek, csalódást fogok okozni azoknak, akik bonyolult ételsort várnak tőlem. Somogyból, egy kis faluból származom, ma is a húslevest, a paprikás krumplit és a Jókai-bablevest becsülöm a legtöbbre. A nagy hírű, termékeny regényírónkról, Jókai Mórról elnevezett, sokízű finomság általam kedvelt receptje a következő: Úgy 20 dekányi tarkababot megmosunk és beáztatunk. Ezután egy kisebb füstölt csülökkel együtt feltesszük főni. Amikor forr, a lángot kicsire állítjuk, és a levest egy-egy szál megtisztított sárgarépával meg petrezselyemgyökérrel bezöldségeljük. Babérlevelet, idényben egy-egy paprikát és paradicsomot is adhatunk hozzá. Közben jó egy evőkanálnyi zsírból meg ugyanannyi lisztből zsemleszínű rántást készítünk, amibe finomra vágott vöröshagymát, zúzott fokhagymát és egy kevés pirospaprikát is keverünk. Amikor a bab meg a csülök megfőtt, a levest berántjuk. Csipetkét főzünk bele és kockákra vágott, főtt csülökhússal együtt tálaljuk. Tejföllel meglocsolva, vágott petrezselyemmel meghintve adjuk asztalra, és az utolsó pillanatban egy darab ropogósra sült kolbászt is belerakunk. Ne feledjük el, hogy az igazi jó ízét az utólag belecsöpögtetett tárkonyecet adja meg!”
Deák Ferenc
Az 1848-49-es forradalom igazságügy-minisztere „a reformkorban oly divatossá váló magyar konyha nagy híve volt. A XIX. század első felében mind a főúri, mind a paraszti konyhákon egyidőben terjedtek el a paprikás ételek. Elsősorban a különböző pörköltek, a gulyás, a húsos káposztaételek, a paprikás csirke, valamint a halászlé. Kedveltek voltak a marhahúsból készült ételek is. A rostélyosok, a szaftos pecsenyék. Deák kedvenc étele például a sült marhahús volt, amelyet a hús saját levével besűrített mártással tálaltak a számára” – mesélte a Népszabadságnak 2001-ben Draveczky Balázs, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum akkori igazgatója.
Gömbös Gyula
1935-ben a Színházi Élet című lap rengeteg ember kedvencének járt utána, Greta Garbótól kezdve Karinthy Frigyesen át Gömbös Gyuláig. Az írás szerint Magyarország akkori miniszterelnöke a töltött káposztát és a házi disznótort szerette a legjobban.
Gyurcsány Ferenc
2007-ben az akkori miniszterelnök felesége, Dobrev Klára mesélt az otthoni munkamegosztás kapcsán mesélt a családi kedvencekről a Kisalföld című lapnak: „Általában a férjem főz, és mindig kipróbál valami újat. Édesszájúak vagyunk, a madártej, túrós rétes nagyon kelendő nálunk. A férjem zseniális máglyarakást tud készíteni, de természetesen leveseket, húsokat, ragukat, rizses húst, töltött paprikát is, szóval mindent, és persze a gyerekek szája íze szerint. (...) A kedvenc ételeink a húsleves, töltött paprika, a rizses hús, a sütemények. Nemrég az anyósom járt nálunk, hát akkor főzelék főzelék hátán volt. Nagyon szeretjük a sóskát a főzelékek közül, ez persze nem jelenti azt, hogy néha nem engedünk meg magunknak egy kis körömpörköltet.”
Horn Gyula
1994-ben az éppen parlamenti választásokra készülő és ott győzedelmeskedő politikust is kifaggatta a Magyar Konyha a kedvenc ételéről. Ez a válasz érkezett az MSZP vezető politikusától: „Nehéz a választás, mert több kedvencem is van. Alapvetően magyaros ételek, köztük a paprikás csirke galuskával, a pörkölt vagy a lecsó. Ha mégis választanom kellene, akkor a tejfölös tarkabableves mellett döntenék csipetkével és füstölt csülökkel. Ezeket az ételeket gyermekként szerettem meg, és köztudott, hogy a gyermekkori szokások végigkísérik az embert egész életében.” Egyik kedvencéhez, a lecsóhoz saját receptet is mellékelt. „Apróra vágott füstölt szalonna kiolvasztott zsírjában jó sok hagymát pirítok. Ráteszem a csíkokra vágott zöldpaprikát, kevéske fokhagymát, majd hámozott paradicsomot - nagyon fontos, hogy hámozott legyen! - és hozzáadom a karikára vágott kolbászt, meg a virslit.”
Horthy Miklós
A kormányzó az egyszerű ételeket szerette, másrészt pedig kifejezetten édesszájúnak számított. Még a feleségének köszönhetően fennmaradt nagy kedvenc, a Horthy-pogácsa is inkább egy süteményre hajazott. Horthy egyik kedvenc főétele a rizsdarával töltött kelkáposztás főzelék volt. Ezzel a recepttel házi szakácsa, Marek András 1936-ban a berlini „szakácsolimpiászon” aranyérmet szerzett.
Kádár János
„Amikor azt kérdik: mit szeretek enni, mondom: én azt szeretem, ami az, ahogyan hívják. Ha krumplilevesnek hívják, akkor az” – mondta az azóta szállóigévé vált mondatokat az MSZMP vezetője a párt XII. kongresszusán 1980-ban. Ebből sokan azt a téves következtetést vonták le, hogy a krumplileves volt a kedvence. Kádár egykori szakácsa, Michels Antal viszont 2018-ban a Népszavának azt mesélte, az ország egykori első embere a stíriai metéltért élt-halt.
Kossuth Lajos
Az egykori pénzügyminiszter kedvenceiből egy komplett cikkre valót közölt a Pesti Hírlap 1936-ban. Érdekesség, hogy az ott részletesen bemutatott összes recept valamilyen édes sült tésztát takar. A „Kossuth-tészta” mandulával, fahéjjal és csokoládéval, a „csokoládé-pite” mogyorós töltelékkel, az „omlós bélés” pedig tejföllel, almával és lekvárral készült. Kossuth persze nem vetette meg a sós finomságokat sem. Annyira szeretette például a citromos kolbászt, hogy még torinoi remetesége alatt is rendelt belőle Kassáról. A „finom vagdalékú citromos magyar kolbász” esetében egyetlen kikötése volt – így a Kisalföld 1994-es cikke –, mégpedig az, hogy „fokhagyma közelében se járjon”.
Nagy Imre
Az 1956-os forradalom leverése után mártírhalált halt miniszterelnök 60. születésnapján, az események előtt nem sokkal a kor menő büféjéből, a Kígyó utcai Mézes Mackóból rendelték hidegtálat a 70 fős vendégseregnek. Állítólag sör, bor és likőr is folyt a partin.
Orbán Viktor
A miniszterelnök életét meghatározó ízeket a szülői, nagyszülői házból hozta magával. „Minden jó ételt szeretek, de főként a jó krumplis smarnit málnaöntettel, amit még a nagymamám tudott igazán finoman elkészíteni” – mesélte 1999-ben a Veszprémi Napló munkatársának. A Borossnál és Hornnál már említett 1994-es Magyar Konyha riportban azt is részletesen elmesélte, hogyan készül ez az eredendően sváb édesség: a krumplis gombócéhoz hasonló, de annál lágyabb, tejjel összedolgozott tésztát margarinnal morzsásra kell sütni, majd vaníliás cukorral, fahéjas cukorral, kakaóval, málnaszörppel, vagy lekvárral kell tálalni. A már említett Veszprémi Naplós interjúban boros tudásáról is számot adott, amikor a folyékony kedvencéről kérdezték. „Az előbb éppen száraz Sauvignon blanc-t ittam, mert Figula úr kínált vele, de ha Szeremley Hubától választanék, akkor az valószínűleg egy szárazra iskolázott Szürkebarát lenne.”
Fotó: Népszabadság / Arcanum
Széchenyi István
A „legnagyobb magyar” hamar beleszeretett a korában divatossá váló fagylaltba. 1842-ben például 16 alkalommal bukkant fel a Szervita téri Hébé ókori istennőhöz címzett kioszknál, vagyis Budapest első fagylaltos bódéjánál. Naplójában is megemlékezik a helyről, ahol egyébként Jókai Mór, Kossuth Lajos vagy éppen Deák Ferenc is gyakran megfordult.
Címlapfotó: Népszava Sajtófotók / Arcanum
