Honnan jön a lacikonyha kifejezés, ha nem Ulászló királytól?

Az Ulászló-féle legendát már megcáfolták, ám képben van egy másik király is. De még az is lehet, hogy a lacikonyha szóban tévedés a „Laci” előtag.

A legelterjedtebb elmélet az ételt árusító utcai bódékra, sátrakra használt lacikonyha kifejezést – akárcsak az ott kapható lacipecsenyét – II. Ulászlóval hozza összefüggésbe. A magyar koronát 1491-től 1516-os haláláig viselő, hiányos magyar tudása miatt „Dobzse Lászlónak” csúfolt lengyel származású király a legenda szerint annyira elszegényedett, hogy a szabad ég alatt üzemelő budai kifőzdék fogásaira kellett ráfanyalodnia. Ez azonban egyáltalán nem igaz, Ulászló éppen hogy fényűző udvartartással rendelkezett élete végéig. (20. századig általánosan elfogadott méltatlan emlékének egyik oka az lehet, hogy idős korára agyvérzése miatt valóban kicsúszott a kezéből az irányítás.)

Kun László és a lacikonyha

Létezik olyan magyarázat, amelyik ugyanezt a sztorit egy másik királyunkhoz társítja. „Kun László, Árpádkori királyról írják a krónikák, hogy pénztári ügyei teljesen ziláltak voltak. Ezért kénytelen volt a piacokon olcsó pénzen étkezni. Innen a Lacikonyha és Lacipecsenye elnevezések” – írja a Pesti Napló 1904 januárjában. Nemcsak a 13. század második felében élt uralkodó pénzügyei voltak ziláltak akkoriban, hanem egész népéé, ebből adódik egy másik hozzá kapcsolódó lacikonyhás teória. „A Laczikonyha elnevezés (…) Kun László király korából ered. Ezen könnyelmű király uralkodása alatt, a földmívelö nép nyomoruságig elszegényedett; annyira, hogy igavonó jószágából is kipusztulva, kétkerekű fakó-szekerét is maga vonszolta, (…) Ezen nyomorúságos taligát hivták Kun László- vagy gúnyosan Lacziszekérnek. A Laczikonyha elnevezés ugyanezen korból maradt fenn. Ez is az azon korszakot jellemző nyomorúság szüleménye. Még most is láthatni ilyen szükségből alkotott fözöhelyeket nem régen elosztott pusztáinkon” – olvasható a Magyar Nyelvőr folyóirat 1879-es számában.

Latzenhof magyarul

Ennél is jóval meredekebb Literáti Nemes Sámuel erdélyi régiséggyűjtő és antikvárius elmélete, amit 1840-ben a Társalkodó című lap hasábjain osztott meg a közönséggel. „Vas-megye’ egyik nagyérdemű tbirájának T. J. ur’ levéltárában több szép régi magyar levélen kívül akadtam egy a’ 16dik század’ közepén Bécsben a’ Laczenhof-ban irt költségjegyzékre, melly udvar hajdan is, mint a’ jelen időben, úgy hiszem a’ cselédek’ ’s pórnép’ tanyája volt. – A’ hajdani magyar urak’ cselédi előtt sem volt isméretlen, ’s szavok’ járása szerint aligha innen nem származott a’ Laczikonyha is.”

Szerinte tehát a Lacikonyha szó az alacsony kategóriás Latzenhof nevű bécsi italozóhely hangzás utáni magyarításából keletkezett.

Laci, vagyis lagzi?

Végül essen szó arról az elméletről, ami magát a „laci” tagot is megkérdőjelezi, mondván, egy másik szóösszetétel ment félre valamikor. „Még nem volna késő a hibás laczikonyha név helyett, mely az eredeti nem ismeréséből s a hangzat rokonságánál fogva jött divatba, visszatérni a sajátképeni lakzi-konyha névhez. – A lakozások (nagy vendégségek) s lakodalmak – lakzik alkalmával, a hol nincs elég hely a házban, szokás az udvaron sütni-fözni, konyhát rögtönözni. Ezen sátorkonyhát nevezik lakzikonyhának s nevét átvitték a piaczi sátorkonyhákra is” – írja a B.E. monogramú szerző 1879-ben ugyancsak a Magyar Nyelvőrben.

Közel 80 évvel később ugyanez a folyóirat megint előveszi ezt a felvetést, de csak azért, hogy megkontrázza. „Van olyan tudósvélemény is, hogy a lacikonyha tulajdonképpen a lagzikonyha szó elferdítése. Lakodalmak alkalmával ugyanis, ahol nincs elég hely a házban, szokás az udvaron sütni-főzni, konyhát rögtönözni. A nevet aztán átvitték a piaci sátorkonyhákra. Ennek a magyarázatnak az a szépséghibája, hogy lagzikonyha (esetleg lákzikonyha) alakot sehol föl nem jegyeztek.”

Mint látható tehát, számos keletkezéstörténet a kifejezéssel kapcsolatban, többségüket eddig inkább csak megcáfolni tudták, megerősíteni nem, továbbra is nyitva hagyva a kérdést.

Címlapfotó: Pesti Napló / Arcanum