Geri Ádám A Krúdy-életmű, a korabeli cikkek és az ivócimborák visszaemlékezései alapján végre megválaszolható a több évtizede nyitott kérdés: a Krúdy fröccs tényleg a híres író találmánya?
Krúdy Gyula méltán nevezhető a magyar gasztronómia poétájának, a Tafelspitzek és tyúklevesek trubadúrjának. Ételekről írott hőskölteményei okán (is) az a kép alakult ki róla, hogy nagy ínyenc volt. Kétségtelenül szeretett enni, de még jobban szerette etetni műveinek szereplőit.
Ezzel együtt tulajdonképpen már életében legendák keringtek dévajságával, illetve hetedhét világra szóló étvágyával és szomjával kapcsolatosan. Kosztolányi Dezső felesége, Harmos Ilona például állítólag azt terjesztette, hogy Krúdy egyszer egy nap alatt száz fröccsöt ivott meg. Bevallása szerint persze ő is csak hallomásból tudott erről. Éppen úgy, mint Márai Sándor ennek a teljesítménynek a – még mindig az irrealitás határát súroló – harmadáról. „Kortársak és szemtanuk tudni vélték, hogy egyszer, együltőhelyében, a régi Avarban megivott három nap alatt száz fröccsöt” – írta 1939-es visszaemlékezésében.
Bacchanáliák garázda hőse
Krúdy életének kiszínezését az 1964-ben megjelent Krúdy világa című könyv maxolta ki. Legalábbis a Magyar Nemzet újság korabeli recenziója alapján mindenképpen. „Gyönyörűséges könyv ez, varázslatos levegőt teremt, csak egy hibája van: rögzíti – és szinte hitelesíti – azt a hamis Krúdyképet, amely különböző legendagyártók nagyotmondásainak hatására az utóbbi két évtizedben kialakult a köztudatban. E legendák szerint Krúdy mámoros bacchanáliák garázda hőse, részeges kocsmatöltelék, aki heteken át egyfolytában iszik, duhaj verekedő, aki összetöri a csapszék berendezését, mindenkibe beleköt, tör, zúz, ront és pusztít. A Krúdy világa szaporítja e legendákat. Az egyik visszaemlékező szerint előfordult, hogy csütörtöktől vasárnapig megállás nélkül fröccsözött, a másik szerint napi négy-öt liter bort ivott meg, a harmadik hallomásból tudja, hogy egyetlen napon át száz fröccsöt szolgált ki neki az óbudai kocsma pincére. Olyan is van, aki azt állítja, hogy egy hétig a kocsmalócán aludt.”
Ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a híres nevezetes Krúdy fröccs, az író állítólagos kedvence, ami 9 deciliter borból és 1 deciliter szódavízből áll. Természetesen az 1 deciliter szódára is van magyarázat: Krúdy szerint az csak azért kell, hogy „megnevettesse” a bort. Amilyen jól hangzik a történet, annyira nincsen semmi köze a valósághoz. „Nincs semmilyen szövegben közvetlenül Krúdytól utalás arra, hogy 9:1 arányban itta a fröccsöt. Egyáltalán nincs is utalás tőle arra vonatkozóan, milyen bor-szóda arányt preferált” – válaszolta a Gasztrorégész kérdésére Kelecsényi László. Az író, film- és irodalomtörténész, Krúdy-kutató (akinek a gasztronómus Krúdyt bemutató munkái is jelentek meg) a Gasztrorégész kérésére lefuttatta Krúdy digitalizált életművén a „megnevettet” szó keresését. Az eredmény: nulla találat. Krúdy tehát maga soha nem írta ezt le sehol.
Krúdy fröccs: hol nem volt
De nemcsak ő, a kortársak sem tesznek említést Krúdy eme állítólagos szokásáról. Pedig a 20. század elején ez még pláne egy különleges keveréktípusnak számított volna (jóval kevesebb féle arányban kombinálták a bort és szódát akkor). Ezzel szemben azt többen megerősítik, hogy Krúdy szerette a hosszúlépést. Pásztor Mihály író, publicista például a Magyar Hírlap 1933 márciusi számában, tehát két hónappal Krúdy halála előtt mesélt erről. „A hosszúlépés, vagy hetvenhatos, annyi mint egy deci bor, két deci szóda hozzáadásával. Krúdy Gyula, a nagyszerű író és baráti köre ilyet iszik, ha megszomjúdozik. Ezt a fröccsmennyiséget bizalmas körben azért hívják hetvenhatosnak, mert a boldog békeidőkben az előírásos katonalépés hetvenöt centiméter volt, mivel pedig ez hetvenhat, tehát eggyel nagyobb az előírásnál, szóval: hosszúlépés.”
Márai Sándor író, Krúdy egyik közelebbi ismerőse és jó ismerője – mint fentebb is látható – szintén foglalkozott Krúdy ivási szokásaival és szintén a hosszúlépést említi vele kapcsolatban. A Krúdy emlékére írt, barátja utolsó napját elmesélő Szindbád hazamegy című könyvből derül ki, hogy Krúdy gyógyvíznek is nevezte a hosszúlépést. Volt személyes tapasztalata, a tabáni Mélypincében és az óbudai Kéhli vendéglőben többször mulattak együtt. És ha már Kéhli. 1937-ben Nádas Sándornak a Pesti Naplóban a Kéhliről írott cikkéből szintén nem hiányozhat egy anekdota a törzsvendégről. Ez ráadásul szintén megkérdőjelezi a Krúdy fröccs létezését. „Drága Krúdy Gyulánk járt ide barátaival, itt üldögélt minden este, könnyű fröccsöket fogyasztva haláláig.” A 9:1 ugyebár minden, csak nem könnyű fröccs. Előfordulnak tehát szép számmal fröccsös kalandok, a 9:1 arányú furcsa kedvencet mégsem örökíti meg senki. Sőt! Egyáltalán semmi nyoma nincs a korabeli lapokban, hogy bárki Magyarországon ivott volna akkor ilyen fröccsöt.
Első Krúdy fröccs 46 évvel az író halála után
A Gasztrorégész a Krúdy fröccsöt és annak arányát taglaló legkorábbi feljegyzést 1979-ből találta. A nagy felfedezéssel – Krúdy halála után 46 évvel – Gundel Imre és Harmath Judit rukkolt elő A vendéglátás emlékei című közös könyvben. „Nem tudjuk kinyomozni, milyen volt az irodalomban említett Újházi-fröccs, a Krúdy-fröccs viszont 9 dl bor és 1 dl szóda összetételű, utóbbi azért - úgymond - »hogy megnevettesse a bort«" (Az eredeti Újházi-fröccs történetét és a téves kovászos uborkás szálat szintén a Gasztrorégész fejtette fel egy korábbi cikkében.) Érdekesség, hogy közel 20 évig visszhang nélkül maradt Gundelék állítása. Csak az 1990-es évek végén kapták fel ezt a sztorit. Azóta viszont megállíthatatlanul terjed ez a kitaláció.
Címlapfotó: Irodalmi Magazin / Arcanum
