Geri Ádám Az illetékesek pornográfia terjesztésével vádolták meg a Túró Rudi kitalálóját, ám az édesség végül mégis forgalomba kerülhetett.
Nehéz lenne ma már a Túró Rudit más névvel elképzelni – bár ez egy levédett márkanév, mégis az összes gyártó összes kakaós bevonatú túródesszertjét így hívja a köznyelv. Pedig nem sokon múlott, hogy ne ezen a néven vonuljon be a magyar gasztrotörténelembe.
Kis túlzással a keresztelőt nagyobb felhajtás kísérte, mint magának a terméknek a kifejlesztését. A desszert ugyanis tulajdonképpen készen érkezett a Szovjetunióból. A Magyar Tejipari Kutató Intézet (MTKI) küldöttsége még az 1950-es években járt a Nagy Testvérnél a tejipar tanulmányozására. Ott látták meg a glazirovannij szirok (bevont túró) elnevezésű, csokoládé mázas túrós édességet. Bő egy évtizeddel később mindössze annyi dolguk volt, hogy a terméket a hazai ízléshez igazítsák. A fejlesztés egyébként túróminyon munkacím alatt futott.
Mindeközben a gyártásra kijelölt Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat illetékesei egy véletlen folytán megismerkedtek a Budapesti Műszaki Egyetemen többek között munkapszichológiát tanító Vaszkó Mihállyal. A szakember egyik előadásán hallották a mondatot, miszerint a reklámpszichológia nagyon fontos szerepet játszik egy adott termék sikerében. Az akkor még szenzációnak, ma már evidenciának számító bölcsesség annyira megtetszett nekik, hogy rögtön fel is kérték Vaszkót, találjon nevet és tervezzen csomagolást az új édességhez.
Vaszkó az egyetem munkapszichológiai osztályának nevében elfogadta a megbízást, a feladat elvégzését viszont tanársegédjéhez, Klein Sándorhoz delegálta. „Mellékállásban az Iparművészeti Főiskolán tanítottam tipográfiát és munkapszichológiát, így magának a dizájnnak a megtervezését kiadtam fizetett gyakorlati feladatnak két hallgatómnak” – mesélte Klein a Gasztrorégésznek. A két diák találta ki a pöttyös csomagolást, ami rögtön elnyerte „megbízójuk” tetszését. Az eredeti elképzelés szerint a gyűjtőcsomagolásra egy rajzolt copfos kislány is került volna, ám ő végül kimaradt a buliból.
Erkölcstelen Túró Rudi
Mindeközben Klein elkészítette a reklámtervet költségvetéssel, reklámszövegekkel és a hirdetési csatornák meghatározásával. Annál is inkább szükség volt erre, mert a Magyarországon akkor tulajdonképpen még nem létező reklámpszichológiai tevékenységért nem kaphatott fizetést. Hivatalosan a kísérő tanulmányt tudták neki honorálni. A nevet is maga Klein találta ki. „Nem kellett gondolkodnom, rögtön a Túró Rudi ugrott be” – emlékezett vissza.
A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat megvette a koncepciót, el is kezdte legyártani a csomagolást és a reklámanyagokat. Kleint is kifizették, 10 ezer forint ütötte a markát akkor, amikor 1928 forint volt a havi átlagkereset. Úgy tűnt, minden sínen van, ám ekkor robbant a bomba. A gyártó értesítést kapott a Lapkiadó Vállalattól: „Fenti erkölcstelen elnevezésű termék reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezem.” Mivel akkoriban összesen két állami kiadó diszponált az összes Magyarországon megjelenő újság fölött (a másik a Hírlapkiadó Vállalat volt), ez azt jelentette, hogy a lapok felében nem jelenhetett meg reklám a „pornográf” Túró Rudiról.
Klein tett egy bágyadt kísérletet, felkereste a Lapkiadó Vállalat döntéshozóit. Még azt is beblöffölte, hogy a név alapos tudományos munka eredményeként született, de ezzel sem ért célt. A tejipari vállalat ezzel együtt nem hátrált meg (valószínűleg mert az újragyártás nem lett volna olcsó mulatság), így 1968 nyarán a boltokba került a máris rovott múltú Túró Rudi.
Klein nem szidták le, de csendben megbüntették: egy munkát azonnal bukott. Már készen állt a tejipari vállalattól a következő szerződés, amiben a vajfogyasztás fellendítésével bízták volna meg, ám aláírások végül sosem kerültek a papírra. A vállalat – feltehetően felsőbb nyomásra – elállt az együttműködéstől. Klein soha többé nem tért vissza reklámpszichológiához, egyetlen ilyen irányú munkájával mégis bevonult a történelembe.
Címlapfotó: Képes Újság / Arcanum
