Laboratóriumban alkották meg az első adagot, bemutatása után nem sokkal már évi 2 ezer tonnát ettünk belőle.
A bélszínrolónak nemcsak az összetevői, de a születésének körülményei is történetbe kívánkoznak. Kezdődött azzal, hogy a Hűtőipari Országos Vállalat fejlesztési laboratóriuma 1969 nyarán világgá kürtölte, hamarosan két új készítménnyel bővül a mirelit, vagyis a gyorsfagyasztott termékcsalád. A vesepörkölt mellett a bélszínrolót 1970 első negyedévében tervezték bevezetni.
A szocialista tervgazdaság hagyományainak megfelelően, annak rendje és módja szerint Gulyás Béla, a vállalat vezérigazgatója a Magyar Hírlapban 1970. március 3-án bejelentette, hogy „már kapható a néhány perc alatt elkészíthető bélszínroló”. Majd májusban a Világgazdaságnak, hogy „új termékeik között rövidesen találkozunk a különféle kész leveseken kívül a bélszínrolóval is”. 1974-ben az akkori újságcikkek már kivétel nélkül 1971-es gyártáskezdésről írnak, és mivel addigra az 1969-es ígéret a feledés jótékony homályába merült, minden bizonnyal ez a valódi dátum.
- A tokaji pezsgő története 200 éve kezdődött
- Az igazi Rákóczi túrós titka
- A magyar kóla, ami legyőzte a Coca-Colát
- Így követték el a Balaton ellen történetének legnagyobb bűntényét
- 50 éve a magyarok kedvenc étele, pedig nem is tudni, hogy miből készül
A tartósítóipar remeke
De mi is volt ez a bélszínroló és milyen elgondolás húzódott meg a létrehozása mögött? „A tartósító iparnak ezt a fiatal ágát, a gyorsfagyasztást, a modern életforma hívta életre. Szerepe egyre nagyobb a háztartásokban és a közélelmezésben” – magyarázza a fejlesztés hátterét a már említett Gulyás Béla az 1970. márciusi ominózus interjúban. Abban az időben a szocialista országok éltanulójaként Magyarországon vásárolták a legtöbb mélyhűtött árut (fejenként 1 kilót évente). Ám még ezzel is jelentősen le voltunk maradva a „fejlett hűtőiparral rendelkező országok” (értsd: Nyugat) 6-18 kilójától. Az 1975-ig tartó negyedik ötéves terv már 3 kiló fogyasztást „várt”. Ezt elősegítendő mélyhűtött zöldségek, gyümölcsök, készételek, tésztafélék árasztották el a boltok polcait, s megjelent „a mélyhűtött főzelékekhez feltétül használható bélszínroló vagdalthús készítmény” is.
Mennyi az annyi?
Az összetétel természetesen nem volt titok. „Bélszínroló: Gyorsan elkészíthető feltét. A húszdekás tasakban két adag – azaz négy darab bélszínroló – van. Az étel sertés- és marhaszínhúsból készül, fehér kenyér, tojás, hagyma, petrezselyem és más ízesítő anyagok hozzáadásával. Legalább 11,5 százalék fehérjét és legfeljebb 13,5 százalék zsiradékot tartalmazhat” – lehetett olvasni a csomagoláson és a Magyar Ifjúság 1975 novemberi számában. A marhaszínhús további részletezése mindazonáltal elmaradt.
Nem derült ki az a Magyar Hírlap újságírójának 1973. márciusi, a Magyar Hűtőipar Márton utcai fejlesztési laboratóriumában tett látogatásából sem. Bár a beszámoló felütése nagyon ígéretes, (Hogyan készül a mirelit bélszínroló? Mi a titka a felmelegítve teljesen friss hatást keltő paradicsomos káposztának? Ezekre a kérdésekre a mirelit boszorkánykonyáján (…) kaptunk választ.), a cikkből csak olyanokat tudunk meg, hogy a laborban tizenketten dolgoznak, egy termék kifejlesztése 1,5-2 év és hogy éppen a zöldbabfőzelék gyártáselőkészítését végzik. Ennél még az Élelmiszervizsgálati Közlemények ugyanekkor belső használatra készült jelentése is beszédesebbnek mondható. Ebben az áll: „Egyes választékbővítések sértették a fogyasztók érdekeit. Ilyen volt a túrógombóc kiszerelésének változtatása és a korábban bevezetett bélszínroló megtévesztő elnevezése.”
Ha nem is arról van szó, hogy egyáltalán nem került bele bélszín, annak aránya elenyésző lehetett. Főleg ahhoz képest, hogy erről kapta a nevét. Erre az akkori árakból is lehet következtetni. 1976-ban egy kiló tisztított bélszín hatóságilag meghatározott ára 88,80 forint volt, 20 deka bélszínrolóé pedig 9,40 forint (amiben a hús aránya egyébként 50%-ot tett ki).
Bélszín helyett bélszínroló
A lakosság mindazonáltal nem nagyon rágódott a dolgon. Annál is kevésbé, mert akkoriban sokan még így kerülhettek legközelebbi kapcsolatba a bélszínnel. Az állapotokat jól szemlélteti az 1973-ból fennmaradt zsiványpecsenye recept záró megjegyzése: mivel a tisztított bélszín hiánycikk, az ételleírás felfogható mintának is, ami elkészíthető például sertéshússal.)
„Mindinkább teret hódít a drága szeletelt vagy darált húsból készült ételek helyett húsos jellegű, egyneműsített állagú félkésztermékek gyártása (mint pl. a bélszínroló), amelyek iránt fokozódó érdeklődés nyilvánul meg” – írja ennek megfelelően az Élelmezési Ipar nevű szaklap 1972-ben. A kezdés évében 50 tonna bélszínroló készült, három évre rá már ezer. Újabb három év múlva ennek is majdnem a duplája.
Bélszínroló olaszosan
Az eredetileg pár perc alatt forró olajban kisütésre szánt termék felhasználási körét a hiánygazdaságon edződött háziasszonyok kibővítették. „A már ismert bélszínroló sem csak sütve jó. Erőlevest igen jól ízesít, ha apró darabokra vágva belefőzzük. Májgaluska helyett is kiváló” – ad közre egy székesfehérvári boltban kihallgatott beszélgetést 1973-ban a Fejér Megyei Hírlap. Az ötletek csak úgy sorjáztak. A kisütött bélszínrolókat kivájt kiflibe dugva hamarosan megszületett a magyar hot-dog, de nyársra húzva még a szalonnasütéseken is lehetett vele találkozni.
A legvadabb recept minden kétséget kizáróan a Pesti Hírlap szerkesztőinek fejéből pattant ki. Olaszosnak nevezett bélszínrolójuk megérdemli, hogy gasztro-korlenyomatként a maga teljességében megemlékezzenek róla: „Öt dekányi zsírt kuktában megolvasztunk. Belereszelünk egy közepes nagyságú hagymát, majd kicsit átsütjük, de nem pirítjuk meg. Ezután ízlés szerint sózzuk, paprikázzuk, majd egy doboz paradicsompürét keverünk el benne. Belehelyezzük a mirelit bélszínrolókat, és felöntjük 2,5 deci vízzel. 10 perces főzés után két deci tejföllel felengedjük. Krumplipürével vagy rizzsel tálaljuk.”
A „bélszíncsökkentett” bélszínroló egyértelműen a szocializmus étele volt. Az 1989-es rendszerváltás folyamatosan szorult ki a gyorsfagyasztott termékeket gyártó cégek kínálatából. A 2000-es évekre gyakorlatilag teljesen eltűnt. (Mivel ekkor már transzparensebb volt az élelmiszerek összetétele, azt a csomagoláson fel kellett tüntetni, így lehet tudni, hogy ezek 9-11 százalék bélszínt tartalmaztak.)
Népszerűsége viszont, mondhatni, mit sem kopott. Az interneten újabb és újabb házi bélszínroló receptek bukkannak fel a mai napig – ezekben már természetesen értelmezhető mennyiségű bélszín található.
Címlapfotó: Annie Spratt / Unsplash