Geri Ádám Máig tartja magát a legenda, miszerint az 1956-os tokaji aszúkat más évszámmal hozták forgalomba, hogy az amúgy kiváló bor ne emlékeztesse a magyarokat a levert forradalomra. A fellelhető korabeli dokumentumok és visszaemlékezések alapján egy nagyon izgalmas történet bontakozik ki.
2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján a bor témában rendszeresen publikáló Csoma Zsigmond történész-kertészmérnök egy érdekes sztorival állt elő a tokaji aszú kapcsán. A Károli Gáspár Református Egyetemen szervezett konferencián A híres 56-os aszú története és az élelmiszersegélyek története címmel tartott előadást. Ennek az előadásnak fennmaradt a nyolc oldalas szövege, benne az alábbi, az aszút érintő részekkel:
„Felvethetjük a kérdést, vajon hogyan lehetséges, hogy Európa egyik történetileg kialakult kincses éléskamrájában 1956 októberére élelmiszer jegyrendszert kellett bevezetni, hogy éhen ne haljanak a nagyvárosi emberek és mindenkinek jusson alapélelmiszer, illetve a XX. század egyik legjobb aszútermését 1957-esnek hazudták, mert nem merték bevallani, hogy 1956-ban még az aszú évjárat is párját ritkító volt. (…) A borász szakma suttogva emlegette, az 1956-os kiugró évjáratot, amelynek a XX. évszázad aszúi között az 1949-es, és az 1972-es mellett a helye. Ezek az említett aszúk számos díjat és aranyérmet elhoztak külföldről, sőt az 1972-est az évszázad aszújának is titulálták, míg az 1956-ról szemérmetesen hallgattak, mi több elhallgatták. Mire kialakult, a forradalom időszakában szüretelt szőlőből, bor lett, amely még úgy nyersen is ígéretesnek mutatkozott, már 1956 végét írtuk, és lassan de visszatarthatatlanul, megállíthatatlanul az új rend elhatárolódott a forradalomtól, az évszámtól, 1956-tól. Mintha a bornak kellett volna szégyelnie magát, nem pedig az évszámtól, az évjárattól elhatárolódó utódoknak. Sőt mire a kiugró minőségű aszú erejét és hatalmát, kiválóságát megmutatta, addigra már évjáratát is meghazudtolták és 1957-es évjáratnak kezdték hívni. (…) 1957-es évszám alatt érlelődő borokról a féltve őrzött titokról csak a demokratikus rendszerváltás lebbentette fel a fátylat, de az évjárat történetét eddig nem dolgozták fel, pedig története plasztikusan az akkori politikai viszonyokat tükrözi.” A részletekből az is látható, a 2021-ben elhunyt kutató nem fejtette ki, mire alapozza azt az állítását, miszerint az 1956-os aszúkat 1957-esként hozták forgalomba.
Tarol a borversenyeken az 1956-os tokaji aszú
1956. október 23-án, amikor kitört a forradalom, Tokajban már zajlott a szüret. „Az aszútermés 29 kg/kh, elég alacsonynak mondható, mivel a zűrös szüretkezdés (sztrájkfelhívások) a november eleji fagyok és a sok csapadék hatására nem volt kiszedhető a szőlőfürtökből” – emlékezett vissza 2016-ban Kósik István, aki 1956-ban a Tarcali Állami Gazdaságban szőlő ágazatvezetőként dolgozott. A nehézségek ellenére a többi állami gazdaságban is volt aszú szüret, annak rendje és módja szerint elkészültek az évjárat aszú borai. Amik aztán hamarosan forgalomba is kerültek.
1957, vagyis a forradalom utáni első év novemberében – a megtorlások kellős közepén – a Kertészet és Szőlészet című folyóirat számolt be az országos borversenyről. A képes riport egyik csatolt fotóján éppen „Kapás Pál, a Tolcsvai Állami Gazdaság igazgatója átveszi az 1956 évi száraz szamorodni I., az 1952. évi száraz szamorodni I. és az 1956. évi száraz szamorodni II. dijait”. Ugyanezen a versenyen 1956-os tokaji aszú is indult, ez ugyancsak az akkoriban bárki számára elérhető Kertészet és Szőlészet éremtáblázatából derül ki. A szintén állami irányítás alatt álló tarcali Szőlészeti Kutató Intézet 3 puttonyos tétele második helyen végzett az aszú borok között. Tudni kell ehhez, hogy törvénybe soha nem volt iktatva a rendszerváltás előtt, hogy a tokaji aszút a szürettől számított mennyi ideig kötelező érlelni. Teljesen rendben volt tehát, hogy egy 1956-os aszút már 1957-ben megmutattak a nagyközönségnek. Az viszont a kiváló minőségre vall, hogy ilyen fiatalon elismerésben részesült.
A borversenyek eredménye alapján betiltásnak nincsen nyoma 1958-ban sem. Előbb augusztusban az országos borversenyen, majd kicsivel később a budapesti nemzetközi borversenyen részesült elismerésben ismét a tarcaliak 1956-os 5 és 6 puttonyos aszúja. Utóbbi megmérettetésen szintén aranyérmet kapott a tolcsvaiak 3 puttonyos 1956-os aszúja. Ugyanebben az évben a Magyar Ifjúság lap újságírója karácsony előtt megkérdezte a Borforgalmi Igazgatóságot, mivel koccintsanak a magyarok az ünnepekre. A közvetlenül az Élelmezésügyi Minisztérium alá tartozó, minden borral kapcsolatos ügyben illetékes központi szerv munkatársa kifejezetten reklámozta a szóban forgó bort: „Az idei borvásár »csemegéje« az 1956-os tokaji aszú és tokaji szamorodni.”
A budapesti Szőlészeti Kutató Intézet is szabadon csinálhatott hírverést a bornak. Szintén 1958-ban egyenesen a Magyar Szocialista Munkáspárt akkori hivatalos szócsöve, a Népszabadság számolt be a kísérletükről, amelynek során az 1956-os aszú kiemelkedően jótékony hatásaira hívták fel a figyelmet. „A tokaji aszút és a jó minőségű vörösbort a közhit gyógyszernek tartja. A Szőlészeti Kutató Intézetben most megvizsgálták, hogy mi az alapja ennek a hiedelemnek. 200 bormintát vizsgáltak meg az ország különböző termőtájairól. Kétféle baktérium: egy kóli és egy mikrococcus volt a vizsgálat tárgya. (…) A legnagyobb gátlóértéket az 1949-1950-1955 és 1956-os évjáratú tokaji aszúnál tapasztalták.”
A helyzet később sem változott. „Az 1960-as évek elején bizonyosan nem tiltották be ezt az évjáratot. A boltokban is kapható volt” – erősíti meg Ungváry Krisztián történész, tokaji borász. Ezt igazolják a korabeli borverseny beszámolók is. Az állami gazdaságok 1960-ban és 1962-ben is neveztek a különböző megmérettetésekre 1956-os aszút – együtt az ominózus 1957-es évjárattal. Fontos kihangsúlyozni, 1958 és 1962 között a két évjárat egymást mellett versenyzett és mindkettő számos aranyérmet zsebelt be. Az utolsó közös megmérettetések egyikén, az 1962-es III. Budapesti Nemzetközi Borversenyen az 1956-os aszúk közül kettő, az 1957-es aszúk közül pedig tizennégy kapott aranyérmet. Vagyis az 1957-es évjárat egyértelműen hozta (akár meg is haladta) az eggyel korábbi minőségét, „önerőből” is kiváló borokat adott.
A fordulat éve
1962 után aztán megszűnt a versengés, az 1956-os aszú ugyanis egyik pillanatról a másikra eltűnt a borversenyekről. Egészen pontosan a borversenyek díjazottjai közül, a korábbi eredménysort elnézve azonban kizárt, hogy ugyan nevezték ezeket a tételeket, de soha többé nem részesültek elismerésben. Nem bukkan fel az 1972-ben Budapesten zajló Borvilágversenyen sem, ahol egy 1957-es 5 puttonyos aszú például aranyérmet szerzett. Az első ízben megrendezett Borvilágversenyre Magyarország szocialista vezetése nagyon készült, el akarta kápráztatni az idesereglett nemzetközi szakembereket. Ennek érdekében a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát például összegyűjtötte a gondozásában álló 283 pincéből a legszebb tételeket. A felméréssel, valamint a legjobb hordók és palackok kiválogatásával a kombinát vezetői Pogácsás János pincemestert bízták meg. Pogácsás szisztematikusan lekóstolta a 283 pincében fellelhető összes bort. Ezután javaslatot tett, mely aszúk és szamorodnik kerüljenek be a válogatott gyűjteménybe. „A borok döntő többsége 1956; 1959; 1964, és a későbbi évjáratok borai a Tolcsvai Állami Gazdaság, majd a tarcalival történő egyesítés után a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság pincészeteiből kerültek be a gyűjteménybe, kis részben palackos, nagyobb részben hordós érlelésű borokból származtak” – írta egy a 2010-es években kelt tanulmányában Bihari Zoltán, a tarcali kutató akkori igazgatója. Az akkor létrehozott muzeális borgyűjteményben ma közel 18 ezer palack olyan aszú van, amit 1956-osként tartanak számon. Bőven jutott volna ebből 2-3 palack a fontos borversenyekre, ha megvan a szándék.
Pogácsás tehát az 1956-os aszút a muzeális gyűjteménybe felvételre érdemesnek tartotta, ahogy egyébként az 1957-est is (utóbbiból 5000 palack található ma ott). Az említett 1972-es Borvilágbajnokságon 1947-es és 1949-es aszú is indult. Ebből egyenesen következik, hogy az 1956-osnak is ott lett volna a helye, azt ugyanis a megelőző évtized legjobbjának tartották. „Az elmúlt évtized legjobb minőségű termését szüretelték az idén a tokaj-hegyaljai szőlőkben. Nem volt ritka a 25-27 cukorfokos must, sőt a tarcali kísérleti gazdaság egyik szőlőjében 34 cukorfokos mustot szűrtek. (…) A sárospataki, a tállyai és a tolcsvai állami gazdaságok pincéiben most fejtik először az újbort. Már azelső fejtés is megmutatta, hogy azi idén még a gyengébb minőségű borok is lényegesen jobb minőségűek, mint az elmúlt három év legjobb évjáratai. Szakértők becslése szerint azelső fejtés alapján a termésnek mintegy 60 százaléka továbbérlelésre, úgynevezett iskolázásra alkalmas s így 4-5 év múlva kiváló borokként tudják majd forgalomba hozni” – írta a Szabad Föld újság 1956. december 30-án. Mindazonáltal hozzá kell tenni, Csoma Zsigmond azon megállapítása túlzás, hogy az évjáratnak a 20. század legjobb aszúi között, mi több az évszázad évjáratának kikiáltott „1972-es mellett a helye”. A Grand Tokaj borászat Museum Collection sorozata révén 2023 után több kóstolón bárki összehasonlíthatta a kettőt. A szakemberek megegyeztek abban, az 1972-es köröket vert az 1956-osra.
Az 1956-os aszú eltűnésének időpontja (1963) nagyjából egybeesik egy botránnyal. A Gasztrorégésznek a történetet Bacsó András tokaji borász mesélte el, aki azt még személyesen hallotta Pogácsástól. Egy alkalommal a korábban már említett Pogácsás Jánosnak jutott a feladat, tartson kóstolót egy magasrangú magyar-szovjet delegációnak. Pogácsás a jó évjáratnak tartott 1956-os aszút is bemutatta, kiverve ezzel a biztosítékot az elvtársaknál. A visszaemlékezések alapján csak annyi bizonyos, hogy az eset az 1960-as években történt. Ami tény: Pogácsás 1961-ben került a Tolcsvai Állami Gazdasághoz, 1965-ben pedig már a Magyar Állami Pincegazdaság Tokajhegyaljai Üzemének pincevezetőjeként kapta meg a munkaérdemrend bronzfokozatát. 1971-ben bízták meg a muzeális gyűjtemény létrehozásával.
Két évtized indexen
A fellelhető újságcikkek alapján úgy tűnik, két évtizedig maradt indexen az 1956-os aszú. 1962 után legközelebb 1983-ban, a HungarHotels és a Tokajhegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát közös árverésén bukkant fel hivatalosan egy palack. 1985-ben a Borgazdaság folyóiratban egy hamisítási vizsgálaton (egy pozitív és egy negatív eredménnyel) szerepelt 1956-os aszú. A vizsgált négyputtonyost valószínűleg karamellel javították, az 5 puttonyos viszont átment a vizsgán. 1987-ben már külföldön is dicsekedtek vele: a jugoszláviai nemzetközi borversenyre a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát Tokaji aszú 5 puttonyos 1956-os tétele lett nevezve és nyert aranyérmet.
Címlapfotó: Gasztrorégész
