Geri Ádám Nyugat-európai mintára 1938-ban Budapesten is büfékocsikkal akarták kényeztetni a villamos utazóközönségét.
„Érdekes ajánlat érkezett a közelmúltban a Beszkarthoz, amelynek részleteiről a közeli napokban döntő tanácskozásokat tartanak és döntenek arról, hogy az újszerű elgondolás megvalósítható-e a budapesti villamosforgalomban. Egy vállalkozói csoport, amely a maga tőkeerejét állítólag a legteljesebb mértékben igazolni tudja és hivatkozik a mögötte álló bankérdekeltségre, azt az ajánlatot tette, hogy vezessék be a villamos-étkezőkocsik típusát.” 1938. április 23-án járta be a magyar sajtót a fenti hír. E szerint egy befektetői csoport megkereste a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaságot, a mai BKV elődjét, hogy étkezőkocsikat üzemeltetne a Budapesti villamosvonalakon.
Fűtés, hűtés, falatozás
A legjobban értesült 8 Órai Ujság – ahonnan a fenti részlet is származik – gyakorlatilag a teljes konstrukciót ismertette az olvasóival. „Az ajánlat szerint nem a motoros kocsi mögé kapcsolt pótkocsikat rendeznék be étkező vagonoknak, hanem külön e célra épített vörösszínű, tágas és célszerű vagonokat, amelyekben asztalok, székek, hűtőberendezések, ventillátorok és fűtés várják az utasokat. A villamos-étkező kocsikban reggelit, zónaadagokat, sört, bort, tojásféléket és felvágottakat kaphat az utazóközönség, a gyors kiszolgálásról pedig kétfőnyi pincérszemélyzet gondoskodik. Az étkezőkocsikba tantusszal nem lehet felszállni és a jegyek kezelését az ott szolgálatot teljesítő kalauz végzi. A büffévillamosok, mint önálló járművek közlekednek, körülbelül olyan beosztásban, hogy a Nagykörúton, a Rákóczi-úton, a Vilmos császár úton, a Szent István-körúton, az Üllői úton, a budai oldalon pedig a Margit-körúton, a Krisztina-körúton, az Attila köri úton és a Horthy Miklós úton minden 5 közönséges villamoskocsi után beékelnék szabályos menetrendi időközben a vörös büffekocsit, amely azután felveszi mindazokat az utasokat, akik nagyobb távolságra kényelmes falatozással egybekötve akarják megtenni az utat. Teljesen áttekinthető üzleti számadatok is vannak az ajánlatban: a büffékocsiban eladásra kerülő élelmicikkek árait a normális árakon szabják meg, de még így is tekintélyes haszon mutatkozik.”
Fotó: Tolnai Világlapja / Arcanum
Nyugat-európai büfékocsi magyar módra
A leírás alapján úgy tűnik, nem a már létező szerelvényekhez pluszban kapcsolt étkezőkocsikról, hanem egyenesen önálló büfévillamosról lett volna szó. Ezeket a menetrend szerint közlekedő villamosok közé iktatták volna be. Vagyis a meg nem nevezett vállalkozói csoport nemcsak az evés-ivással, hanem tulajdonképpen a járatok sűrítésével is kívánta kényeztetni az utazóközönséget. Ez a megoldás egyébként, ha megvalósul, valódi hungarikumnak számított volna. Villamos étkezőkocsi létezett már ekkor Svájcban és Németországban is, ám azt a hagyományos szerelvényhez kapcsolták – ahogy ez a Tolnai Világlap 1924-es kis színeséből egyértelműen kiderül.
„Étkezőkocsi a villamoson. A rajnai ipari vidéken pár hónap óta a villamosokon étkezőkocsi van a forgalomban, persze csak bizonyos hosszabb útvonalon. Düsseldorf és Krefeld között tette meg első útját ez a legújabb étkezőkocsi. Mindjárt az első út alkalmával nagyon megtetszett az utasoknak ez az ujítás és azóta állandóan közlekedik ezen az egyórai utazást igénybe vevő vonalon egy jól fölszerelt étkezőkocsi. Persze meleg ételeket nem készítenek benne, de kávé, tea, leves, mindenféle hideg húsok, halak, saláták kaphatók a csinosan berendezett étkezőkocsiban. Naponta négyszer teszi meg azutat Düsseldorf és Krefeld között és állandóan el vannak az összes helyek foglalva. Különösen kereskedők, kik otthon nem érnek rá reggelizni, látogatják az étkezőkocsit és nyugodtan költhetik el benne villásreggelijüket. Mire elkészültek vele, el is érték utazásuk célját. Még minden alkalommal elfogytak az összes ételek az utazás alatt.” Mint az alábbi videóból is látható, ezen a németországi viszonylaton még az 1950-es években is működött ez a szolgáltatás.
Napi 2000 pengő fixen
A már többször idézett 8 órai újság a pontos üzleti tervet is tudni vélte. „Kiszámították, hogy az egyes útvonalak utassűrűségét véve alapul, milyen látogatottságra lehet számítani és ebből azt a következtetést vonják le, hogy egy büffé-kocsi naponkénti száz utasa után tisztén 40 pengő haszon mutatkozik, ami egyelőre 50 büffékocsi üzembehelyezésével naponta 2000 pengőt jövedelmez. Ebből a 2000 pengőből 40 százalék jutna a Beszkárt-nak haszonrészesedés címén, míg a fennmaradó 60 százalékból a vállalkozók törlesztik a büffé-kocsik beszerzési árát, illetve elkönyvelik a maguk üzleti feleslegét. A vállalkozók csoportja hajlandónak mutatkozik arra, hogy 25 év eltelte után a büffé-kocsikat a Beszkárt tulajdonába bocsátja az ez idő alatt elfogyasztott árammennyiség megtérítése címén. A jegybevétel természetesen a Beszkárté.” Összehasonlításképpen: 1936-ban került a mozikba Balogh Béla Havi 200 fix című filmje, benne a slágerré vált betétdallal, miszerint „Havi 200 pengő fixszel, ma egy ember könnyen viccel.”
Hacsek és Sajó és a büfékocsi
Az újdonság még Vadnai Lászlót, a kor népszerű kabarészerzőjét, Hacsek és Sajó „édesapját” is megihlette:
Sajó: Hát annyira nem merészek, de ezentúl állítólag majd a villamosokon enni is lehet.
Hacsek: Ez újítás? Tegnap a hatoson egy pasas olyan fokhagymás kolbászt evett mellettem, hogy marta a szememet!
Sajó: Maga hülye, nem arról van szó, hogy szabad enni, hanem arról, hogy ennivalót fognak árulni!
Hacsek: A villamoson?
Sajó: Igen! Hozzákapcsolnak egy külön büffékocsit!
Hacsek: És mit lehet majd ott kapni?
Sajó: Mindenfélét... Például virslit!
Hacsek: Virslit fognak árulni a kalauzok?
Sajó: Hogy árulhatnák a virslit a kalauzok? Nekik jegyet kell eladni!
Hacsek: No és? Ott van a hasukon ez a táska, az egyik rekeszben lesz az átszálló, a másikban a virsli!
Sajó (dühöng): És ha most azt meri mondani, hogy a szaftot a tantuszi perselyből fogják a virslire locsolni, magára borítom az asztalt!!
Hacsek: Hát nem?
Sajó: Nem! És a virslit nem a kalauzok fogják árulni!!
Hacsek: Ellenőrök?
Sajó: Az ellenőrök azért vannak, maga barom, hogy ellenőrizzék a kalauzokat...
Hacsek: Hogy igazságosan mérjék a szaftot!
Sajó (ordit): De nem mérnek semmiféle szaftot!!
Hacsek: Tormát se?
Sajó (üvölt): Tormát se!!
Hacsek: De Sajókám, egy kis szenfet csak adnak?
Sajó: Könyörgöm, Hacsek, értsen meg! A villamosokon lesz egy büffékocsi és ott nem kalauzok fognak felszolgálni, hanem rendes pincérek!
Hacsek: Feketét is lehet majd kapni?
Sajó: Biztosan!
Hacsek: Figyelmeztetem, hogy fordulóban kilötyög!
Sajó: Ne hülyéskedjen! Ez egy nagyon életrevaló ötlet! Képzelje, maga beül a Nyugatinál, rendel egy tükörtojást és mire megette, már a Boráros-téren van!
Hacsek: Ez már ki van számítva?
Sajó: Micsoda?
Hacsek: Hogy a Boráros-tér a Nyugatitól pont egy tükörtojásnyira van?
Sajó (a fogát csikorgatja): Ki van számítva te pimasz csibész! Ki van számítva!
Hacsek: És mit gondol, eljutok én a Berlini-tértől (a mai Nyugati tér - a szerk.) a Kelenföldig egy hagymás rostélyos alatt?
Sajó: Hogyne jutna el?
Hacsek: És ha nem, akkor legfeljebb átszállok egy liba hátuljára!
Büfékocsi helyett inkább hálókocsit!
Nem minden lapnál fogadták kitörő lelkesedéssel az elképzelést. A Pesti Hírlap újságírója a lassú budapesti tömegközlekedésről megemlékezve élcelődött az ötleten. „Ahhoz sem kell azonban túlságos képzelőtehetség, hogy ezek után előre lássuk a budapesti közlekedés kényelmének és fényűzésének további lépését. Az étkezőkocsit nemsokára követni fogja a hálókocsi és talán nem vagyunk túlságosan rossznyelvűek, ha kimondjuk nyiltan: a kettő közül ez volna az időszerűbb, szükségesebb és népszerűbb újítás a budapesti villamoson.”
Valami hasonló olvasható ki az Élet újságírójának 1939-es szinte irodalmi igényességű tárcájából. „Villamos étkezőkocsi. Mozgó konyha. Guruló büffé. Az álom valóra válik? Az ember felszáll a Berlini téren, megváltja a jegyet, amelynek hátán ott díszült az étlap. Az Andrássy útnál már kapom a levest, a Király utcánál hozzák a frissen sültet, a Nemzeti Színháznál eszem a mákos metéltet, a Baross utcánál pezsgőt bontatok, hejretyutyutyu . . . a hídon akár a fülembe húzhatja a cigány! Legfeljebb lassabban kocog majd a villamos, ha sokáig sütik a bécsi szeletet, oda se neki, estig úgyis eljutunk Kelenföldre! Eszem a kisszakaszát, ez volna ám a komfortos közlekedés! Puha párnán ülve hallgatnánk a fékek csikorgását, fehérkötényes kalauzok tennék tányérunkra a vadat, halat s mi jó falat, miközben dúdolnánk a delej-dalt:
Megy a delej, megy a delej, át Budára,
Bőrös karaj, Ujházy-tyúk minden tálba,
ízlik is hej, az utasnak.
A Beszkárt egésségére koccintgatnak!
Nagyobb bankettet, politikai vacsorákat persze csak az átszálló jegyes utasok tarthatnának, a tantuszos pasi elégedjék meg egysonkászsemlyével, pohár aludttejjel, vagy hideg büffével. Bérletesek és hetikártyások abonálhatnak is, a törzsutazók számára fenntartotthelyek. Minden megállónál friss csapolás, a remízben táncestélyek. Elvünk: «Lassan járj, tovább étkezhetsz» Az első rész már életbelépett, a többit pedig várhatjuk...”
Füstbe ment terv
Mint látható, a villamos étkezőkocsi 1939-ben is csak terv volt. És Budapesten az is maradt örökre. A második világháború kitörése nyomán természetesen lekerült a napirendről és utána soha többé nem is merült fel újra.
Címlapfotó: Tolnai Világlapja / Arcanum
