Geri Ádám Széchenyi Hitel című munkáját tartják a pezsgő szó első írásos megjelenési helyének, ám a Gasztrorégész most egy régebbi dokumentumra bukkant, ahol már szerepel a kifejezés.
Ma általánosan elfogadott nézet, hogy a pezsgő szót a buborékos borra Széchenyi Istvánnak köszönhetjük. Ezt a különböző források különbözőképpen szokták megfogalmazni. Íme pár példa:
- A pezsgő nevet is a legnagyobb magyarnak köszönhetjük, a "sampányer" kifejezést ő magyarította "pezsgő-borra".
- A pezsgő szavunkat először Széchenyi István használta.
- Széchenyi elsőként nevezi pezsgőnek az italt.
- A szót Széchenyi István használta először.
Ez a vélekedés az 1990-es években, vagyis a „legnagyobb magyar” halála után 130 évvel született és terjedt el. Egészen pontosan Dr. Draveczky Balázs, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum akkori igazgatója jutott erre a megállapításra. Az utána következők gyakorlatilag mind rá hivatkoznak. (Draveczky egy másik cikkében azt is állította, az Ujházi fröccsben van kovászos uborkalé, ezt azonban a Gasztrorégész EBBEN A KORÁBBI BEJEGYZÉSBEN megcáfolta.)
„Hitel”-es bizonyíték?
Draveczky így írt a felfedezéséről 1994-ben a Vendégfogadás című szaklapban: „Ebből a időből (a 18. század vége – a szerk.) származik az itallal kapcsolatos »pezsgő« jelzőnk megjelenése, míg sampányer az észak-franciaországi Champagne bortermelő vidéktől elnevezett ital, a pezsgő szavunkat először Széchenyi István használta a »Hitel« c. munkájában!” Az akkori igazgató egy másik, nem publikált, de kéziratban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeumban mai napig megőrzött írásában támpontot ad arra vonatkozóan, mit ért Széchenyi elsősége alatt: „Széchenyi írta le először »Hitel« c. munkájában főnévként a pezsgőt.”
Széchenyi az 1830-ban megjelent Hitel című, a magyar gazdaságot ostorozó dolgozatában összesen két helyen használja a pezsgő szót. A „Magyarországnak kereskedése nincs” című fejezetében egy ponton arra buzdítja honfitársait, a pancsolás helyett készítsenek jó minőségű pezsgőbort. „Franciának igyuk campaniai borát,* s minekelőtte galambganéjjal sat. magunk is hamisítgatnánk önházunknál pezsgőbort, készítsük maga nemében miénket jobbá; mert ami ál és hamis, semmit sem ér, akárki mit mond is – s keressünk embert, aki igya.”
Később, a „Kereskedési becsület ’s munkásság némelly csorbái” című fejezetben a legnagyobb magyar arról elmélkedik, érdemes lenne a megtermelt borok stílusát az ízléshez igazítani. „A Franczia azok izlése szerint készíti borait, kik jól megfizetik. Az Angoloknak erőset, a déli Amerikainak sűrű vereset, minekünk pezsgőt készít. Mi ehelyett a vevőket oktatjuk, s »józanabb«, azaz mi ízlésünkre vinni akarjuk sat.”
Tévedésen alapul Széchenyi pezsgő-elsősége
Draveczky tehát egyik helyen azt állítja, „a pezsgő szavunkat először Széchenyi István használta” a buborékos borra, másik helyen pedig azt, hogy ugyanerre az italra „Széchenyi írta le először »Hitel« c. munkájában főnévként a pezsgőt”. Egyik állítás sem állja meg a helyét, ennek bizonyítására pedig érdemes a második felől indulni. Mivel az első Széchenyi-idézetben a pezsgőbor jelzős szóösszetétel szerepel, a pezsgő, mint főnév kérdése szempontjából csak a második részlet a releváns. Íme a két mondat még egyszer: „A Franczia azok izlése szerint készíti borait, kik jól megfizetik. Az Angoloknak erőset, a déli Amerikainak sűrű vereset, minekünk pezsgőt készít.”
A kontextus egyértelművé teszi, nyelvileg téves az a megállapítás, hogy a pezsgő szó itt főnévként szerepel – ezt a Gasztrorégész kérdésére nyelvész is megerősítette. Az egy jelző, ami az előző mondat bor szavához tartozik, éppen úgy, ahogy az „erős” és a „sűrű veres”. Így is hangozhatna a két mondat: „A Franczia azok izlése szerint készíti borait, kik jól megfizetik. Az Angoloknak erős bort készít, a déli Amerikaiaknak sűrű veres bort készít, minekünk pezsgő bort készít.”
Széchenyi és a pezsgő: öt évvel biztosan megelőzték
Nem igaz tehát, hogy a pezsgő szót Széchenyi főnévként használja. Nem kizárt, hogy utóbb az ő írása nyomán főnevesült, ettől viszont még tény: a pezsgő nála is jelzőként szerepel. Egyszer önállóan, egyszer a pezsgőbor jelzős szóösszetétel részeként. Ebben viszont egyáltalán nem ő volt az első. A nyelvújító Kazinczy Ferenc sógora, Derczeni Idősb Dercsény János (más forrásokban: Dercsényi János) orvosdoktor, bányatulajdonos 1825-ben már használta a pezsgő bor jelzős szószerkezetet. A Tudományos Gyűjteményben megjelent Ki vonás az én Magyar Ország' Természeti és Mesterségi Termesztményiről készitett Kéz-Irásomból című munkájában három helyen is feltűnik a kifejezés:
- A’ legesmeretesebb 's Európában legkelendőbb Borok. A' Champagniai pesgő és nem pesgő veres Bor, melly utóbbival élnek közönségessen csak nem minden Európai Udvarok. (Megjegyzés: itt a „champagniai pesgő” szókapcsolatban a „pesgő”-t főnévnek tekinteni éppolyan helytelen lenne, ahogy helytelen volt Draveczky részéről annak tekinteni a Széchenyi-idézetben.)
- Minden könnyű Magyar és Horvát Országi Borokat, kivált a’ mi részünkön a’ Szerednyeieket a’ legkönnyebben lehet Champagniai Bornak készíteni és a’ Pesgő Champagniai Borhoz való erős és a’ Frantziakéhoz hasonló Boutelliák, Galitziaból a’ Majdani Hutából kerülnek.
- Megjegyzésre méltó, hogy még 1817-ben készítvén Champagniai pesgő (mussirozo) bort, abból egynehány boutellia, még most is a’ maga eredeti tulajdonságában erejében és pesgésében van, holott a’ Frantzia pesgö Champagniai, a’ második ’s harmadik esztendőben megszokott nyúlósodni.
(Megjegyzés: a tárgyalt korban a „pesgő” és a „pezsgő” írásmód tökéletesen csereszabatosnak számított, mindkettőt hivatalosan használták.)
A pezsgő bor, mint jelzős szószerkezet tehát már Széchenyi munkája előtt 5 évvel létezett. Ettől még nem állítható, hogy Dercsényi lenne a „feltaláló”, hiszen ahogy most az ő írása felbukkant, úgy bármikor felbukkanhat egy még korábbi dokumentum. Az viszont ez alapján is teljes biztonsággal kijelenthető, hogy nem Széchenyi találta ki vagy használta először a Hitelben a pezsgő szót a buborékos borra.
A pezsgő, mint főnév – tényleg
A fellelhető korabeli dokumentumokban 1832-ben jelenik meg először a pezsgő főnévként – de nem Széchenyi valamelyik munkájában. Május 30-án egyszerre közli le ugyanazt a lóverseny-tudósítást a Jelenkor, valamint a Hazai 's Külföldi Tudósítások folyóirat, benne az alábbi szöveggel: „Különverseny. A’ határoszloptól kezdve egyszer körül a’ nyerőpontig. Fogadás: hat palaczk champagnei pezsgő.” Ebben az időben még párhuzamosan futott a két változat, hiszen ugyanebben az évben a Jelenkorban felbukkan a „pezsgő bor” jelzős szószerkezet is. Utóbbi aztán fokozatosan háttérbe szorult és maradt már csak a pezsgő, mint főnév.
Címlapfotó: Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben / Arcanum
