Geri Ádám 1978-ban részleges szesztilalom lépett életbe Magyarországon. A kárvallottak a legkülönbözőbb módon igyekezték kijátszani a korlátozásokat.
Magyarországon az első országos hatósugarú szesztilalom 1919-ben lépett életbe, előbb mint az Egyesült Államokban. A nagy tett a Tanácsköztársaság buzgó vezetőinek nevéhez fűződik: az 1919. március 21-én megalakított Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának második intézkedése az alkoholtilalom bevezetése volt. Minden igyekezet ellenére az ügy teljes kudarccal végződött. Fellázadt az ellátási oldal (borászok, italkereskedők) és a fogyasztási egyaránt. Folyamatos lazítások után alig 4 hónappal később gyakorlatilag visszavonták a rendeletet – rá 9 napra pedig megszűnt a Tanácsköztársaság is.
Szesztilalom 9-ig
A második – igaz csak részleges – magyar szesztilalom már 11 évig kitartott. Az idevágó belkereskedelmi miniszteri rendelet 1978. január 1-jén lépett hatályba és gyakorlatilag az 1989-es rendszerváltásig érvényben maradt. (Az 1920-as évektől érvényben volt egy úgynevezett választási szesztilalom, ami az országgyűlési választások idejére vonatkozott, ám ennek a cikknek ez nem képezi tárgyát.)
Az illetékes minisztériumban már 1977 elején felmerült, hogy Budapesten tiltsák be a reggeli szeszárusítást. A megbeszéléseken egyébként egészen elképesztő ötletek is elhangzottak: volt, aki indítványozta, alkoholista ne kaphasson tanácsi lakást, vagy ha már kapott, vegyék vissza tőle. Végül maradt a reggeli szesztilalom, azt viszont az egész országra kiterjesztették: munkanapokon a vendéglátóhelyek reggel 9 óráig nem szolgálhattak ki semmilyen alkoholtartalmú italt. Mentesültek viszont az élelmiszerboltok (KÖZÉRT, Csemege, ÁFÉSZ stb.), a vasúti étkező- és hálókocsik, valamint a kiemelt idegenforgalmi helyen működő vendéglátó-egységek.
Nem is az utóbbiak bizonyultak utóbb kiskapunak, bár ott is akadtak anomáliák. A gyulai Halászcsárda vezetése például – miután kiderült, hogy ők kiemelt idegenforgalmi helynek számítanak – délelőtt 11 óráról reggel hatra rakta át a nyitást. A sajtónak még abból sem kellett titkot csinálnia, hogy megjelentek az egészen illegális és olykor egészen alkalmi italkimérések, vagyis bögrecsárdák, amiket szinte képtelenség volt lefülelni. „Mert a féldeciző kompánia az első gyanús jelre azonnal rokoni gyülekezetté, netán kalákává változik, amely szusszanni ült le egy percre – egy szóval, ha nem sikerül tetten érni az éppen fizető vendéget, akkor tanút kell állítani ugyanebből a táborból, ami ugyebár nehezen elképzelhető” – adta közre a Szolnok Megyei Néplap a bejáratott receptet.
Jaffa és sutty
A problémát főleg az élelmiszerboltok jelentették, ahova a presszókból, kocsmákból, talponállókból minden trükközés nélkül áttevődött a forgalom. „Ma reggel 200 forint bevételünk volt, azelőtt ennek a harmincszorosa. De ne gondolja, hogy most kevesebbet isznak az emberek. Tessék, itt a KÖZÉRT. Ott megveszik. Bejönnek hozzánk. Kérnek egy kávét, jaffát. Sutty bele a rövidet... Vagy be se jönnek!” – panaszkodik az egyik kelenföldi falatozó üzletvezetője a Hétfői Hírek riporterének.
És valóban nem ittak kevesebbet az emberek, sőt! Miközben a minisztérium 9-12 százalékos alkoholfogyasztás-csökkenéssel kalkulált, a munkába igyekvőknek inkább megnőtt a huzata. „A Belkereskedelmi Minisztériumnak az első négy hónapra vonatkozó tájékoztatása szerint jóval több szeszes ital fogyott, mint a múlt év hasonló időszakában, s a vendéglátó egységek lecsökkent alkoholmérését jelentősen meghaladta az élelmiszerboltok rohamosan növekvő palackos forgalma” – vont mérleget egy cikkben a Magyar Nemzet. Egyrészt mert a KÖZÉRT olcsóbb volt, mint a presszó, így az erre szánt ugyanakkora összegből nagyobb mennyiség jött ki. Ilyeténképpen ráadásul az az óvintézkedés is fordítva sült el, hogy 1978 júliusában az egész országban kivonták a forgalomból a féldecis és decis kiszerelésű töményeket. A belépő adag a két deci lett…
Kulturáltan az ülés alól
Nem lennénk azonban igazságosak, ha az elért (pozitív) eredményeket elhallgatnánk: mivel a pályaudvari Utasellátók is a tiltás hatálya alá estek, a MÁV illetékesei arról számoltak be, „az utasok kulturáltabban viselkednek a várakozás perceiben, kevesebb a rongálás azállomás területén”. Persze mindez a vonatra már nem vonatkozott. „Álmosítja őket a sör is, ami – mert a vonaton a jelek szerint nincs szesztilalom – majdnem mindegyik ülés alatt melegszik, és álmosítja őket a műanyagpohárban mért házi kisüsti is” – írta a Népszabadság 1979-ben.
Az iszogatás aztán a gyárkapun belül is folytatódott. Számos történet kering arról az interneten, hogyan ügyeskedtek a dolgozók. „...volt a becsületkocsma az öltözőben. A házipálinka akkurátusan ki volt töltögetve Diana sósborszeszes üvegekbe. Reggel az öltözőben az érkezők elvettek egy üveget (fiatalabbak kedvéért, ezek 0,5 dl-esek voltak), betették a pénzt a mellette levő dobozba. Soha nem volt hiány, és senki nem ivott többet egy felesnél. Nagyon vigyáztak a boltra, nehogy valaki megszüntethesse (a főnökség az esetleges részegség miatt, vagy az, aki a pálinkát hozta az esetleges hiány miatt).”
Vágási Feri és a szesztilalom
A változatos kijátszási módokat elnézve adódik a kérdés, mit lehetett remélni a korlátozásnak az élelmiszerboltokra történő kiterjesztéséről. Ez egyébként elég hamar felmerült, de végül csak 1986-ban valósult meg. Hogy ez mennyit ért, azt jól mutatja a korszakos humorista Hofi Géza egy mondata, ami a Szabhatjuk című előadásában hangzott el. „Akinek annyi vegyespálinkája nincs otthon, hogy másnap reggel a gyárig elég legyen, az száradjon ki!” A rendeletnek inkább a bosszúságot okozó következményét domborította ki a Szomszédok sorozat is. Mindez nem elhanyagolható tényező, hiszen a kor abszolút első számú, véleményformáló magyar TV-műsoráról van szó, aminek rekordot hozó epizódját állítólag 6 millióan nézték.
Az 1988. április 7-én vetített 25. részben Vágási Feri munka előtt bevásárolni indul, mert este vendégek érkeznek hozzájuk. A boltban dolgozó Lenke néni azonban emlékezteti, a konyakot csak 9 óra után tudja megvenni. Feri viszont nem tud várni, sietnie kell a munkahelyére. A történet ezzel együtt happy enddel zárul: Lenke néni felajánlja, hogy majd ő 9 után megveszi az italt és átviszi Feriéknek.
A minden formájában könnyen kijátszható szesztilalmat végül 1989. április 1-én hivatalosan megszűntették. A közhangulatot legjobban talán a Tarjáni Tükör című lap korabeli kommentárja adja vissza. Ebben igen lakonikusan így reagált a szerző a döntésre: „Április 1-től újra mindent bele magyarok! Eltörölték a reggel 9 órai szesztilalmat.”
Címlapfotó: Fortepan / Slachta Krisztina
