A magyar kóla, ami legyőzte a Coca-Colát

A nagy kóla háború története, avagy a pingponglabda harca a szájöblítő ellen.

Bár a Coca-Colát – Bacsó Péter A tanú című kultfilmje után szabadon – sokáig a hanyatló nyugat ópiumának tartották a szocialista vezetők, a kólát magát igencsak szerették volna bevezetni a magyar piacra. Olyannyira, hogy az Élelmezésügyi Minisztérium 1958-ban felhívást tett közzé a hazai likőrgyárak részére „Coca Cola-szerű ital hazai prototípus gyártására”.

Zserbó: cseréljük ki a baracklekvárt és csodát látunk – állítják nagyszüleink

A megoldás végül mégsem házon belülről érkezett, hanem az egyik Nagy Testvértől, egészen pontosan a Kínai Népköztársaságtól. 1959-ben a Független Magyarország című napilap már büszkén hirdethette, hogy szocialista önerőből mégiscsak eljött Amerika. „MEGINDULT a Cola gyártás Magyarországon. A Belkereskedelmi Minisztérium jelentése szerint megkezdték a kínai alapanyagból készülő Vita Colára keresztelt cola gyártását. Úgyszintén megindult a rágógumi gyártás a Győri Keksz és Ostyagyárban.” A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy az Ázsiából érkező coladió kivonathoz a Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzemben adták hozzá a szódát és itt történt a palackozás is.

A vezetők nagy reményeket fűztek az új termékhez, ennek megfelelően magas fordulatszámra pörgették a marketinget. „Üdít, frissít, coffeintartalma elűzi a fáradtságot. Mindenütt kapható!” – folyt a csapból is a reklám az üvegenként két duplakávénak megfelelő koffeint tartalmazó Vita Coláról. Kellett is a hátszél, mert nem mindenkit nyűgözött le az új jövevény. A Figyelő újság egyik cikkében például nemes egyszerűséggel pingponglabda ízűnek nevezték.

Gyors lejtmenet

A sötét fellegek meglehetősen hamar elkezdtek gyülekezni. „Véleményem szerint sokkal kelendőbbek lennének, ha eltűnnének a kirakatokból, ha csak pult alól lehetne beszerezni azokat. Hisz’ a tiltott gyümölcs mindig édesebb! Jó példa a rágógumi, a magyar coca-cola esete. Ameddig a fiatalok elérhetetlennek tekintették, s nem sajnálták a pénzt egy-egy darab, csomagban érkezett rágógumiért. Ma? Alig fogynak, se a rágóguminak, se a vita-cola elnevezésű üdítőitalnak nincs keletje…” – nyilatkozta a májusi debütálás után alig három hónappal az Esti Hírlapnak Nemes Tibor a Fővárosi Tanács kereskedelmi osztályáról.

Nemes Tibor egyáltalán nem túlzott. Bizonyíték erre, hogy nem egészen egy évvel a termelés beindítása után alapos ráncfelvarráson esett át az üdítőital. „Házasodik a Vita Cola – Vőlegények: a csokoládé, a kávé, a cseresznye” címmel adta tudtul a Hétfői Hírek 1960 áprilisában, hogy hamarosan csokoládés, kávés, cseresznyés (neve Sherry Cola!), rumosmeggyes, kókuszos és kardamomos változat érkezik. Ugyanebben a cikkben Wolf Ernő, a fejlesztéssel megbízott Kompozíció- és Illóolajgyár ízmestere kifejtette, a Vita Cola „hazai ízzel beoltására” azért van szükség, mert általában a kóla „nem a mi szájízünk szerint való”.

Bambi presszó: 6 érdekesség a kultikus helyről

Másban látta a kudarc okát Kellér Dezső, a korszak egyik legnagyobb humoristája, a magyar stand up úttörője. „Amikor a Vitacola reklámjait nézem, gyakran eszembe jut a Cocacola, s arról az, hogy vajon miért kell nekünk megutálni azt, amit később propagálunk?” Vagyis szerinte annyira felheccelték az embereket a Nyugattal azonosított kóla ellen, hogy aztán a hazai gyártásút is bojkottálták.

Kóla helyett cola

Végül egyiküknek sem lett igaza. Ezt az igazi Coca-Cola mindent elsöprő hazai sikere mutatta meg pár évvel később. 1967-ben, amikorra a Vita Cola – ahogy a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat vezetője az Esti Hírlapnak fogalmazott – „szinte nyomtalanul eltűnt”, a magyar állam megállapodott a licensz megvásárlásáról az amerikai céggel. (Itt a Magyar Likőripari Vállalat dolgozta fel a kapott koncentrátumot.) És bár az 1968. június 17-én boltokba kerülő Coca-Cola is megkapta a magáét „Odol szájöblítőre” hajazó íze miatt, ráadásul a nyugati métely fellegvárából érkezett, letarolta a magyar ínyeket. Az évi 10-12 millió palackkal indult termelést három év alatt sikerült annyira bővíteni, hogy nagyjából minden igényt kielégíthessenek.

Címlapfotó: Angelina Yan / Unsplash