Geri Ádám A Gasztrorégész számos különböző verzióra bukkant a Megyeri csárda korát illetően. Festmény, tégla, pince és térkép mást-mást mesél a legendás hely keletkezéséről.
Az Újpesthez tartozó külső Váci út mellett álló fogadóra manapság „a 300 éves Megyeri csárda”-ként szoktak hivatkozni. Elfogadott nézett, hogy 1695-ben már működnie kellett, ehhez a konyhát elválasztó csapóajtó fölötti festményen található azonos dátum adja a támpontot. Az is igaz azonban, hogy az 1695-ös dátum elég későn került a köztudatba: a fellelhető újságok közül a Turista Magazin 1981 januári számában írják le először. Ott mindjárt magyarázatot is fűztek hozzá. „A törökök kiűzése után, 1695-től Újfalusi János földbirtokosé Megyer. Ekkortájt épült a csárda.” Némileg árnyalja a képet, hogy szinte biztos, a „bizonyító erejű” festmény szintén ekkoriban (például az 1965-ös felújítás során) került a falra. Korábban ugyanis a képről sem írnak a lapok.
1935 óta 300 éves a Megyeri csárda
A Nemzeti Ujság 1935. június 23-i száma szerint már jóval az említett év előtt működött a csárda. Ők ekkor, vagyis 1935-ben említik háromszáz évesként. A „Háromszáz éves a Megyeri Csárda, ahol a kocsmárosok csak fegyverrel a kézben merték kiszolgálni a vendéget” című cikkükben azt írják, „a csárda eredete még Újpest »történelemelőtti« korszakába nyúlik vissza, amikor a félhold hatalmát szenvedte Buda és a török jármot nyögte az ország”. (Buda 1686-ban szabadult fel a török uralom alól.) Igaz, ugyanitt a szerző töredelmesen bevallja, nincsen bizonyítéka arra, hogy a csárda 1635-ben már működött volna. „Az alapítás körülményeiről nincsenek pontos adatok birtokunkban, a viharos idők elsöpörtek minden nyomot és sem a gróf Károlyi László-uradalom fóti főszámvevőségének irattárában, sem a megyeri intézőségnél nem őriznek erre vonatkozó okmányokat.” (Újmegyer 1808-ban a Károlyi grófok birtoka lesz, előfordult, hogy a család maga működtete a csárdát.)
1943-ban a Magyar Élet című lapban szintén azt írják, „háromszáz évvel ezelőtt építették a hires megyeri csárdát, amelyben Ferenc József is többször megfordult”. (Lábjegyzet: a Ferenc József látogatása valószínűleg az újságíró fantáziájának szüleménye, sehol máshol nem találni rá utalást.)
Vannak egyébként, akik a csárdának a legrégebbről fennmaradt egysége (a Duna felé eső raktár rész) alapján szintén a 17. század első felére teszik az építést. Nem biztos persze, hogy az épület az első pillanattól csárda funkciót töltött be. Az minden esetre tény, hogy a rómaiak idején a Duna vonalán épült határvédelmi rendszernek a későbbi Megyeri csárdánál, vagy akár annak helyén őrtornya állt. Ez aztán még sokáig fennmaradt és hadászati célokat szolgált.
Szélsőértékek
A legmerészebb verzióval kétségtelenül a Pest Megyei Hírlap rukkolt elő 1965-ben, amikor a már említett rekonstrukció kapcsán írt a csárdáról. „Az első írásos emlék arról, hogy itt csárda állt már a XV. századból fellelhető s később is állandóan megemlékeznek róla. A Pestre igyekvő felső-magyarországiak itt pihenték ki az út fáradalmait és felfrissülve kocsiztak tovább.” Az írásos emléket illetően sajnos nem szolgált konkrétummal a szerző. Mindenesetre ha ez igaz, akkor 1965-ben a csárda már inkább az 500 évéhez közelített.
A másik végletet főleg a 21. században publikált írások képviselik. Több olyan tanulmány keletkezett 2000 után, ami szerint a csárda talán még mindig nem töltötte be 300. életévét. „Az egykori Káposztásmegyer falu területén, a váci országút mellett, a Szentendrei-sziget déli végének magasságában a XVIII. század első felében fogadót építtetett Újfalussy Gergely, Palota és Fót falvak, illetve a hozzájuk tartozó Sikátor és Káposztásmegyer puszták birtokosa” – írja Bazsó Gábor a 2009-ben megjelent Volt egyszer egy város – Újpest jelentős épületei című könyvben. Ugyanitt azt is megjegyzi, 1780 körül dokumentálhatóan lezajlott egy korszerűsítés.
Azzal kapcsolatban sincs amúgy teljes egyetértés, hogy az első tulajdonosnak gondolt Újfalussy család mikor szerezte meg Káposztásmegyer pusztát, vagyis mi az a legkorábbi dátum, amikor elvben megépíthették a csárdát. A cikk elején idézett Magyar Turista (és még többek) szerint a törökök kiűzése után, 1695-ben. Buza Péter helytörténész viszont azt állítja Palotai tegnapok. Tallózás egy várossá lett palóc falu múltjában című könyvében, hogy sokkal korábban. „Csak azt tudjuk, hogy 1619-ben Koháry Pétert iktatták be Palota birtokába, és hogy tőle az az Újfalussy Gergely szerzi meg a tulajdonjogot 1636-ban, akit a nádor már korábban megajándékozott Fóttal, Sikátorpusztával és Káposztásmegyerrel.” A hitelesnek tekinthető források ezt az 1636 előtti dátumot erősítik meg.
Térkép: van is, nincs is
A történetben sok a kérdőjel, és mint látható, 300 és 600 év között sokféle szám merül fel. Nehezíti a nyomozást, hogy Újpest és Káposztásmegyer csak jóval a kérdéses idő után bukkan fel térképeken. A Duna „neve a nagy utazók, valamint a középkori kartográfusok leírásaiban, térképein már megtalálható, ugyanakkor a két település csak a XVIII., XIX. századi térképeken fedezhető fel először” – írja Dr. Sallai István az Újpesti helytörténeti értesítőben 1996-ban. Az említett 18. századi tértképeken már szerepel a csárda. „1764-ben rendelték el a Habsburg-birodalom első katonai felvételezését, aminek keretében Magyarországra 1776 után került sor (…) A vizsgált területről megtudhatjuk megtudhatjuk, hogy Pest-Palota és a Duna által határolt területen települést nem jelöltek, viszont jól kivehető a váci országút, a Megyeri csárda (Határ Wh), Ördög Malom és a Palotára vivő utak” – írja szintén Sallai. A csárda feltűntetése amúgy nem meglepő, hiszen a Megyeri csárda kiemelt jelentőségű határcsárdának és lóváltóhelynek számított Pest északi határán.
A térkép hiánya miatt a pontos évszám valószínűleg sosem fog kiderülni, de talán már mindegy is. A Megyeri csárda neve elé közel egy évszázaddal ezelőtt odabiggyesztett „300 éves” előtag ma már epikus jelző rangra emelkedett. Aligha cserélnék le, bármilyen új információ lát esetleg napvilágot.
Címlapfotó: Helyem, Házam, Palotám / Arcanum
