Geri Ádám A Corvin áruház élelmiszerosztálya olyan kínálatot és szolgáltatást hozott el, amilyet az ország addig még nem látott.
100 éve, 1926. március 23-án este 6 órakor megannyi előkelőség jelenlétében nyitott meg Magyarország első modern bevásárlóközpontja, a Corvin áruház. „Magyarország legnagyobb, legszebb áruháza” született meg, s eme „igazán világvárosi, óriás arányu üzletpalota” által létrejött „egy darab Párizs Budapest szívében” – hogy csak párat idézzünk a korabeli dicshimnuszokból.
A Blaha Lujza téri üzletházban a divatáru, valamint a háztartási és sportcikkek mellett a gasztronómia is kiemelt szerepet kapott. Mindig több vendéglátóegység várta a látogatókat. Volt itt az idők során „előkelő étteremnek beillő buffet-helyiség”, tejivó, kávézó, teaszalon, bár, szóda fountain (utóbbiban amerikai recept szerint készült jeges hűsítő italokat mértek), de még személyzeti kantin is a Corvin több száz dolgozója részére.
Bővül a Corvin áruház
Élelmiszerboltot viszont csak 1933. március 1-én kapott az áruház (a harmadik emeleten), miután két évvel korábban bővítették az épületet (és felavatták benne Magyarország első mozgólépcsőjét). Luxusáruházhoz természetesen luxus élelmiszerosztály dukált. A tulajdonosok nem is csináltak belőle titkot, hogy nem az alacsony árakkal kívánnak sikert elérni. Már az új részleg nyitását megelőző napokban ezzel az újsághirdetéssel dolgozták meg a népet.
Miért vásárolna ugynevezett „olcsó” élelmiszereket, melyek a főzést megnehezítik, sok hulladékot eredményeznek és kevés tápértékkel birnak? Az a nézetünk, hogy Ön drágának fogja találni az „olcsóság” e fajtáját - ezért mi csak kifogástalan minőségű, teljes értékű, élelmiszereket árusitunk, melyek az ételt nemcsak izletessé teszik, hanem egyben táplálóak és erőt adnak. Gondoljon arra, hogy az erszényét talán megtévesztheti, a szervezetét azonban soha! „Kevesebbet és jobbat” többet ér, mint „sokat és silányabbat!“
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy 75 fő dolgozott csak ezen az osztályon, hogy az akkor ritkaságszámba menő vitrinszerű pultokat alkalmaztak, mert „nem érheti lehellet stb. a friss élelmiszereket”, hogy „az eladásra kerülő élelmiszereket az áruház vegyvizsgáló laboratóriuma állandóan ellenőrzi” és hogy „a húsosztályon a személyzet fehér kesztyűben szolgál ki”, „a hűtőberendezés pedig egyike a legmodernebbeknek Európában”, akkor tényleg el lehet képzelni a fényűzés mértékét. A fehér kesztyű amúgy egyáltalán nem aratott osztatlan sikert. A Magyar Közgazdaság lap újságírója szerint használata éppen, hogy felvetett bizonyos higiéniai kérdéseket.
„Egy sózott hering, vagy sajtpogácsa kiemelését csak kesztyüs kézzel lehet elképzelni. Mások persze kanállal, fogóval dolgoznak. Ez jobban bevált módszer. A fogó jobban tartja ad árut és a vevőt is. A kesztyű legfeljebb egy időre védi a kezet a piszoktól. De gyakran arra is szolgál, hogy éppen azt takarja el.”
Minden földi jó
A Budapesti Hírlap tudósítója a nyitás másnapján részletesen beszámolt az ott látottakról. A reklámnak is beillő leíráshoz nem igazán lehet mit hozzáfűzni.
„Hatalmas terület, artisztikus, világoszöld oszlopokkal, köröskörül sűrű ablaksorok, de azért a mennyezeten mégis mindenfelé égnek a tompított fényű lámpák, mozaikpadló, köröskörül üveges állványok, polcok és pultok, az óriási csarnok középrészein asztalok és állványok s mindez az eddigi fogalmakhoz képest hatalmas méretekben, tisztaságban tündökölve s olyan szellős elrendezésben, amely a rengeteg árut sehol sem zsúfolja össze. Nemcsak megkapóan, szép, hanem egyúttal bizalmat ébresztő ez a látványos csarnok százféle változatú cikkével ebben a ragyogásban és tisztaságban. A képet életteljessé a nagy közönség teszi, amely már a megnyitás első óráiban elözönlötte az élelmiszer-csarnokot. Kíváncsiak tömege, de a pompás áruk az érdeklődőket csakhamar vásárlókká változtatják s a zöldhajtókás hófehérbe öltözött férfi- és női személyzet alig győzi a kiszolgálást. A bejáratnál a cukorka- és csokoládé-osztályfogad, azután a hentesáru különlegességekben lehet gyönyörködni, mellette a csemegéket, az ínyenc falatokat, különleges halféléket, aszpikokba burkolt költeményeket csomagolják.
Itt büffé is van, ahol pompás, forró virslit, sonkás zsemlyét, szendvicseket szolgálnak fel hófehér-kesztyűs alkalmazottak. Tovább a gyümölcsök, – mind csupa nagyszerű, válogatott és mégis magyar gyümölcsök – majd a zöldség- és főzelékfélék osztálya következik. Mintha kozmetikustól kerültek volna ki, olyan megtisztítottan, étvágyain sorakoznak ezek az áruk, amelyeket a piacokon bizony legtöbbször egészen más állapotról látunk. Itt mindenből a javát adják s nem mérik a káposztafejekhez a piszkos burkoló leveleket. Ezt a nagyszerű csendéletet nemcsak a piktor, hanem az orvos is kedvtelve nézheti meg. Hatalmas részt foglal el a fűszerek és hüvelyesek osztálya, ahol üvegfalak között mutatkozik be minden árucikk. Sehol semmi selejtes, mindenből a legszebb. Külön, japánosan dekorált részre kap, ahol a teát árulják, mellette a kávét, csokoládét. A csarnok belső tereit a konzervek foglalják el, impozáns választékban befőttek, dzsemek, ízek, főzelék- és húskonzervek, mind a legjobb márkák. Borok, pezsgők, likőrök, pálinkák is bőségben láthatók. A legjobb magyar gyártmányok mellett lekötik az érdeklődést azok a külföldi hírességek, amelyeket ma csak ritkán láthatunk így együtt: francia pezsgők, francia és hollandi likőrök, lengyel pálinkák, divatos angol italok, s mellettük világhírű külföldi hal, gomba és egyéb csemegék. Ezek az áruk nem a tömegfogyasztást szolgálják, de a dekórum megkívánja, hogy itt legyenek érdekes ellentétéül a hatfilléres burgonyának és a nyolcfilléres virslinek.”
Házhoz is szállítottak
Fotó: Reklámélet / Arcanum
Akár be se kellett tegye a lábát az ember az áruházba, úgy is részesülhetett a felsorolt finomságokból. A Corvin tíz telefonvonalat tartott fenn csak az élelmiszerrészlegre érkező megrendelések fogadására és öt autót vásárolt pluszban, hogy a kiszállításokat minél gyorsabban teljesíthessék. Mindezek fényében talán nem volt túlzó a Mai Nap 1933. március 2-i cikkének megállapítása, miszerint az új élelmiszerosztállyal „a Corvin Áruház új világvárosi attrakcióval szolgált” a főváros közönségének. Csupán egyet sajnálhatunk: fotó alig maradt fenn erről a földi csodáról.
Címlapfotó: Fortepan / Flanek-Falvay-Kováts
