Miért piros a tojás? – húsvéti ételes babonák és szokások

Hogy kerül a tehéntőgy az asztalra, a vakond a lyukba és a csont a szájba? Húsvéti szokások sonkával, tojással, tormával.

Sonka

A ki húsvétkor szenteletlenül eszik tojást vagy sonkát, annak „csont nő a szájában“.

Ellenőr, 1877

Húsvét hétfőn a czachiak napfölkelte előtt megmosdanak azzal a vízzel, melyben a húsvéti sonkát főzték; ezzel mossák meg a tehenek és juhok tőgyét is.

Magyarország vármegyéi és városai, 1899

Ha a szentelt sonkacsontját újhold előtt való pénteken, napfölkelte előtt, a vakondlyukba szúrják, akkor a vakond nem túl többé. Más helyt a szentelt csontot négy felé vágják s a kert vagy mező négy sarkán elássák, soha többé oda vakondok nem megy.

Erdély, 1900

Zalamegyében azt hiszik, hogy a ki a húsvéti szentelt sonkából eszik, nem bódorog el az erdőn.

Erdély, 1900

A húsvéti sonkának is jut szerep a babonában. Bácsalmáson az eladó lány a sonkamaradékot és a sonkacsontot kiviszi a kurvának és megfigyeli, merre szalad el vele. Amerre a kutya szalad, onnan várhatja a kérőt.

Petőfi Népe, 1957

Tojás

A tyroli paraszt nagycsütörtökön tojt és húsvét napján megszentelt tojást szokott háza tetején keresztül dobni. Azután ahová a tojás leesik, ott azt elássa és szentül meg van győződve, hogy e műtét házát a tűztől és villámtól meg fogja óvni.

Ellenőr, 1877

A ruthéneknél a kalácshoz használt tojás héját a patakba dobják, hogy vigye a föld alatt lakó rachman-okhoz. Négy hét múlva egész tojásokul érkeznek oda.

Erdély, 1900

Miért piros a húsvéti tojás ? Eléáll egy öreg néni s mondja a következőket .Jaj úgy van az lelkem ; tudja, mikor a mi Urunkat Jézust keresztre feszítették és ott vergődött az ártatlan, odament egy asszony, épp kosár tojást vitt és megszánta a szegény Üdvözítőt, letette a kosarat s elkezdett imádkozni. Abban a percben egy csepp vér hullt le a keresztről és rácseppent az egyik tojásra, hogy az piros lett tőle. A szegény asszony oda se ügyelt, csak akkor csodálkozott el, mikor imádságát elvégezve, kezébe vette a kosarat és abban – uramfia! minden tojás piros volt. Úgy ám, lelkem, annak az emlékére festik pirosra a tojást húsvétkor !

Ethnographia, 1922

Az orosz népnél is számos tojás-babonát találhatunk. Tojásokat dobálnak keresztül csűreiken és lakóházaikon, hogy tűzvész ellen biztosítsák s ha mégis tűzeset támad valahol, tojásokat vetnek a tűzbe. Dunántúli népszokás a göcseji mátkázás néven ismert tojás-ajándékozás, mely abban áll, hogy az ifjú legény s a hajadon leány hímestojást ajándékoznak egymásnak s ennek az ajándékozásnak némi tréfás eljegyzési színezete van. Legtöbbször házassággal végződik.

Pásztortűz, 1928

Vannak falvak, ahol valóságos szerelmi levelező a húsvéti tojás. Ha a locsoló legény piros tojást kap, azt jelenti „szeretlek“. Ha a tojás színe zöld, azt mondja „talán...“, ha sárga, az kerek elutasítást jelent, ha kék, azt jelenti hogy a leány még nincs tisztában érzelmeivel.

Felvidéki Ujság, 1940

Főleg délszláv tojásokon található szív, csókolózó galambok, stb. ábrázolások, valamint az a szokás, hogy a legény félreteszi a húsvétkor kapott hímes tojást, s egy idő múlva megnézi. Amelyik festése elhalványodott, annak készítőjét a szerelem epeszti a legény után, azt kell feleségül venni. A lány viszont az általa kiszemelt legénynek a legszebb és húsvét előestéjén főtt tojást adja, hogy ezzel maga iránt szerelmet ébresszen.

Petőfi Népe, 1957

Húsvéti babonaaz is, ha valaki olyan tojást eszik, amit ajándékozója tűvel átszűrt, az bűvöletbe esik. Ez ellen úgy védekezhet, hogy a tojáshéjakat azonnal eltöri.

Békés Megyei Népújság, 1961

A piros szín kedvelése a tojásfestésben nem véletlen, kissé már elhomályosult értelme van: a piros szín ősidőktől a vér, az élet jelképe számos népnél. Egyébként egyes álmoskönyvek szerint piros tojást festeni bosszúságot jelent. Ez valóban bekövetkezik, ha például valaki festés közben leönti ruháját a festékkel...

Fejér Megyei Hírlap, 1982

Torma

Ha valaki egy kis szentelt tormát lenyel rágás nélkül, egész esztendőben nem lesz torokgyíkja. A ki pedig eszik a szentelt sóból, okos lesz.

Erdély, 1900

Húsvét vasárnapján faluhelyen szentelt kalács, tojás, sonka, torma kerül azasztalra. Elsőnek a formából vesznek néhány csipetnyit. Ennek az a jeles haszna van, hogy aki nyáron a szabadban alszik, kígyó, béka, gyík nem mászik a szájába. Mint annyi más babonánál, itt sem használ az egyszerű ellenvetés: már miért másznék be kígyó-béka azemberbe? Nincs ott semmi keresnivalója. Ha pedig bolond fővel mégis megtenné, az alvó ember rögtön felriad és kiköhögi.

Tisza Cípő, 1971

Címlapfotó: Szobota Zsuzsi / Unsplash