Geri Ádám Mai napig rejtély, miért a budai Grand Hotel luxusszállodát szemelték ki maguknak az öngyilkosságra készülő emberek. Az elátkozott ház történetében még a Barátok közt sorozat is feltűnik.
„Impozáns látványossága a fővárosnak a Zsigmond-utcza 38-40. szám alatt ujonan épült hat emeletes Grand Hotel Esplanade nagy-szálloda, mely augusztus 15-én nyílik meg. Az ujonan épült hat emeletes nagyszálloda a Rózsadomb tövében fekszik, szemben a Szent-Lukács- és Császár-fürdőkkel, mely természetnyujtotta előnyös fekvésénél fogva egy oldalt üde hegyi levegő, más oldalt parkos fürdők, a széles Duna folyam és Margitsziget közvetlen közelsége okozta ózondus levegő veszi körül és így egészségügyi szempontból úgy a fürdőző, mint üdülő közönségnek a legfontosabbat, a jó levegőt nyújtja.” 1912. augusztus 10-én többek között e szavakkal igyekezett kedvet csinálni Budapest legújabb attrakciójához Az Ujság című napilap. Valóban luxusszálló született. A 250 szobás épületben helyet kapott az étterem mellett külön kávéház, működött benne akkor még ritkaságszámba menő lift, a pályaudvaroktól pedig saját autójárat szállította az utasokat. Az 1920-as években csak a Ritz és a Gellért volt drágább az Esplanade-nál.
A nyitás utáni eufória mindazonáltal nem sokáig tartott. Az első öngyilkosságról már 1913. május 7-én beszámolt a Pesti Hírlap. „Kedden délután a Zsigmond-utca 38. számú Esplanade szálló egyik második emeleti szobájában holtan találták Vida József nagybocskói földbirtokost. Vida hétfőn érkezett a fővárosba, megszállt a szállóban, ahonnan bejött a városba dolgai intézésére. Késő este tért haza és ekkor azt az utasítást adta a személyzetnek, hogy ne háborgassák, mert pihenni kíván. Mikor délfelé még mindig nem hagyta el szobáját, gyanússá vált a dolog, kopogtattak többször, de választ nem kaptak. Erre azután betörték az ajtót, ott találták a szobában felakasztva Vidát. Az öngyilkos földbirtokos semmiféle írást nem hagyott hátra és igy nem tudják, mi lehetett az oka végzetes tettének.” Két napra rá a lap már azt a bizonyos okot is tudta. Vida József valójában egy Vida Ignác nevű, a nagymadarászi község pénzével szökésben lévő közjegyző volt.
Kettős öngyilkosság
Ugyanezen év októberében egy kettős öngyilkosság is történt a szállodában. „Budán, az Esplanade-szálló egyik szobájában megrázó dráma játszódott le szerdán délelőtt. Két nővér halálra szánta magát, revolverrel öngyilkosságot követtek el, a fiatalabbnak szivébe fúródott a golyó és megölte, az idősebb, aki fővárosi mérnök felesége, súlyosan megsebesült, kórházban ápolják.” Az idézett Pesti Napló egész oldalas cikket szentelt az esetnek. Ebből kiderült, hogy a férjezett Pénzes Mariska húga közreműködésével összejött régi udvarlójával, de lebuktak. A két hölgy szégyenében a halálba akar menekülni. „Szerdán reggel a vendégek tíz órakor keltek. A szobapincértől cigarettát és reggelit kértek, majd megbízták, hogy levelet küldjön be Bálint Oszkár képügynöknek, aki szintén az Esplanade-ban szokott megszállni. (…) Alig távozott a főpincér, a kétszáztizenhatos számú szobából két revolverdörrenés hallatszott. A szálló személyzete.” Mariskát végül sikerült megmenteniük az orvosoknak.
Az öngyilkossági hullám bő 10 évvel később, az 1920-es évek második felében tetőzött az Grand Hotel Esplanade-ban. 1925 júliusában Bolgár Gabriella filmszínésznő vágta fel az ereit az egyik szobában, az ő életét szintén sikerült megmenteni. A mentők a delikvenseket a Margit-hídon át, majd végig a Nagykörúton mindig az akkor legközelebbinek számító Rókus kórházba szállították. Tudta ezt Keszics Antal volt országgyűlési képviselő felesége is, aki – így a Budapesti Hírlap 1926. április 21-i beszámolója – a 6 búcsúlevelének egyikében kikötötte, ha életben találják, akkor se vigyek a Rókusba. Kívánsága természetesen nem hallgattatott meg, miután megmérgezte magát, az Esplanade-ban kapott egy alapos gyomormosást, majd a kórházban folytatta a gyógyulását. Nem járt ilyen szerencsésen Lichtenstein Lili elbocsátott felügyelőnő. Ő ugyan még élt, amikor bekerült a Rókusba, de már nem tudtak segíteni rajta.
A legtragikusabb év a Grand Hotel falai között
A legtragikusabb év kétségtelenül az 1929-es volt, bár az október 24-i fekete csütörtökkel kirobbanó nagy világválság ebben nem játszott szerepet. Az összes öngyilkosságot még előtte követték el. Januárban Tornán Pál magánhivatalnok lőtte főbe magát, júniusban Rosenberg Árminné vetett véget önkezűleg az életének, szeptemberben pedig Almássy Endre, a szegedi színház korábbi igazgatója menekült a halálba a kártyaadóssága elől. A 30-as években aztán már ritkábban kellett riasztani a mentőket és a hatóságokat.
Fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr
Érdekes, hogy bár az összes eset igen nagy nyilvánosságot kapott (miközben annak például nem jártak utána az újságírók, miért mindenki az Esplanade-ot választotta), ez csöppet sem csorbította a szálló hírnevét. Valószínűleg azért, mert egyébként tényleg nagyon erősek voltak szolgáltatásokban. A korabeli újsághirdetések alapján fő vonzerejük közé tartozott a szobákba bevezetett hideg és meleg víz, a falak között működő gyógykozmetikai intézet, a jazz estek sora, valamint a rengeteg hangverseny és koncert. Játszott itt többek között Bartók Béla és Kadosa Pál is. Az Esplanade karrierjének nem is az öngyilkosságok, hanem a második világháború pusztításai vetettek véget. A Schodits Lajos-Eberling Béla tandem által tervezett épület (az ő nevükhöz fűződik a Barátok köztből ismert wekerletelepi ház is) megsínylette Budapest ostromát. Utóbb teljesen átépítve hozták rendbe. Bár olykor felmerült az igény, hogy a fürdők közelsége miatt újra szállodaként kellene működtetni, 1957-ben az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) költözött ide.
Címlapfotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
