Hungária néven pezsgő először egy iskolában készült Magyarországon

A Gasztrorégész blog olyan dokumentumra bukkant, ami alapján kijelenthető: Hungária néven már az 1920-as években is forgalmaztak valamiféle pezsgőt.

2025-ben ünnepelte a Törley pezsgőpincészet a Hungária pezsgő 70. születésnapját. A pincészet nagyszabású ünnepséggel és új palackdizájnnal emlékezett meg a kerek évszámról. Bár a Szabad Ifjuság című lapnak már az 1954 novemberi számában azt ígérte Sári Károly, az élelmiszeripari minisztérium boripari igazgatója, hogy „karácsonyra megjelenik a Hungária-pezsgő”, minden jel szerint végül csak 1955-ben került sor a bevezetésére. Ez hivatalosan már a Budapesti Borforgalmi vállalat égisze alatt történt meg. Ide tartozott a korábban államosított összes budafoki borászati egység – így a Törley és megszűntetéséig a Francois pezsgőüzem is.

A Gasztrorégész blog viszont nemrég olyan dokumentumok nyomára akadt, amik szerint Hungária néven már ezt megelőzően is készült egy másik pezsgő Budafokon. Ráadásul egy „születésnapos” intézmény, jelesül a megalapítása 125. évfordulóját 2026-ban ünneplő Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskola falai között.

20 ezer palack pezsgő az iskola falai között

A „Soós”-t, vagyis eredeti nevén „Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyamot” a Földművelésügyi minisztérium hozta létre 1901-ben. A tanfolyam hivatalos okmányban rögzített célja „az okszerű borkezelésben elméletileg és főleg gyakorlatilag rendszeresen és alaposan képzett egyének nevelése” lett. Korabeli újságok alapján úgy a tűnik, a tanterv igen hamar kiegészült a pezsgőkészítéssel is. 1911-ben a Borászati Lapok számolt be a Deutsche Landwirdchaft-Gesellschaft, vagyis a német gazdák társaságának budapesti látogatásáról, aminek keretében megkóstolták a tanfolyam pezsgőit is. „Utána ifjabb Vielhack Erik üdvözölte a pincemesteri tanfolyam kiváló vezetőit, elsősorban Rácz Sándor borászati főfelügyelőt, akinek vezetése alatt fejlődött oly nagyszabásúvá ez az intézmény. Bemutatták végül a vendégeknek a tanfolyamban készült pezsgőt.”

1913-ban az alapító-iskolaigazgató Rácz Sándor által szerkesztett A budafoki m. kir. pincemesteri tanfolyam évkönyve című kiadvány kitér a tantervre is, ám egyetlen szót sem ejt pezsgőkészítésről. Aneslmo János, az iskola egykori tanára és krónikása minden esetre azt állítja 1987-es tanulmányában, hogy gyakorlatilag a kezdetektől zajlott pezsgőmester képzés is.

Képzésük az 1900-as évek elejére nyúlik vissza. Szervezett oktatásukban a pezsgőgyártás alapjait olyan kiváló tanárok tanították, mint Fornády Elemér és Pettenkoffer Sándor. A pezsgőgyártás műhelytitkait az akkori hallgatók a gyakorlóhelyükön, az Állami Mintapincében tanulták meg. Tóth Jenő a Pincemesteri Tanfolyam Mintapincéjének vezetője – pezsgőmester nagyon jó barátságban volt. Francois Lajossal. A két jó barát sokat összejárt és a barátság révén merült fel a gondolat, hogy a pincemesteri tanfolyamon is kellene pezsgőt gyártani. A gyártás elméletéhez és gyakorlatához Francois Lajos minden segítséget megadott. A tervből rövid időn belül valóság lett, és hamarosan évi 20-30 ezer palack kiváló pezsgőt gyártottak. A gyártást Tóth Jenő irányította, ebben segítették Pettenkoffer Sándor, mint technológus és Fornády Elemér, aki a szükséges kémiai vizsgálatokat végezte, ezenkívül különleges aromákkal igen jó expedíciós likőrt készített. A pezsgőgyártás gyakorlati munkáját Menges Sebestyén, Matthes György, a pincészet és a pincemesteri gyakorlatot irányító pincemesterek végezték. A pezsgőgyártás munkáinak közvetlen irányítója, előmunkása Weigl György volt, majd az ő munkáját Ulrich Rudolf folytatta. Palackos érlelésű pezsgőt gyártottak. Az alapborokat főleg Etyekről szerezték be. Nagy gondot fordítottak a likőrkészítésre, alapborként Badacsonyi Kéknyelűt és kandírozott cukrot használtak. A viszonylag kis mennyiségű termelés megengedte azt a fényűzést, hogy ezt a kiváló likőrt használták tirázs likőrnek is. Expedíciós likőrnél ehhez az alaphoz adták a finom borpárlatot és a különleges aromaanyagokat. Degorzsálásnál télen a természetes hideget használták fel. Palackszállító kiskocsikkal a másnapi degorzsálásra váró palackokat éjjelre az udvarra vitték hűteni. Nyáron viszont a Duna jegét, melyet pincében, jégveremben tároltak, használták fel a degorzsálásra váró pezsgőhűtésére. Máglyában 3-4 évig tartották, majd lezárás után kázéban fél évig érlelték. A kész pezsgőt likőrözés után legalább három hónapig pihentették. Négy fajta pezsgőt gyártottak: szárazat, félszárazat, félédesét és rozét. A rozé pezsgő színezéséhez igen jó minőségű Egri Bikavért vagy Egri Burgundit használtak. Pezsgőik minőségét jelzi, hogy az akkori Földművelésügyi Minisztérium reprezentációs igényeit az iskola pezsgőivel elégítette ki.

Louis François, a házigazda?

Bár az 1900-as évek elejét jelöli meg, Anselmo egyébként egyedülálló részletességű leírása sajnos nem adhat pontos felvilágosítást azzal kapcsolatban, mikortól készült pezsgő a tanfolyamon. A különböző korszakok ugyanis összefolynak a szövegben. A budafoki Francois pezsgőpincészetet alapító Francois Lajos, azaz Louis François 1921-ben halt meg. Az iskolában 1914 és 1920 között szünetelt az oktatás. Ő tehát legfeljebb az első világháború kitöréséig segédkezhetett. A név szerint felsorolt pezsgős csapat viszont egészen biztosan nem a háború előttről származik: Fornády (Fuchs) Elemér csak 1923-ban tűnik fel az iskola környékén.

Másik érdekes kérdés a helyszín. Anselmo az idézetben azt állítja, a pezsgőgyártás ismereteit a diákok az Állami Mintapincében sajátították el. Bár több forrás állítja, hogy ez a borértékesítés fellendítésére létrehozott mintapice azonos az iskola tanpincéjével, ez aligha lehetséges. Előbbi ugyanis 1887-ben költözött Budafokra, amikor az iskola még nem létezett. Az állam 1902-ben vásárolta meg a tanfolyam „részére” Neugebauer Miksa pincéjét (Kossuth Lajos utca 84.), illetve a vele szemben álló telket (Kossuth Lajos utca 83.), és utóbbira húzta fel az iskolának ma is otthont adó épületet. Az sem kizárt, hogy a gyakorlati helyet is Louis François biztosította a saját Anna utcai telephelyén. A Gasztrorégész egyelőre nem talált olyan bizonyítékot, ami a három verzió (Állami Mintapince, tanpince, François pince) egyikét cáfolhatatlanul igazolná. „Kutatásaim során én nem találkoztam olyan fotóval, dokumentummal, eszközzel, ami arra utalt volna, hogy az iskolában pezsgőgyártás folyt” – veti fel Sólyom Bence helytörténész, idegenvezető, a Budafok Világváros Facebook-oldal tulajdonosa.

Mintapince után pincegazdaság

Bárhogy is, az Állami Mintapince (vagyis azok országos hálózata) nem hozta el a várt sikert. „Abszolút kudarcos történet, aminek a végén kitúrta az államot a magántőke. A Magyar Királyi Állami Pincegazdaság sokkal relevánsabb a pincemesteri tanfolyam szempontjából” – mondja Sólyom Bence. Az említett pincegazdaságot az állam az 1920-as trianoni békeszerződés után piacélénkítési céllal hívta életre. Ez már – mint az Eőry Gabriella 2022-es tanulmányából is világosan látszik – valóban minden kétséget kizáróan az iskolával egy fedél alatt üzemelt.

A kereskedelmi és gyakorlati oktatási célt szolgáló Magyar Királyi Állami Pincegazdaság 1923-ban kezdte meg működését a budafoki Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam tanpincészetében. A cégbírósági iratok tanúsága szerint a Pincegazdaságot a pestvidéki törvényszéknél 1926. október 6-án vették fel az egyéni cégek jegyzékébe úgy, hogy a tulajdonos továbbra is a magyar állam maradt. A Statisztikai Évkönyv tanúsága szerint ugyanakkor a Pincegazdaság csak két évvel később került be „az önálló kereskedelmi cégek lajstromába” a tevékenysége intenzívebbé tétele érdekében.

Az egy fedél alatt üzemelés (még az önálló cég megalapítása után is) a gyakorlatban teljes szimbiózist jelentett. A pincegazdaság igazgatója az addig a tanpincét vezető, Anselmo által is említett Tóth (helyesen: Totth) Jenő lett. Ennek az összebútorozásnak, illetve a dátumának a Hungária pezsgő „feltalálói elsőbbsége” miatt lesz még jelentősége.

A Hungária pezsgő színre lépése

Ezen a ponton kell felvenni a másik szálat, a Hungária pezsgőjét. A Gasztrorégész kiderítette, hogy ezen a néven nem 1955-ben készült először pezsgő Magyarországon: az újságarchívumban fellelhető legkorábbi megjelenése 1922. június 18-i dátumú. A Borsszem Jankó újság ekkor közölte választási pályázatának eredményét, a verseny második helyezettje pedig három palack Hungária pezsgőt nyert.

Fontos leszögezni, hogy itt kizárólag névrokonságról van szó, az 1945 előtti és utáni Hungáriának minden valószínűség szerint semmi köze nincsen egymáshoz. Felbukkanása az 1920-as években egyébként nem meglepő. A trianoni békeszerződés után született Hungária néven többek között sör is (a szintén Budafokról indult Haggenmacheréknél), de a Magyar Gomb- és Műanyaggyár Részvénytársaság szintén ekkor vette fel a Hungária Gumiárugyár nevet.

A Hungária pezsgő 1922-től mind gyakrabban tűnik fel az újságok hasábjain. 1924 júniusában a Borászati Lapok sorolja fel a Budapesti Árumintavásáron bemutatott termékek között. „A cognac-gyárakból a Keglevich, Dreher, Dékány, Gschwindt-féléket látjuk, míg pezsgőgyáraink-ból a Belatiny és a Hungária pezsgők láthatók.” Még érdekesebb a Pesti Hírlap 1929. márciusi beszámolója a Simon Böske friss Miss Európa díjas szépségkirálynő tiszteletére Bécsben rendezett fogadásról. A Spiegelgassei magyar borházban tartott zártkörű díszebéden (ahol Kálmán Imre, valamint Lehár Ferenc zeneszerző és Felix Salten író is jelen volt) az itallapon ez állt: Hungária pezsgő az állami pincészetből.

A Hungária pezsgő, mint politikai ügy

Éppen a Hungária „állami” volta miatt vonták kérdőre az illetékes földművelésügyi minisztert 1930-ban. Azt vetették szemére, hogy a Trianont követő piacösszeomlás után az állam a saját gyártású pezsgővel tovább nehezíti a magánvállalkozások életét. Ezen a ponton következzen a Honi Ipar újság idevágó cikkrészlete:

A budafoki pincemesteri tanfolyam már hosszú ideje gyárt pezsgőt oktatási célokból, azonban a világháborúig sohasem, gyártotteladás céljából. A világháború utána pezsgőgyártást fokozták és több kísérletet tettek pezsgőiknek úgy a belföldön, mint a külföldön való forgalomba hozására. Báró Prónay államtitkár, hivatala átvételekor a belföldi forgalomba hozatalt kifogásolta, azt beszüntette és csak a borházaik révén, a külföldi forgalomba hozatalt tartották meg. Néhány helyen még most is található a belföldöni s az általuk gyártott „Hungáriái” pezsgő, dehogy ez újabb keletű eladás-e, kérdéses. (Báró tótprónai és blatnicai Prónay György 1928 és 1931 között volt a földművelésügyi minisztérium államtitkára és a Külforgalmi Bizottság elnöke – a szerk.)

Az idézet alapján megállapítható: a Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyam már régebb óta foglalkozott pezsgőkészítéssel, valószínűleg az első Hungária is az intézményhez kötődik (emlékeztetőül: a márka első említése 1922-ből származik), de a termelés az Állami Pincegazdasággal 1923-ban indult közös érában is folytatódott, igaz ekkor már főleg export fókusszal.

A walesi mellékszál

Prónay és a miniszter Mayer János már nem voltak hivatalukban 1935-ben, így nem tehettek róla, hogy igyekezetük ellenére a Hungária pezsgő – valószínűleg – továbbra is elérhető maradt belföldön. 1935. február 20-án érkezett látogatóba Budapestre a brit trónörökös, Eduárd (vagy ahogy akkoriban írták: Edward) walesi herceg. (Ő nevezetes arról, hogy 1936 decemberében inkább lemondott a trónról, hogy elvehessen egy elvált amerikai asszonyt, így VIII. Eduárd királyként mindössze 11 hónapot uralkodott.) Az itt tartózkodását végig követő újságok közül több is megírta szinte minden étkezésének a menüjét. Szálláshelyén, a mai InterContinental helyén állt Dunapalotában egy ízben így nézett ki a vacsora: „Maga választotta ki a nyers húst, amelyet szeme láttára sütöttek meg nyílt tűzön a szálloda szakácsai. Előételnek ismét kaviáros palacsintát evett, amihez vutkit ivott, majd roston sült ramsteaket zöldorsóval, burgonyával, amihez Hungária-pezsgőt rendelt. Majd tésztával és sajttal fejezte be a vacsorát.” (Eduárd tartózkodása alatt egyébként igen megkedvelte barackpálinkát is és tevékenyen közreműködött a leghíresebb magyar koktél létrejöttében.)

A Hungária pezsgő és a walesi herceg találkozásának történetében akad egy apró bizonytalansági tényező. A lapok egy kisebb része Chateau Hungáriát írt (egy még kisebb része pedig Chateau Hungária Pezsgőt), és éppen ilyen néven hagyományos fehér- és vörösbort forgalmazott akkoriban a váci Püspöki Uradalmi Borpince. Az persze, hogy Eduárd valóban ivott-e Hungária pezsgőt részletkérdés, hiszen nem befolyásolja azt a tényt, hogy ilyen nevű ital 1922-ben már biztosan létezett.

Címlapfotó: A Budafoki M. Kir. Pincemesteri Tanfolyam Évkönyve