A drekó a Német Demokratikus köztársaság egyik sikertörténete volt, a név is német eredetű.
A drekó, vagyis a sörnyitóval és késsel kombinált, jellegzetes pincérnyitó vagy pincér-dugóhúzó jó eséllyel az 1960-as években jelent meg Magyarországon. Nehéz másra asszociálni az Esti Hírlap 1962 júniusi cikkéből, amiben arról írnak, hogy a magyar illetékesek sok egyéb háztartási eszköz mellett „pincér-dugóhúzót rendeltek” az NDK-ból.
A drekó ugyanis egy ízig-vérig kelet-német produktum. A név maga egy német mozaikszó, a „DREhteile und KOrkenzieher” (esztergált alkatrészek és dugóhúzók) kifejezést takarja és az előállító üzem tevékenységi körére utal.

A Dreko vállalat (teljes nevén VEB Kleineisenwaren Dreko Steinbach-Hallenberg) 1958-ban jött létre a szocialista NDK Türingia tartományában, több addigra már államosított vállalat egyesítésével. Főként dugóhúzók, sörnyitók, konzervnyitók és kisebb esztergált fémalkatrészek gyártására szakosodott. Működése évtizedei alatt csak dugóhúzóból egy múzeumra elegendő különböző változat készült. A fanyelűtől kezdve a szárnyasakig mindenféle megtalálható volt a kínálatban.
Mint feljebb látható, a Dreko termékek pár éven belül a testvéri Magyarországra is eljutottak. Itthon a legnagyobb karriert az úgynevezett pincérnyitó (angolul waiter's friend, németül Kellnermesser és Multi-Öffner) futotta be. Ennek jellegzetes formája a sörösüveg bontására szolgáló fém gyűrűvel a nyél végén generációk emlékezetébe vésődött be. De jutott hozzánk más termék is. 1989-ben az Amfora üzletekben lehetett kapni Dreko márkájú süteményfogót, burgonyatörőt, tortavágót, citromprést.

A vállalat sorsát Kelet- és Nyugat-Németország 1990-es újraegyesítése pecsételte meg, két évvel később már le is húzták a rolót. A dugóhúzó sikerét látva természetesen sokan mások is belefogtak a gyártásba. Ennek megfelelően a mai napig kapható és maradt az első számú segédeszköz a felszolgálók körében.
Címlapfotó: Rene1905 / Pixabay

