Geri Ádám A Puszta koktél a leghíresebb magyar koktél, mégis mindenki rosszul készíti évtizedek óta. A Gasztrorégész megtalálta az eredeti receptet.
Az 1935-ben „feltalált” Puszta koktél minden valószínűség szerint Magyarország egyik első és legnagyobb karriert befutott koktélja. (Egészen pontosan a második, mert a korabeli újságok tanúsága szerint megelőzte 1929-ben az úgynevezett magyar koktél, aminél egy fél citrom kristályjeges levét sok konyakkal keverték.) Ahogy mondani szokták, a Puszta koktél „igazi világsikert futott be Magyarországon”. A szocializmus éveiben a gulyásleves és a cigányzene mellett elengedhetetlen attrakciója volt a külföldiekre specializálódott éttermeknek, vendéglőknek, csárdáknak. Mindez azért érdekes, mert a koktél a létező legburzsujabb körülmények között fogant: az abszolút elit szállodának számító Ritzben egyenesen Eduárd walesi herceg főszereplésével.
A történet legelterjedtebb változatát a vendéglátós dinasztia tagja, Papp Endre foglalta össze A vendéglős és híres vendégei című könyvében. „Egyszer a herceg azzal fordult az igazgatóhoz, hogy megkóstolna valamilyen magyar koktélt. Azt hiszem, erre a kívánságára Marentsicson kívül minden magyar vendéglős zavarba jött volna, ő azonban nem véltlenül volt a nagy tekintélyű nemzetközi szervezet elnöke, nem azt válaszolta – az igazságnak megfelelően – a hercegnek, hogy magyar koktél pedig nincs, hanem gondolkodás nélkül kivágta: Őfensége, azonnal készítem a legjobbat, mégpedig személyesen. Az nem lehetett vitás, hogy a magyar koktél alapanyaga (…) csak a barackpálinka lehet. Egy pécsi gyógyszerész akkor dobta piacra a Mecsek hegység gyógynövényeiből titkos családi recept szerint készített gyomorkeserűt. Ez volt a koktél második alapanyaga. A harmadik pedig a tokaji száraz szamorodni. Az igazgató úgy vélte, ez egészítheti ki legjobban a barackpálinka és a gyomorkeserű ízeit. Térült fordult, és már hozta is a koktélt. A herceg megízlelte, bólintott, és kért még egy pohárral. Jó ez a koktél – jegyezte meg a második pohár után. – Mi a neve? Marentsics addig az éppen most született koktél összetételén gondolkodott, a keresztelőn még nem, de habozás nélkül rávágta: Puszta koktél.”
A Papp által leírtak nagyjából stimmelnek, de sem teljesen. Egyáltalán nem kizárt, hogy Eduárd (vagy ahogy akkoriban írták: Edward) maga készítette először a koktélt, másrészt az eredeti recept biztosan nem tartalmazott mecseki gyomorkeserűt.
Edward király, koktél király
Első ízben 1935. február 20-án érkezett látogatóba Budapestre a brit trónörökös, Eduárd walesi herceg. (Ő nevezetes arról, hogy 1936 decemberében inkább lemondott a trónról, hogy elvehessen egy elvált amerikai asszonyt, így VIII. Eduárd királyként mindössze 11 hónapot uralkodott.) A Ritz szállodalánchoz tartozó Dunapalotában szállt meg. A mai Széchenyi téren állt épület 1945-ben egy bombatalálat következtében teljesen leégett, most az InterContinental működik a helyén.
Az itt tartózkodása minden lépését követő újságokból az elég gyorsan kiderült, hogy a herceg nagyon szerette inni és készíteni a koktélokat. Eme passziójáról egészen részletesen írt a Pesti Napló. „A herceg kijelentette, hogy maga készítette cocktailt akar inni. A pincérrel előbb hosszan értekezett azokról a »nyersanyagokról«, amiket a cocktailba akar keverni. A pincér hamarosan megjelent a tálcával, amelyen egynéhány kockacukor, narancshéj, narancs, angolkeserű, víz és kanadai whisky volt. A herceg azután hozzákezdett a cocktail keveréséhez amely kissé hasonlít a Budapesten is ismert »Tom collins cocktail«-hez. A herceg maga elé állított egy nagy ezüst cocktail-shakert, abba először egy kockacukrot, egy rész angolkeserűt, egy rész vizet, egy rész kanadai whiskyt töltött, azután vékonyan, éppen a felületén lemetszett narancshéjakat tett rá és az egészet összerázta.”
Bejön a barack
Az is tudható, hogy a különböző fogadóbizottságoktól kapott többek között egy palack 1879-es tokaji aszút, egy kulacs barackpálinkát és egy pulikutyát. Utóbbit köszönettel visszaadta a gazdájának, a Kecskemétről küldött pálinkával viszont szoros barátságot kötött. Február 24-én a Kecskeméti Közlöny büszkén tudatta olvasóival, a város terve tökéletesen bevált a hírverést illetően. „Amióta – érkezése első perceiben – megízlelte a hűtőházban tartott friss kecskeméti barackot, amióta megkóstolta a világhírű kecskeméti barackpálinkát, legkedvesebb italává vált ez az aranysárga nemes ital. Mindenütt barackpálinkát kér, még pedig magyarul, mert az első szó, amit nyelvünkön megtanult, ez volt: báráck... A Dunapalotában, ahol lakik, mindig kecskeméti barackot kap reggelijéhez. A Margitszigeten, a Nagyszállóban is barackízt kért az uzsonnájához és megelégedetten bólintott, mikor érdeklődésére az igazgató közölte, hogy a barackíz Kecskemétről való.” Állítólag még azt is mondta: „A barackpálinka szódával jobb, mint a whisky, teában jobb mint a rum.”
Fura lebukás
A koktélrajongó Eduárdnak innen már tényleg csak egy lépés volt a magyar snapsz kipróbálása valamilyen kevert formában. Hogy ez is megtörtént, azt a Pesti Hírlap azon cikkéből lehet tudni, amelyben az égetett szeszek vasárnapi árusítását tiltó rendelkezést ekézték. „Többet ér ez a cocktail-reklám az angol részről kifejlődő magyar idegenforgalomra, mint a leggyönyörűbben megfogalmazott fürdőváros-törvény. Apropos törvény! Rettenetesen komikus viszonyba került nálunk a cocktail és a törvény! Mert amint értesülve vagyok, azt a remek barackcocktailt, amiről otthon elragadtatással mesélt az angol trón örököse, első ízben vasárnap szolgálták fel neki a Ritzben. De ez törvénybe ütköző, tilos cselekedet, mert felmérhetetlen bölcsességünk értelmében a Ritz hotelben vasárnap szabad adni idegen származású malagát, vermutot, s hasonló külföldi jókat, de tilos adni magyar barackpálinkát, mert ez úgynevezett égetett szesz. De minden szeszégetésnél jobban égette volna a derék Ritz-igazgató magyar lelkiismeretét, ha ő a walesi hercegnek idegenből ideszakadt italt ad, magyar barackpálinka helyett azért, mert ő vasárnap akart cocktailt inni.” Ez alapján úgy tűnik, a szálloda találmánya volt egy bizonyos barack koktél.
Puszta koktél, magyar koktél
A herceg második, 1935. szeptemberi látogatása kapcsán Az Est cikkéből újabb érdekes részletekre derült fény. „Többször megírta Az Est is, hogy a herceg maga szokta keverni koktélét. Két kedvenc koktélének receptje a következő: 1. whisky koktél: nagy pohárban nagy jégdarabok, fél narancshéj, angosturával csöpögtetett kockacukor és a pohár tele whiskyvel. 2. magyar koktél: ezt első ízben februárban készítette a velszi herceg Budapesten. Ez az úgynevezett barack-koktél. Barackpálinka, tokaji bor és angostura.” Egyrészt a herceg állítólag maga keverte a magyar koktélt, másrészt annak receptje tulajdonképpen megegyezik a később Puszta koktél néven elhíresült itallal. Az 1824-ben megalkotott német Angostura ugyanis, akárcsak a Mecseki Itóka vagy éppen a Zwack Unicum, szintén egy gyógynövényes gyomorkeserű. Az Angostura akkorra már világhírnévre tett szert, itthon is forgalmazták.
Hogy valóban azonosságról van szó, azt akaratán kívül éppen Marentsics Ottó, a Ritz igazgatója árulta el 1936-ban a Magyarország újságnak. „Ebből jól lehet koktélt keverni – mondotta – és készített is egy különös italt, amit »Puszta koktélnek« nevezett el. A Dunapalota szálló üzleti titka, hogy mi minden van ebben a »Puszta koktélben«. Ha angol vendégeink vannak, rendszerint ezt rendelik. Sőt egy alkalommal a londoni magyar követség telefonon felhívott és a »Puszta koktél« receptjét kérte, mert a követségre ellátogató velszi hercegnek ezzel akartak kedveskedni.” A két cikk alapján biztosra vehető, hogy ugyanazt az egy italt takarja a magyar koktél és a puszta koktél elnevezés. További fontos adalék, hogy Marentsics (más forrásokban: Marenchich) szerint is a herceg keverte ki az italt, bár részéről ez lehetett reklámfogás is. Nyilván izgalmasabb történet Eduárd szerzősége, arra meg pláne nincs garancia, hogy ő maga adta volna neki a nevet.
A titok nem titok
Végképp nem maradt mit titkolni 1937 után. Az azévi párizsi világkiállítás magyar éttermében többek között Puszta koktélt szolgáltak fel, igaz itt barackpálinkából, tokajiból és borókapálinkából állt össze a több újság által közölt recept. Számos variáció jelent meg amúgy a lapokban azokban az időkben. Az Uj Idők 1938-ban 2/3 rész magyar konyakról, valamint összesen 1/3 rész tokaji aszúról és pálinkáról ír, a Nemzeti Újság 1939-ben kecskeméti barackpálinka-tokaji szamorodni kombót említ, míg az Uj Magyarság szerint még paprika is szerepelt a képletben. Mint látható, a mecseki likőrt viszont egyik sem sorolja fel.
Puszta koktél mecseki likőr nélkül
A mecseki likőrt, hivatalos nevén Mecseki Gyógyitókát 1933-ban alkotta meg Pécs város felhívására Geiger Kálmán patikus. A kezdeti időkben a Pécsre konferenciára érkező vendégeknek osztogatták. Bár 1936-ban – mint Tegzes Ferenc írja A "Mecseki Gyógyitóka" Egy pécsi termék karrierjének első szakasza 1933-1938 című tanulmányában – 568 liter már elhagyta belőle Pécset, 1934-35 fordulóján még bőven nem indult országhódító útjára. Reklámjával akkor kizárólag a helyi újságokban találkozni. Ráadásul, mivel Eduárd a saját kedvenc koktélját, a whisky koktélt is Angosturával itta, adta magát, hogy ez kerüljön a Puszta koktélba is.
A Puszta koktél a második világháborúban feledésbe merült, legközelebb 1958-ban a brüsszeli világkiállítás magyar éttermében bukkant fel. Bár nincs rá bizonyíték, okkal feltételezhető, hogy a magyar konyha legjavát felvonultató brüsszeli kínálatba már az időközben államosított mecseki likőrrel vették fel. Az biztos, hogy 1964-ben a pécsi vendéglátóipari tanulók vizsgáján már ez jelentette a helyes választ a vonatkozó vizsgakérdésre: 3 deci (!) kecskeméti barackpálinka, 3 deci mecseki és 3 deci tokaji szamorodni. Ekkoriban két változata is elterjedt: a száraz Puszta koktélba száraz, az édesbe édes szamorodni került.
A Puszta koktél 1981-ben még A magyar származási jelzések, eredetmegjelölések és egyéb földrajzi megjelölések jegyzékébe is bekerült, vagyis eredetvédelmet kapott. Ez sem mentette meg azonban attól, hogy a rendszerváltás után pályája meredeken lefelé íveljen. Itallapon ma már gyakorlatilag lehetetlen találkozni vele. A legelterjedtebb, szocialista változatát amúgy is nehéz lenne reprodukálni, mivel közben beszűntették a Mecseki Gyógyitóka gyártását.
Címlapfotó: Fortepan / Bojár Sándor
