Geri Ádám Az első magyar szupermarket címet egy kisvárosi lakótelep élelmiszerüzlete mondhatja magáénak.
1954 decemberében a Szovjetunió második legnagyobb városában, Leningrádban (ma Szentpétervár) létrejött az első önkiszolgáló élelmiszerbolt. A Nagy Testvért alig 9 hónappal követte Magyarország: 1955. augusztus 27-én Budán nyitott meg az első hasonló típusú hazai üzlet. Bár nagy sikert aratott, sok kritika érte, mindenekelőtt kis mérete és az abból adódó kis választéka miatt.
Éppen ezért hamar felmerült a nagyméretű önkiszolgáló élelmiszerboltok, vagyis szupermarketek létesítésének gondolata. 1960 májusában a Magyar Nemzet arról cikkezett, nem kell már sokáig várni rá. „A jövő kereskedelmi formái között jelentős szerep jut a »szupermarketek«-nek, a nagyméretű, önkiszolgáló piacoknak, ahol főleg élelmiszert és apróbb iparcikkeket árusítanak. Tatabányán, Sztálinvárosban és Budapesten, a Szabadsághegyen létesülnek az első – külföldön kitűnően bevált – önkiszolgáló piacok, és számukat az itt szerzett tapasztalatok alapján növelik majd.” Szeptemberben ugyanez a lap már azt is tudni vélte, 1961-ben a Szabadság-hegyen (ma Svábhegy), az Eötvös úton nyílik meg az első. Mint utóbb kiderült, a szupermarketeknél kicsit lassabban őröltek a magyar malmok.
Szupermarket helyett ABC
A tervezéssel (vagy inkább tervezgetéssel) párhuzamosan elindult a nagy országos névválasztó mozgalom is, hiszen az imperialista (angol) név mégsem maradhatott. A korábban említett önkiszolgáló piac mellett az újságok emlegették szó szerinti fordításban szuperpiacként, csúcspiacként, (élelmiszert és kapcsolódó iparcikkeket árusító) összevont profilú üzletként, csarnokáruházként, bolti piacként, háztartási nagyáruházként, kisebb változatát pedig szuperettként is. (Ez utóbbi név később az elsőként nyitó szupermarket beazonosítását nehezítette meg némiképp.)
A becézgetés túlburjánzását megfékezendő 1962-ben a Belkereskedelmi Minisztérium nyílt pályázatot írt ki a szupermarket szó magyarítására. Többek között olyan javaslatok érkeztek be, mint a Háziasszonyok Boltja, Mindenes, Napi Cikkek Boltja, Jólét Áruház, Gondűző Piac, Otthonellátó, Telekosár, FOCl (Fogyasztási Cikkek Áruháza) és MI-KA (Minden kapható). A győztes azonban az ABC mozaikszó lett, ami eredetileg „alapvető bolti cikkek” rövidítését jelentette. Később aztán ez is feledésbe merült, a korabeli újságcikkekben ugyanis négy változat is szerepelt: alapvető bolti cikkek, alapvető beszerzési cikkek, általános beszerzési cikkek, általános bolti cikkek. Nem elhanyagolható tény, hogy az ország nyelvtantanára, Grétsy László is áldását adta a névre a Magyar nyelvőrben: „A két elnevezés (ti. ABC Áruház, ABC Kisáruház) nem tekinthető éppenséggel rossznak, sőt alkalmas a széles körben való elterjedésre.”
Csaba utcától Sztálinvárosig
Ötletelésre egyébként bőven akadt idő, mert 1961-ben még sehol nem volt az első beígért magyar szupermarket. Csak annyit sikerült addigra eldönteni, hogy mégsem a Szabadság-hegyen épül. Felmerült helyette Vác, Dorog, Sztálinváros (ma Dunaújváros), valamint a földből éppen akkor kinövő budapesti József Attila lakótelep is. Az újságok beszámolói alapján szinte mindegyik tekinthette magát legelsőnek. Számos üzletátadás kapcsán írták le a szenzációra éhes szerzők az „első szupermarket” szókapcsolatot. Többek között az 1962-ben megnyílt dorogira és két budapestire (Bartók Béla út, illetve Csaba utca), ám méretüknél fogva ezek inkább szuperettek voltak. Jellemző, hogy a dorogit például végig szupermarketként emlegették az építkezés alatt, a megnyitásról szóló tudósítások viszont már szuperettként hivatkoztak rá.
Deákvár nyert! Vagy mégsem?
Ez utóbbi felelt meg a korabeli sztenderdnek. A névpályázatból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy az 250-600 négyzetméter alapterületű üzletek ABC Kisáruház (értsd: szuperett) néven, míg az ennél nagyobbak ABC Áruház (azaz szupermarket) néven fognak futni. Ezt kiindulási alapnak tekintve az 1963. április 1-én megnyitott váci volt az első szupermarket. A Dunai Cement- és Mészművek deákvári lakótelepén létesült egység 700 négyzetméter alapterülettel rendelkezett. A Népszava másnapi híradásából további adatokat is meg lehetett tudni. „Az áruház a kapható élelmiszerek teljes választékával, 1 700 000 forintos készlettel, várta hétfőn délelőtt az első vásárlókat. A mintegy 1500-féle áru között vannak apróbb háztartási cikkek, iskolaszerek, ajándéktárgyak, könyvek – amint az áruház neve is mutatja –, az alapvető beszerzési cikkek. A vevők hűtőpultokból emelhetik ki az előre szeletelt húsokat, a csomagolt sajtokat, felvágottakat. Fűszerfélékből, a bevásárlás megkönnyítése érdekében, műanyag zsákokban egy- és kétheti szükségletnek megfelelő csomagokat állítottak össze (...) Az áruházat egyben úgy is tekintik a szakemberek, mint a szocialista kereskedelem kísérleteinek telephelyét. Mivel ez az ország első ABC Áruháza.” A beszámoló szerint az üzlet első látogatói – természetesen – nagy elismeréssel nyilatkoztak az új létesítményről.
Létezik egyébként olyan verzió is, ami szerint a deákvári tényleg csak főpróba volt és igazából a József Attila lakótelepen 1964 októberében megnyitott 1300 négyzetméteres üzlet volt az első valódi magyar szupermarket.
Címlapfotó: Fortepan / Bojár Sándor
