Geri Ádám A Márka Vermouth az 1970-es évek slágeritalának számított, pedig még azt sem lehetett pontosan tudni, mi van a palackban.
Nem mondhatni, hogy szerencsésen indította földi pályafutását a Márka Vermouth. 1960-ban, ugyanabban a hírben, amiben az Élelmiszervizsgálati Közlemények tudatja az ital forgalomba hozatalát, rögtön egy vele kapcsolatos visszaélésről is beszámol. „A vendéglátóiparban sokszor nem tartják az »Ürmöst«, s a fogyasztónak csak »Márka Vermut«-ot szolgáltatnak ki. Sajnos előfordul, hogy a raktárban van »Ürmös«, s mégis csak a drágább »Márka Vermut«-ot adják a fogyasztónak.”
A(z árban felfelé) pozicionáláshoz a Márka Vermouth-ot mindjárt augusztusban kitüntették egy ezüstéremmel a Budapesten rendezett II. Nemzetközi Borversenyen, és később sem fukarkodtak a méltatásával. 1969-ben például így ír róla a Népszabadság: „Színe aranybarna, tisztasága tükrös. Illata hibátlan, jellemző, finom. Íze, fűszerezettsége harmonikus, kiemelkedően finom zamatú. Államilag ellenőrzött, sorszámmal ellátott termék, amely évek óta azonos, kiváló minőségben kerül forgalomba. Csomagolása: klasszikus, ízléses, nyolcdecis palack. A kiváló minőség mellett mérsékelt ára – 38,40 forint – a keresettségét még növeli.”
Ugyanebben az évben a Veszprémi napló büszkén kürtöli világgá, hogy az újabb hazai rendezésű nemzetközi borversenyen, „az ürmös- és vermutborok versenyében a magyar italok megelőzték a világhírű Cinzano és a Gancia cégek készítményeit, az Ampelos és a Márka vermutbizonyult ezúttal jobbnak az olasz italoknál”.
Bővül a család
A reklám hatott, 1971-ben már kétmillió palack fogyott el belőle. Még úgy is, hogy – mint az a címkén is fel volt tűntetve – aperitifnek, vagyis étvágygerjesztőnek szánták az italt. Aminek egyébként a pontos összetevőit (azon kívül, hogy 17,5 százalék alkoholt tartalmazott) jótékony homály fedte. Ha születtek is róla cikkek, azok inkább csak általánosságban magyarázták el, mi is a vermouth, és hogy az tulajdonképpen azonos az ürmössel. Így tett 1969-ben a Fejér Megyei Hírlap, amikor azt írta, a Márka Vermouth esetében is „borból és cukorból, a fehér üröm nevű növény hozzáadásával készített különlegességről” van szó. Azt meg színe alapján még a laikus vásárló is kitalálhatta, hogy az illető bor vörös volt.
Idővel aztán termékcsaláddá bővült a márka. Az Unicum Likőrgyártól (ez az államosított Zwackot takarta) a gyártást átvevő Középmagyarországi Pincegazdaság budafoki üzeme 1971-ben bemutatta a Márka vermouth dry-t és a Márka vermouth édes fehér változatát, majd 1972-ben a Márka Keserű Vöröst és Fehéret. Utóbbiakat már kifejezetten részletesen ismertet(het)te a Kirakat folyóirat.
„A MÁRKA KESERŰ VÖRÖS és a MÁRKA KESERŰ FEHÉR fő ízhatásában azonos, kellemesen, kesernyés, fanyar ital. A Keserű Vörös alapbora a jó minőségű vörösbor, melyet több mint 20 féle részben hazai, részben délvidéki fűszerrel aromatizálnak. A Keserű Fehér elkészítése hasonló azzal a különbséggel, hogy az alapbor jó minőségű fehér bor. Mindkét vermut alkalmas jó étvágyat csináló előitalnak. Fogyasztásuk coctail italként 7-8 ° C hőmérsékleten a legkedvezőbb. Kiszerelésük a MÁRKA család többi tagjához hasonlóan 0,8 literes fehér üveg, korszerű csavarmentes fémkupak lezárással. A palackon levő címke szintén a vermut családhoz illeszkedő grafikája díszes, mint általában a bel és külföldi hasonló italoké. Fogyasztói ára: 60 Ft -+ 3,- Ft üvegbetét. A két vermut a Kiváló Áruk Fóruma 1973. évi Élelmiszerpályázatán elnyerte az emblémaviselés jogát.” (Egy apró érdekesség: a két keserűhöz a gyógy- és fűszernövényeket részben a Mátradrog nevű társulás szállította.)
A Márka Vermouth végső harca
A Márka csillaga egyre csak ívelt felfelé. Továbbra is sorra nyerte az aranyérmeket, kapott több új csomagolást (egészen különlegeset is) és kétliteres kiszerelésben is megjelent a boltok polcain. Az 1970-es években jelentős mennyiséget exportáltak belőle a Szovjetunióba, az NDK-ba és Csehországba. Ma már egyik egykori célország sem létezik, ez is jól mutatja, hogy a Márka Vermouth-ra is illik az a manapság sok termék esetében elsütött humor, miszerint „világhírű volt – de csak a szocialista blokkban”. Ennek megfelelően a „tartalmilag a legértékesebb magyar ürmösbor” (ezt tényleg leírták az ital kapcsán!) a rendszerváltás után az első adandó alkalommal „még értékesebb” konkurenciát kapott. Az időközben részvénytársasággá alakuló budafoki borgazdaság 1990-ben megkezdte „az igényesebb vásárlók számára a Promontor vermutcsalád gyártását és forgalmazását”. Kettejük csatája aztán végül döntetlennel zárult: a 21. századot már sem a Márka, sem a Promontor nem érte meg.
Címlapfotó: Hajdú-Bihari Napló / Arcanum
