Geri Ádám Nagy tervekkel indult az 1980-as években a második magyar gyorsétteremlánc, ami a krumpli, mint fő alapanyag köré szerveződött volna. Végül azonban csúfos kudarc lett a történet vége és erről még csak nem is a rendszerváltás tehetett.
„Mindössze néhány oldalas irat a találmány, s hozzáfűzve a szabadalmi bejelentés. Miközben nézem az aláírók nevét, az jut eszembe: talán a következő esztendők »bomba« üzletének dokumentációját tartom a kezemben. Nem újabb bűvös kockáról, nem is csodagépről van szó. »Mindössze« egy új üzletlánctípus kialakításának szándékáról – amely, ha beválik, talán vetekedhet a MacDonald, vagy a Nordsee hírnevével is.”
Az 1983. október 23-án a Magyar Nemzetben megjelent fenti sorokat elolvasva joggal kezdhet kutakodni az ember a gondolataiban, mi az a magyar étteremlánc, amit nagyjából 40 éve alapítottak és még 2026-ban is működik. Hiszen a lelkes újságíró bombaötletet lát benne, aminek jó esélye van felvenni a versenyt a világ vezető gyorséttermeivel. A megfejtés: a Krumplis Fániról van szó, ami ma már természetesen nem létezik. Olyannyira nem, hogy mindössze 8 évet élt és összesen kettő nyitott belőle az egész országban. Ráadásul ezt a projektet még csak nem is az 1989-es rendszerváltás sodorta el.
A Krumplis Fánit a Szentlőrinci Állami Gazdaság és hat budapesti tanácsi vendéglátó vállalat ötölte ki. A nevéhez hűen olyan étteremláncnak képzelték el, ahol a krumpli, vagyis egészen pontosan a burgonyapehely játszotta a főszerepet. Ezt a Szentlőrinci Állami Gazdaság biztosította a számukra. A gazdaság 1982-ben az ormánsági Vajszlón új üzemet épített fel, itt a nyugatnémet Pfanni cég gépein évente 2000 tonna burgonyapelyhet gyártottak. (Innen a Krumplis Fáni nevében a második tag.) Mivel hamar kiderült, hogy a kapacitás jelentősen meghaladja a(z elsősorban a kenyéripar generálta) keresletet, a maradék értékesítésének reményében a leleményes szentlőrinciek a vendéglátó vállalatoknál kezdtek kilincselni. A fővárosi vendéglátóipari vállalatok pedig kitalálták, burgonyapehely segítségével építik ki gyorsétterem-hálózatukat.
Krumplistorta és iparművészet
Az 1983 októberi bejelentéskor már készen álltak a tervek. Az illetékesek a krumplival sűrített meggylevestől kezdve a lángoson át az édes krumplistortáig 50 féle olyan ételt szedtek össze, ami elkészíthető burgonyapehelyből. Az üzletek egységes dizájnját – ahol a dolgozók ruhájától kezdve a szalvétán át mindenhol a krumpli húsára hajazó narancssárga szín dominált – már megterveztették a Fiatal Iparművészek Stúdiójával. Azt is tudni lehetett, hogy minden étteremhez tartozni fog egy kisbolt, ahol az alapanyagul szolgáló porokat, kroketteket bárki megvásárolhatta otthoni használatra, illetve hogy egy utcára nyíló ablakon keresztül elviteles rendelésre is lesz majd lehetőség.
Mindezek ellenére a megvalósításra még másfél évet kellett várni. „A hat vállalat közül egyiknek sem igazán szívügye a Fáni” – nyilatkozta 1984 augusztusában a Magyar Hírlapnak dr. Csizmadia László, a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese. A döcögés oka nem kis részben az volt, hogy bár minden résztvevő vállalta, hogy bead a közösbe egy üzlethelyiséget a tulajdonában lévők közül, senkinek nem igazán fűlött a foga ehhez. A legkomolyabban még éppen a dél-budaiak gondolták. Ők valóban készek voltak a Budai várban, a Dísz téren működő Muskétás éttermüket Krumplis Fánivá alakítani. Természetesen a kincstári optimizmus így is megmaradt, erről tanúskodnak a Magyar Nemzetben 1985 márciusában, a vári nyitás előtt nem sokkal megjelent mondatok. „Az üzletlánc szolgálati szabadalom, s az ötletet kidolgozó vendéglátós szakemberek szeretnék az országhatárokon túl is értékesíteni. A tervek szerint ebben az évben még két Fáni nyílik Budapesten,”
A második magyar gyorsétteremlánc
Az első Krumplis Fáni 1985. április 14-én (vagy 1985 június 11-én, a korabeli lapokban mindkét dátum szerepel) kezdte meg működését. Az első City Grill 1984-ben nyitott, így a Fáni a második magyar gyorsétteremlánc büszke címét viselhette. Vagyis igazából csak viselhette volna: egyrészt végül nem töltött be valódi gyorsétkezde funkciót, másrészt nem sikerült lánccá bővülnie.
Az első viharfelhők már júliusban megjelentek. Az ürességtől kongó étteremben maga az üzletvezető, Gaál Ilona sorolta a Magyar Hírlap újságírójának, miért hibás az egész koncepció. Kifogásolta a vári elhelyezkedést, a nem éppen alacsony árakat, a reklámok hiányát, de még a nem ergonomikus berendezést is. „Valamikor úgy hirdették az üzletet, hogy kispénzűeknek szól majd, ez következne gyorsétkeztető lánc jellegéből is. De az étlap bizony nem ezt tükrözi. Sertésszeletet Budapest módra sült burgonyával 78 forintért bárhol ehet az ember, nem beszélve a magyaros pirított bélszínfiléről, 107 forintért. És mindebben csupán annyi a »Fáni«, hogy krumpliköret van hozzá. De krumplislángos nem kapható!”
Egy a sok közül
A minőséggel is akadtak problémák, ez derül ki a Népszava egyik akkori beszámolójából. „Csak azért érdemel mégis említést a hely, mert ahhoz nem elég olcsó (még külföldi zsebbel sem), hogy a vendéggel mindent meglehessen etetni. Például saláta címen, amit itt nagyvilági módon svédasztalszerűen árulnak, mindössze 50 forintért. Elvileg. Gyakorlatilag csak az 50 forint stimmel: saláta gyanánt lehet halászni a vályúból uborkahéjat, egy másikból fehérre fakult, taszító külsejű kovászos (csemege?) uborkát, vagy megbarnult szélű, szikkadt salátaleveleket, amelyek leginkább csarnoki hulladékra emlékeztetnek. Még talán a káposztasaláta-maradékkal érdemes foglalkozni, ha az ízetlen léből sikerül kikotorni egy kis tányérra valót. De jobb, ha a vendég fel sem emeli a fejét, mert még meglátja, hogy azablakon túl, a zöldségesbódéban 20 forintért egy egész kiló káposztát kaphat.”
„A Krumplis Fáni pedig csupán egy nem túl drága vendéglő a Várban, s választékában épp hogy csak egy paraszthajszállal több a burgonyás étel, mint máshol” – mondta ki a verdiktet 1986-ban a Népszabadság szerzője. Nem csoda, hogy a betársult többi vendéglátóipari vállalat nem igyekezett követni a dél-budaiakat. Egyedül a dél-pestiek nyitották meg – mindenféle csinadratta nélkül – a maguk Krumplis Fániját a Boráros téren 1987 elején. Ezzel a „lánc” el is érte az abszolút csúcsot, a kettőn túl több üzlet már nem nyílt. Ebben a kettőben mindazonáltal tisztességgel próbálkoztak, hogy növeljék a forgalmat: a váriban távol-keleti napokat szerveztek, a boráros tériben pedig egyszer szexológus tartott felvilágosító előadást az ifjúságnak.
A nem túl dicső pálya 1993-ban ért véget. A Boráros téren egy Fotex szemüveg- és kontaktlencseszalon nyílt az étterem helyén, a várban viszont tulajdonképpen keretes lett a történet: a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat a maga Krumplis Fániját visszaváltoztatta Muskétás étteremmé.
Címlapfotó: Fortepan / Szalay Zoltán (a szobor mögötti modern épület földszintjén működött a dísz téri Krumplis Fáni)
