Mészöly Kálmán előbb borozót működtetett aktív pályafutása befejezése után, majd már edzőként betársult egy étterembe.
Mészöly Kálmán (fotón álló sor, balról a második), a Vasas és a válogatott egykori kiváló hátvédje, a magyar válogatott szövetségi kapitánya sok kollégájához hasonlóan szintén belekóstolt a vendéglátásba. Az Almássy téren volt borozója. Itt gyakran feltűnt volt csapattársa, a szintén vendéglátó egységet működtető Farkas János is. A csatár vendégeskedéséről a Labdarúgás lap számolt be 1973-ban. „A hétfő kiemelkedik a többi közül. Hétfőn zárva van Farkas János munkahelye, a Fekete Gyöngyszem borozó. Akkor ő is eljön Kálmánhoz! A törzsvendégek még ma is felelevenítik a két játékos feledhetetlen erényeit.”

Mészölynek a rendszeres teltház ellenére csak rövid ideig tartott a vendéglátó karrierje. 1977-ben, a Labdarúgásnak vallotta be, ez csak egyfajta pótcselekvés volt nála. Alig várta ugyanis, hogy visszatérhessen a sport világába, hogy hívják valamelyik kispadra. „Én már játékos pályafutásom alatt elhatároztam, hogy valamikor edző leszek. Mint sportoló mindig arra törekedtem, hogy a legjobbak közé kerüljek. Most az edzők között szeretném a legeredményesebbek közéküzdeni magam. Döntenem kellett.” 1974-ben, amikor a Budafoki MTE edzője lett és már nem tudta összeegyeztetni a két hivatást, átadta a borozót.
Mészöly Kálmán emeli a tétet
1987-ben, Törökországból hazatérve, Mészöly nem kapott edzői állást, így megint belevágott a vendéglátásba. A 19. század második felében a népszerű budai kiránduló helyen nyitott Disznófő tulajdonjogát vette át gyerekkori barátjával, az ismert vendéglátóssal, Kutas Sándorral. Alaposan kipofozták a rossz állapotú helyet, állításuk szerint Budapest egyik legszebb éttermét hozták létre. Az alábbi, számos újságban megjelent hirdetésben tudatták mindezt a nagyközönséggel. „Romantikus környezet - osztályon felüli kiszol - II. oszt. árak. Nyitva: télen-nyáron, éjjelnappal. Esküvőkre vállalati és családi rendezvényre különterem." Komoly forgalmat bonyolítottak különböző társasági eseményekből. Rendeztek a Disznófő étteremben taxisbált, fodrászbált, butikos bált és kereskedőbált is.
Az üzletvezetés mellett Mészöly egyébként egy osztrák cég magyarországi képviseletét is elvállalta. A két állásra hivatkozott a Labdarúgás című újságban, amikor azt firtatták, miért mondott nemet több csapat kispadjára is. Igaz, pár kérdéssel később bevallotta, nem csak erről van szó. „Az a légkör, amely manapság a labdarúgást körülveszi, nehezen kibírható… Az edzői munkának már nincs meg a társadalmi rangja, bár sokat lehet vele keresni… De a pénz nem minden… Az izgalom, az idegesség, a sok bosszúság felőrli az embert…"


Fotó: Nemzeti Sport / Arcanum
Nem sokkal később aztán párhuzamosan az üzlet mellett mégis elvállalta az örök szerelem Vasas csapatának trenírozását. A Disznófő étteremben helyét fokozatosan vette át fia, ifjabb Mészöly Kálmán, idővel ő lett az egység üzletvezetője. Bár a Disznófőnek hasznot hajtottak a sportkapcsolatok, a magyar labdarúgó-válogatott például rendszeresen az éttermet választotta különböző események színhelyéül, 1991 végén elkezdtek gyülekezni a felhők. Mészöly nem utolsó sorban az étterem által a családi kasszán ütött lyukakat betömni igazolt egy évre 140 ezer dollárért (ma 56 millió forint) Szaud-Arábiába. Ez a kiruccanás sem segített azonban igazán, ezért a család 1992-ben megvált a Disznófőtől.

Címlapfotó: Labdarúgás / Arcanum