Geri Ádám Számos legenda él arról, miért kapott az esélyesebb magyar csapat fél tucat gólt a szovjetektől az 1986-os foci VB első csoportkörében.
A magyar válogatott nagy reményekkel futott neki az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságnak. A Hollandia, Ausztria és Ciprus alkotta selejtezőcsoportját simán megnyerte (egyedül a hollandok elleni utolsó, számukra már tét nélküli meccsen hullajtott el pontokat), az utolsó felkészülési mérkőzésén a Népstadionban 3-0-ra verte a mindig erős brazilokat. A nemzetközi szakemberek a csapatot a (nem is olyan titkos) favoritok között emlegették és a második helyre sorolták a torna előtt a nem hivatalos világranglistán.
A játékosok sem voltak híján az önbizalomnak. A Népsport május 29-én (már jóval a foci VB helyszínére, vagyis Mexikóba érkezés után) készített interjút a válogatott csatárával, Kiprich Józseffel. A cikk címe (Leoni magyar konyha: húshagyó kedd, szerda, csütörtök), valamint a futballista nyilatkozata különösen a későbbi események ismeretében hangzik érdekesen. „Meggyőződésem, a kéthetes ausztriai magaslati edzőtábornak köszönhető, hogy gyorsan akklimatizálódtunk, s kifogástalan az erőnlétünk. (...) A játékosok döntő többsége két-három kilóval könnyebb átlagos versenysúlyánál. Kevesebb húst fogyasztunk és lényegesen több tésztát, szénhidrátot. Ez a Navratilová-Lendl-féle recept, a két világhírű teniszező esküszik rá, hogy ettől lényegesen jobb az erőnléte, növekszik a teljesítőképessége és nincsenek súlyproblémái.”
Ellentétes előjelek a foci VB előtt
Az első mexikói csoportellenfél Szovjetunió viszont finoman szólva ellenkező előjelekkel készült. Alig három héttel a világbajnokság rajtja előtt egy finnek elleni 1-1-es felhozó mérkőzést követően kirúgták az addigi szövetségi kapitányt. És bár helyét az élő szovjet edzőisten, a Dinamo Kijevvel éppen abban az évben nagy európai kupát nyerő Valerij Lobanovszkij vette át, az volt a közvélekedés, ilyen rövid idő alatt képtelenség látványos fejlődést elérni.
Így fordultak rá a csapatok az 1986. június 2-i meccsre, ahol aztán minden borult. A szovjetek öt perc után 2-0-ra vezettek, szünetig rúgtak még egyet, majd a második félidőben megduplázták góljaik számát. Másnapi beszámolójában a Népsport „sokkal fegyelmezettebben, energikusabban játszó” szovjetekről és „meglehetősen erőtlenül” próbálkozó, „lassú, nehézkes” magyarokról írt. A lehetséges magyarázatok között a nagy testvérnek való lefekvés, a félrecsúszott dopping (akkori eufemizmussal „biológiai segítségnyújtás”) és a magaslati viszonyok (az irapuatoi stadion 1700 méterrel a tengerszint felett fekszik) mellett sokáig tartotta magát a tészta-elmélet is.
A tészta a foci VB elrontója?
Június 13-án a Fejér Megyei Hírlap indította el a cunamit. Azt írták,
„jólértesült körök szerint gondok voltak a felkészítéssel, mi több, a táplálkozás is alapos melléfogás volt”,
mivel a „magyar csapat valami különleges tésztás menün élt már az ausztriai edzőtáborban is”. A tésztára mutogatás állítólag a cserekapus Szendrei Józseftől, valamint a súlyos vereségnél még a jobbak közé tartozó Burcsa Győzőtől indult. Július 22-én viszont már a hat szovjet gólt bekapó Disztl Péter állt ezzel a verzióval a nyilvánosság elé.
Ő a cikk elején idézett Kiprichhez képest már egészen máshogy emlékezett a Képes Sportban az ominózus diétára. „A magaslati edzőtáborozás kezdete óta teljesen új étrendet találtak ki a számunkra. Húst csak hébe-hóba kaptunk, tészta tésztát követett. (...) Magánügy, hogy szeretem-e vagy sem, de aki húsz-huszonöt-harminc éven keresztül húshoz szokott hozzá, tudja, hogy mennyit kell ennie ahhoz, hogy jó erőben legyen, s akkor a legtöbbünk számára a legfontosabb viadal, a világbajnokság előtt, teljesen más étkezésre állítanak át!...Nem haragszom senkire, tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta, lelkiismeretesen végezte a dolgát, de valami, a legjobb szándék ellenére sem sikerült. Nem, mert nemcsak gyengének éreztük, magunkat, hanem azok is voltunk. Szinte mindegyikünk három-négy kilóval kevesebb volt a versenysúlyánál. Ez a melegben lehetett volna jó is, viszont menni alig tudtunk.”
Fotó: Népsport / Arcanum
Tagad a szövetség
Nem késett a válasszal a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöksége. Július 23-i sajtótájékoztatójukon – miközben azért odaszúrtak a játékosoknak is nem megfelelő hozzáállásuk miatt – a Kisalföld beszámolója szerint „Mohácsi doktor és az MLSZ Mexikóban járt vezetői tagadták a játékosok állítását, miszerint nem kaptak húst, szénsavas italokat”, ám azt elismerték, „hogy 5-7 százalékkal növelték a szénhidrát felvételt, ezért ettek a szokottnál több tésztát”.
Ugyanekkor interjút adott Mátyás Rudolf is. Ő 1986-ban Magyarországnak elsőként szerzett egyéni szakács világbajnoki címet és ő főzött Mexikóban a válogatottnak. A miskolci szakács a Magyar Ifjúság című lapnak elmondta, összesen tizenkét alkalommal készített tésztaételt. Akkor is főleg húsos milánóit és bolognait. Reggelinél büféasztalról, közte felvágottakból válogathattak a focisták. A levesekbe is került hús, a menüt pedig Mohácsival egyeztetve állították össze (a lenti képen látható az általa később közreadott teljes étlap).
A többször emlegetett doktor Mohácsi János, a csapat orvosa októberben nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. „A vb idején pontosan ismertem a franciák étrendjét, mert velük volt egy magyar származású orvos ismerősöm. Biztosíthatom, hogy nem sokban tért el a miénktől, ahogyan a világbajnok argentinokétól sem. Azzal a különbséggel, hogy ők például jóval szigorúbban vették a szénhidrátdús táplálkozást. Háromnapos tésztaprogramjaik voltak.”
Megvan a balsikerű foci VB bűnbakja
A már idézett Magyar Ifjúság egy másik cikke szerint egyébként nem önmagában a tésztával volt a probléma. Inkább azzal, hogy Mezey György szövetségi kapitány kései rögtönzése volt a dolog. „Lehet, hogy a játékosok túloznak, de az bizonyos, hogy ez a tésztás módszer amolyan hasraütéses alapon történhetett, mint sok egyéb a felkészülésben (amit egyébként eladdig oly alaposnak vélt mindenki). A hasraütésre utal dr. Frenkl Róbert legutóbbi nyilatkozata, amelyből megtudhattuk, hogy e tésztás étkeztetést nem ám valamiféle orvoscsoport, nem valamilyen mexikói körülményeket ismerő team dolgozta ki – hanem a kapitány orvos barátja javasolta, s a kapitány mindjárt jónak is látta.”
A stílusosan Gyógyít6atlan címmel kiadott könyvében a magyar foci ügyeletes megmondóembere, Végh Antal szintén ebben látta a bajok okát. „Egy jó babgulyás, egy jó pörkölt a maga ízeivel csak kísérteni járt a csapathoz, emlékként. Az sem igaz, hogy sohasem volt hús, mert néha az is volt. Öt dekára becsültek a fiúk egy szeletet. Az a játékos, aki itthon félannyi munkavégzés, harmadannyi intenzitás mellett – mindennapi kétszeri edzés idején – megevett 4-5 szelet rántott húst, az most csak lesett, várt, mikor lesz ennek vége, mi lesz ebből, mire megy ki ez a játék? Volt futballista, aki életében eddig ilyenfajta tésztákat soha nem evett. Az étkezés összetétele mindnyájuk számára eddig ismeretlen volt, szokatlan és megszokhatatlan is.” (Végh egyébként ugyanebben a könyvben azt is leírja, a mérkőzés napján, mit sem tudva még a tészta históriáról, 3-0-s szovjet győzelmet jósolt egy taxisofőrnek.)
Mégse hasraütés volt?
A „hasraütéses” teóriát árnyalja, hogy Mátyás elődjét, a világbajnokságra eredetileg felkért Kurucz Antal szakácsot azért váltották le, mert a válogatott 1985 decemberi mexikói túráján összeütközésbe került a vezetőkkel az akkor még valóban új étrend miatt. A „sértett” így emlékezett vissza erre egy későbbi interjúban: „Tudtam én,hogy mi kell, mert az étkezési szabályok olyanok, mint a törvények. Azokat felrúgni büntetlenül nem lehet sehol. Még akkor sem, ha – tegyük fel – csak .tészta van, és semmi más. De Mexikóban volt minden! Csak nem adhattam azt, amit a fiúk kértek. (...) Hozzám bizalommal voltak a játékosok, s este, lámpaoltás után egyenként settenkedtek be, hogy megtömjék a hasukat (...) Ez persze kiderült. Én próbáltam meggyőzni a felelős szakvezetőket az elképzelésük tévességéről, de az orvos dirigált, s nem mertek beleszólni az ő döntéseibe. Pedig tévedett! Nagyot tévedett! S mégse vonták le a szükséges következtetéseket...Illetve: nekem megköszönték a közreműködést, és más szakácsot választottak.” Az interjúban meg nem nevezett „orvos”, vagyis Mohácsi a korábban már idézett megszólalásában elmondta, hogy decembertől, vagyis fél éven át minden válogatott összetartáson a világbajnokságra tervezett ételek kerültek asztalra.
Békétlen döntetlen a vége
A közvéleményt igen sokáig lázban tartó vitában az 1986-os égés egyik szereplője, Détári Lajos négy évvel később a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva gyakorlatilag döntetlent hirdetett.
„A világbajnokság előtt hetekkel Mezey György kérte a játékosokat, itthon is fogyasszanak az eddiginél több tésztát, hogy hozzászokjanak. Meggyőződésem, tanácsát nem fogadtuk, nem fogadtam meg. Nem fogyasztottunk tésztát olyan rendszerességgel, mint ahogy valóban kellett volna.”
A vezetők tehát tényleg egy a labdarúgók megszokott étrendjétől eltérőt menüt találtak ki, ráadásul nem tették kötelezővé számukra. A kérést viszont a játékosok elengedték a fülük mellett.
Címlapfotó: Népsport / Arcanum
