Geri Ádám A Tour de France verseny 1903 óta íródó történetében egyszer nagy botrány robbant ki a sör miatt.
1935. július 24-én máig emlékezetes epizód játszódott le a Tour de France-on. Az incidensről még a magyar sajtó is beszámolt. Pedig akkoriban finoman szólva sem égett a maihoz hasonló Tour-lázban a hazai közönség. A Budapesti Hírlap mindazonáltal egészen részletesen összefoglalta az esetet. „A derék Monneau, aki Arenchonban lakik, nagyon szeretett volna legalább a Bordeaux-i útszakaszon győzni. Kirendelt tehát a pálya egy adott pontjára egy egész csapat falujabélit, sereskancsókkal felszerelten. Mint valami XVII. századbeli dilizsánszot, úgy tartóztatják fel az összeesküvők a tikkadt, portól fulladozó francia kerékpáros-szakaszt, amely mohón veti magát az üdítő italra, míg a cselszövő szomjasan megugrik a Bordeaux irányában.”
Történt, hogy az 1935-ös Tour de France verseny 17. szakaszán egy kánikulai napon egykedvűen tekert együtt a mezőny Pau-ból Bordeaux-ba. Egészen addig, amíg el nem haladtak egy az út szélén vígan söröző társaság mellett. A szomjas versenyzők nem bírtak ellenállni az invitálásnak. 1-2 korsóra leült a padhoz a teljes boly – kivéve a francia Julien Moineau-t, aki viszont ezt kihasználva szökésbe kezdett. Előnye végig kitartott, 15 perccel a többiek előtt ért be, győzelmét egy korsó sörrel ünnepelte.
Bár Moineau élete végéig tagadta, hogy köze lett volna ehhez a partizán akcióhoz, mint látható, ez már akkoriban nyílt titoknak számított. Bizonyítékot ő maga is szolgáltatott. Arra az egy szakaszra, a nagyobb végsebesség elérése érdekében, a szokásos 44 fogas első fogaskerék helyett egy nagyobb 52 fogasat rakott fel.
Közös kocsmázások a szakaszok alatt
Az eset mindazonáltal csak annyiban volt kirívó, hogy akkor egyszer akadt valaki, aki nem állt meg együtt a mezőnnyel a kocsmázásra. Az 1903-ban útjára indított francia kerékpáros körverseny a kezdetekkor nyomokban sem emlékeztetett a maira – főleg a szervezettséget tekintve. Bár a legelső évtől kínáltak ételt és italt az ellenőrző pontokon, ez édeskevésnek bizonyult. Mindjárt az első évben 2500 kilométer volt a teljes táv, ezt azonban mindössze 6 szakaszra osztották fel. A versenyzőknek átlag napi 15-18 órát kellett tekerniük, az energiaigényüket nyilvánvalóan nem fedezte a pár elszórt frissítő állomás. A második évben győztes francia Henri Cornet például – a 2016-ban kiadott The Science of the Tour de France könyv szerint – naponta az alábbiakat fogyasztotta el: 11 liter forró csoki, 4 liter tea, pezsgő és másfél kilogram rizspuding.
Kísérő csapat sem létezett még ekkoriban és szigorúan tiltották azt is, hogy a versenyzők egymástól bármit elfogadjanak. Ha adakozó szurkoló sem volt a közelben, akkor bizony meg kellett állni pár falatra egy büfében. Ezt viszont a mezőny mindig együtt tette, hogy senki ne juthasson a Moineau-éhez hasonló jogosulatlan előnyhöz. A közös piknikezések a küzdelem élesedésével párhuzamosan, az 1910-es évektől maradoztak el, mindenki igyekezett időt nyerni a frissítéssel. Megjelentek a tarisznyák, a versenyzők csak annyi időre álltak meg, hogy magukhoz vegyék az élelmet, amit aztán már a nyeregben fogyasztottak el.
Az sem meglepő hogy az Arenchói csaló sörrel tudta levenni a lábukról a vetélytársakat. Abban az időben a Tour kerékpárosai sokkal inkább sörrel, borral és pezsgővel oltották a szomjukat a megbízhatatlan tisztaságú útszéli kutak vize helyett. Az alkohol ekkor még teljesen belefért, akárcsak a cigaretta, amiről egészen az 1920-as évek végéig úgy tartották, kifejezetten kell a tüdőnek a hegyi etapok előtt.
Tour de France verseny és tudatos táplálkozás
Tudatos táplálkozásról a második világháború utántól beszélhetünk. Akkor hirtelen megnőtt többek között az elfogyasztott vitaminok mennyisége, bár még a Tourt 1969 és 1974 között ötször megnyerő belga klasszis, Eddie Mercx is azt vallotta, „nem a sütemény fáj, hanem az emelkedő”. Ez a fajta lazaság ma már természetesen elképzelhetetlen. A csapatok egyik legmegbecsültebb részlege a konyha, ahol táplálkozástudományi szakemberek, orvosok és Michelin-csillagos séfek dolgoznak vállvetve a sportolók sikeréért.
Címlapfotó: Markus Spiske / Unsplash
