Geri Ádám A Zala felvágott a mai napig létezik, a szocializmus húsiparának számos nem kevésbé kultikus készítménye viszont mára eltűnt a boltokból.
1970-es évek elején a szocialista húsipar alaposan megszórta új termékekkel a piacot: az ország minden pontján megtalálható húsipari vállalatok erőltetett menetben fejlesztettek felvágottakat. A koncepció értelmében a környezetüket látták volna el ezekkel a készítményekkel – erre utalnak a névválasztások is. Hamarosan viszont már nem tartották magukat az eredeti elképzeléshez. Ennek megfelelően zalai felvágott Borsodban is készült és került a polcokra.
Az állam legfőbb törekvése valójában az volt, hogy olcsóbb készítményekkel növelje a választékot – ahogy azt Morschik Pál a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója 1974-ben elárulta a Pest Megyei Hírlap újságírójának. „Talán felsorolással kezdeném: sajtos parizerrel, sajtos mortadellával, Zala felvágottal, Tisza kolbásszal és csípős uzsonnakolbásszal termékeink választéka bővül. Az új, jóízű és tetszetős húskészítményekkel rövid időn belül találkozhatnak a megyei vásárlók az üzletekben. Áruk is elfogadható: kilónként 36, illetve 46 forint között kerülnek majd forgalomba. Rögtön hozzátenném, hogy vállalatunknak sikerült a kötelezően előírt 60-40 százalék, azaz olcsóbb és drágább áruféleségek arányát teljesíteni, sőt túlteljesíteni. Számokban kifejezve: az első félév során 68,3 százalékban olcsóbb termékeket készítettünk, illetve értékesítettünk.”
A most kezdődő többrészes cikksorozatban a Gasztrorégész sorra veszi azokat a „tájjellegű”-nek indult felvágottakat, amik az 1970-es években meghatározták a csemegepultok választékát.
Győri lángolt felvágott
Az első fecske. A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat „győri lángolt felvágottja” már 1970-ben elnyerte a Győri Ipari Kiállítás és Vásár egyik díját. Hogy ez a felvágott mi is volt valójában, ahhoz támpontot ad, hogy egy másik újságcikkben győri lángolt karajként hivatkoznak rá. Ez alapján pedig valószínűleg hasonlított ahhoz a (még nem győrinek nevezett) lángolt karajhoz, amit 1969-ben mutatott be az Esti Hírlap. „A sertéskarajából összehajtogatott, főző-füstölő szekrényben szép pirosra »érlelt húsnak« a sonkához hasonló íze van.” A lángolt karaj még évtizedekig maradt, de a győri előtag valamiért nagyon hamar elkopott a névből.
Somogyi szalonnás felvágott
A korabeli források szerint a sort a somogyi szalonnás felvágott folytatta. 1973-ra – hála a sajtónak – már országos ismertségre tett szert. Hogy miből állt a felvágott, az sajnos nem derül ki a híradásokból. Egy biztos: a Dunaújvárosi Hírlap 1974-es cikke szerint „lefolytanivaló” zsír akadt benne bőven. „A Somogyi szalonnás felvágotthoz olasz rizlinget töltöttek, amely a magas savtartalmánál fogva igen egészséges ital a zsíros ételek után.”
Zala (vagy zalai) felvágott
Kétségtelenül a legnagyobb karriert futotta be, a mai napig találkozni vele. Már 1978-ban az új hullám legsikerültebb termékeként beszéltek róla. „A Pápán gyártott Zala felvágott kiválónak minősül, mintaként szolgálhat a húsipar valamennyi vállalata számára” – írta szerelmeslevelében az állami Állatforgalmi és Húsipari Tröszt a gyártónak, vagyis a szintén állami Pápai Húskombinátnak. A pontos összetevő-listát ennél a felvágottnál is homály fedi, 1981-ben a Népszabadságnak ennyit sikerült kiderítenie: „Sertéshúsból készül, s egyéni, kellemes ízét a hozzá adott fűszereken kívül a bors és a szerecsendió alakítja ki.” A zalai egész termékcsaláddá nőtte ki magát az idők során, a zalai ínyenc felvágott – az Élelmezési Ipar lap szerint – valóságos úttörőnek számított hazánkban. „Magyarországon még húskészítményben nem alkalmazott különleges fűszert, a borsmentaolajat használjuk többek közt fűszerezésére, így az egyéb fűszerekkel együtt harmonikus, kissé érdekes, szokatlanabb ízhatást értünk el.”
Tisza kolbász
Valamilyen oknál fogva összetételét tekintve ez a legjobban dokumentált felvágott a listáról. Az országos terjesztésű Magyar Hírlap mutatta be az új terméket 1973. október 1-én. „Tisza kolbász elnevezéssel a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat jellegzetes borsos-paprikás fűszerezéssel új kolbászt hozott forgalomba, amely a főtt-füstölt kolbászok választékát bővíti. A kilogrammonként 34 forint árú kolbász az olcsóbb felvágottak csoportjába tartozik. A Tisza kolbász marhahúsból, sertésfejhúsból és szalonnából készül. A késztermék burkolata élénk, tetszetős barnásvörös színű. A vágás felülete halvány rózsaszínű, a 4-5 mm nagyságúra vagdalt és bekevert szalonnától kissé mozaikos. Illata, íze határozottan borsos, kissé csípős. Fehérjetartalma 12 százalék, 100 gramm kolbász kalóriaértéke 430.” A szolnokiak kezdetben a megyét és az ország keleti részét kívánták ellátni vele, de idővel jutott mindenhova. 1979-ben a sertéspárizsi után az új gyártmányok között a második legnagyobb mennyiségben készített felvágott volt. A Tisza kolbász a 1990-es évek közepéig létezett.
Címlapfotó: Magyar Mezőgazdaság / Arcanum
