Geri Ádám Meglepő helyen létesült az első magyar önkiszolgáló bolt, a ma ismert élelmiszerüzletek közvetlen elődje.
Amikor 1954 decemberében a Szovjetunió második legnagyobb városában, Leningrádban (ma Szentpétervár) megnyitott az első önkiszolgáló élelmiszerbolt, és erről a magyar lapok is beszámoltak, már lehetett sejteni, hamarosan Magyarországon is megjelenik ez az üzletforma. A 21. században már az ilyen kereskedelmi egységek a természetesek, akkor azonban az Észak-Magyarország újság például még képpel és részletes leírással ismertette a lényegét:
A Belkereskedelmi Minisztérium hivatalos újságja, a Belkereskedelem az „Ahol a vásárló a kiszolgáló” című cikkben már 1955 januárjában latolgatta a lehetőségét a hazai bevezetésnek. Számba vették az előnyöket és a hátrányokat is. Előnyök között a munkaerő-megtakarítást és a gyorsaságot említették. „A kereskedelem szempontjából fontos a nagymérvű létszám megtakarítás. Miután a vevő önmagát szolgálja ki, az áru pótlása is kislétszámú személyzettel végezhető el. A vásárló szempontjából nagy előny a gyors kiszolgálás. Egyik vevő nem akadályozza a másikat, nem kell sorba állni, a vásárló percek alatt összeszedheti a kívánt árut.”
Az ellenérveknél leghangsúlyosabban az szerepelt, hogy „az önkiszolgáló rendszer olyan nagyfokú gépesített előrecsomagolást igényel, amivel jelenleg még nem rendelkezünk”. Ezt azonban ugyanitt le is söpörték azzal, hogy a minisztérium első körben negyven a KÖZÉRT vállalat által üzemeltetett élelmiszerboltot tervez átalakítani, ennyi előrecsomagolt áru pedig biztosítható.
Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr
Térkép a vásárláshoz
Mindeközben a Szovjetunióban a nagy sikerre való tekintettel sorra nyíltak a hasonló üzletek Moszkvában és Kijevben is, így nem kelthetett nagy meglepetést 1955 április 4-én az Esti Budapest hasábjain megjelent a hír: „a szovjet tapasztalatok alapján már nálunk is elkészültek az első magyarországi önkiszolgáló bolt tervei”. A Budán, a Margit körút (akkor Mártírok útja) és a Bem József utca sarkán lévő KÖZÉRT-üzletbe tervezett átalakítást a cikk részletekbe menően, képpel illusztrálva mutatta be. „Az üzletből eltávolítják a pultokat, s a falak mentén polcokra helyezik az árut, a terem közepét pedig vitrinszerűen képezik ki. Az üzletben darabárukat, üveges cikkeket, konzerveket, italokat, továbbá előre csomagolt fűszerféléket, lisztet, cukrot stb. lehet majd vásárolni. A vevők a térképen I-el jelölt ajtón belépve a II-vel jelölt pultnál kis tolható kocsit kapnak. A falnál egy nagy tábla hívja fel a vevők figyelmét az üzletben kapható árucikkekre és a vásárlás módjára. A kis kocsival a nyíl irányában haladva, a vásárlók kiválasztják a szükséges árukat, ha kívánják, a IV-es számmal jelzett próbamérlegen ellenőrzik az áru súlyát, majd az V-ös vagy VI-os csomagolóban az árukat becsomagoltatják, a különféle cikkek árát összeadják, végül a III-as számmal jelölt pénztárnál kifizetik a kiválasztott cikkek árát.”
Az önkiszolgáló bolt, mint a nyugalom szigete
Az említett írás június eleji nyitást ígért, végül azonban az üzem augusztus 27-én indult be mintegy 300 árucikkel (többek között felvágottal, kenyérrel, sajttal, édességgel, háztartási cikkel) és mindössze 5 dolgozóval. „Szocialista kereskedelmünk újabb, jelentős lépést tett a haladás útján. Szombaton a Mártírok útja és a Bem József utca sarkán megnyílt Budapest és egyben az ország első, úgynevezett önkiszolgáló boltja (…) Sok háziasszony már az első negyedórában megrakta kosarát. A vásárlóknak nagyon tetszett az új beszerzési mód, nem kellett a segédekre várakozniuk, nem volt tülekedés, vitatkozás, túlmérés, mint más KÖZÉRT-üzletekben. A nézdegéléssel együtt két-háromperc alatt minden vevő végzettbevásárlásával” – lelkendezett a többi újságot is túlszárnyalva a Magyar Nemzet.
Pedig volt némi bizalmatlanság az új formátummal szemben – érdekes módon mindkét fél részéről. A vevő oldali bizalmatlanságot jól szemlélteti az alábbi fotó, amin a vásárló a mérlegen ellenőrzi, valóban egy kiló-e az egy kilós kiszerelésű cukor. (Ami egyébként nem meglepő annak fényében, hogy a cukrot például helyben, a szűk raktárban mérték ki kilós zacskókba.)
Az eladó oldaliról a már idézett Belkereskedelem lap egyik cikkének sorai árulkodnak, ami szerint az illetékesek egyértelműen féltek az elburjánzó lopásoktól. „Az önkiszolgálók boltjának megnyitását már két esztendeje javasolták. Valljuk meg az igazat: kétkedéssel fogadtuk létrehozását, nem bíztunk benne. Figyelmünket elsősorban a társadalmi tulajdon hatékony ellenőrzésének a megszervezése foglalta el az ilyen típusú boltban.”
Furcsa helyszínválasztás
Hogy miért pont a Margit körút és a Bem József utca sarkán létesült Magyarország első önkiszolgáló boltja, nem tudni. Annál is inkább, mert a választás több szempontból sem bizonyult ideálisnak. „Sajnos, nem a legmegfelelőbb üzlethelyiséget kaptuk az önkiszolgáló boltrészére. Az ilyesfajta üzletnek a legjobb a szögletes téglalap alakú nagyméretűhelyiség, ahol több téglalap alakú eladóteret lehet kiképezni és ezek körül megvan a lehetőség a körforgásra. Ebben a helyiségben minderre nem volt mód” –panaszkodott Hidasi Mihály, a Közért Karbantartó és Szolgáltató Vállalat igazgatója a Belkereskedelemnek. Egy másik, a kezdeti kevés betérő okát firtató cikkben felrótták még a bolt rossz elhelyezkedését, a helyiség kis méretét és rossz kialakítását, a nem megfelelő választékot, a polcok alkalmatlanságágát, valamint a reklám hiányát is.
Mindezek ellenére a bolt gazdaságilag beváltotta a hozzá fűzött reményeket. 40 százalékos bevételnövekedést értek az átalakítás előtti állapotokhoz képest, ráadásul az egy vásárlóra eső forgalom is emelkedett. Nem csoda, hogy a vállalat hamarosan három újabb önkiszolgáló boltot hozott létre. Decemberben nyitott egy a Budafoki úton, egy a Vámház (akkor Tolbuchin) körűton és egy a Keleti Pályaudvarnál. Az első vidékire 1956 áprilisáig kellett várni – Debrecen nyerte a különversenyt pár nappal megelőzve Miskolcot.
Címlapfotó: Fortepan / Obetkó Miklós
