Geri Ádám Budapest tragikus harcának hőseiként emlegették őket az újságok, gyakorlatilag haza se jártak, hogy legyen mit enni.
1956. október 23-án, kedden a debreceni diákok tüntetésével kezdetét vette a forradalom és szabadságharc, ami még a nap folyamán átterjedt Budapestre és több vidéki városra. Másnap hajnalban a szovjet csapatok bevonultak a fővárosba, fegyveres harcok kezdődtek.
Egy szakma képviselői már az első pillanatokban „rendkívüli üzemmódba” kapcsoltak és váltak akaratlanul is szempillantás alatt a valóságos sztárokká. „Budapest tragikus harcának hősei közé tartoznak a pékek is. A sütödékben kedd este óta váltás nélkül, 1-2 órai pihenés után, éjjel-nappal sütik a kenyeret” – számol be egy körkép részeként a kenyérsütők helytállásáról az Esti Budapest című lap október 27-én.
A Népszava még erre is rátett egy lapáttal, pár nappal később komplett cikket szentelt a témának. „Kis sütőüzem a 805-ös, a Népszínház utca 51. szám alatt. S amit most leírunk róluk, talán nem is rendkívüli, hiszen a budapesti pékek és az élelmiszeripar sok más munkása hasonló becsülettel állta meg a helyét az örökké emlékezetes kedd este óta. Akkor hat órától 26-án délig megszakítás és megállás nélkül, éjjel-nappal dolgozott ez a kis pékség, hogy a környék családjai kenyeret vihessenek haza. S az üzemvezető, Drágái Albert, a dagasztó Csesztinszki András, a két kisütő: Göcő János és Varga Lajos nem álltak egyedül a kemence, a gyúrótábla mellett: a házbeliek felváltva segítettek. Így született meg minden kosár kenyér. Gondoljunk tisztelettel ellátásunk névtelen harcosaira és önkénteseire.”
Nagy Imre és a pékek
A pékeket illetően, úgy tűnik, nem bízták az önkéntességre a dolgot. Legalábbis erre engednek következtetni a megalakuló Nagy Imre-kormány első rendelkezései. Október 27-én többek között a Vörös Zászló című lap is beszámolt arról a belügyminiszteri közleményről, amiben megóvandó a lakosságot „elrendelték, hogy a közüzemeket és a pékségeket kivéve a vállalatok ne dolgozzanak”.
Ezt még megfejelte a kereskedelmi és élelmezési minisztérium, aminek vezetése „felhívta az élelmiszer- és kenyérüzletek, valamint a pékségek dolgozóit továbbá az élelmiszert és kenyeret szállító járművek vezetőit, tegyenek meg minden erőfeszítést a lakosság megfelelő ellátására” Nem véletlen a sofőrök említése, bizonyos ponton ugyanis ők jelentették a szűk keresztmetszetet. „E néhány nap alatt sokkal több kenyeret adtak, mint rendes körülmények között. Hogy mégis nehézségek vannak a kenyér beszerzésénél, az csak a közlekedési zavarok megszűnésén, szállító eszközök számának növekedésén múlik. (…) Ott, ahol szállításra mód nincs, a lakosság közvetlenül a sütödéktől vásárolja a kenyeret” – írja a korábban már idézett Esti Budapest.
Kenyér valóban volt bőven. Talán azért is, mert a minisztérium mellett a vidék buzdításával a Hazafias Népfront is kivette a részét a kampányból. A hatalom civilebb fiókszervezete az alábbi felhívással szállt be: „Dolgozó parasztság! Élelem kell a fővárosnak, kenyér, tej, zöldség, burgonya kell a budapesti csecsemőknek, gyermekeknek, anyáknak, kórházaknak, Budapest népének. A nép kívánsága szerint az új nemzeti kormány a népre támaszkodva, erélyesen hozzáfogott az ország problémáinak megoldásához. Előlegezzetek bizalmat a kormányunknak programja megvalósításához. Adjatok minél gyorsabban a fővárosnak kenyeret, tejet, zöldséget, burgonyát.”
A mozgósítás jól sikerült. „A pékek munkaidejüket megkétszerezve, a helyi igények kielégítése mellett 88 mázsa kenyeret sütöttek a fővárosiaknak” – tudósít a Szabad nép Szolnokról. Mások mellett a Debreceni Sütőipari Vállalat is kitett magáért. Ők ezekben a napokban a szokásos 250 mázsa helyett 400 mázsa kenyeret sütöttek. Még a péksüteménynek szánt lisztet is beáldozták erre. A budapestiek gusztusát elnézve, utóbbiért, lehet, kár volt. „A Margit híd előtti sarkon a volt Glasner pék előtt két hosszú sor áll. Az egyik kenyérért, a másik dióscsigáért és meleg fánkért. Hiába, a pesti ember utolérhetetlen. Feje felett süvítenek a golyók, de a kijárási tilalom ellenére dióscsigáért, fánkért sorba állnak” – írja október 28-án a Népszava ledöbbent újságírója.
Logisztikai nehézségek
Kevéssé meglepő módon valami probléma ezzel együtt mindig akadt. Amikor megoldódott a szállítás, akkor a logisztika nem stimmelt. „Meg kellene szervezni a tervszerű elosztást. Most minden áru hozzánk fut be. Tegnap is annyi kenyeret kaptunk, hogy képtelenek voltunk átvenni. Nálunk egymást érik a teherautók, de úgy gondolom, hogy a kisebb vásárcsarnokokba kevés áru megy” – panaszkodott a Vámház körúti Vásárcsarnok vezetője a Népszabadság hasábjain október 31-én.
Apró, de megmosolyogtató részlet, hogy a legnagyobb felfordulás közepette, a kenyérkampány részeként, az illetékeseknek még a jövővel is volt energiájuk foglalkozni. Legalábbis így is értelmezhető a kormányzó Magyar Dolgozók Pártjának az október 31-i újságokban elhelyezett felhívása. Ebben megkérték a falvak lakosságát, „hogy a jövő évi kenyér biztosítása érdekében folytassák az őszi mezőgazdasági munkákat”.
Címlapfotó: Fortepan / Nagy Gyula
