Geri Ádám A Coca-Cola magyarországi megjelenése után, de még a Pepsi Cola előtt született a magyar kóla, aminek egy egész fura esemény verte be az első szöget a koporsójába.
Az 1960-as években végképp kitört a kóla-láz a szocialista Magyarországon. Először még a baráti blokkon belül fejlesztett Vita Colával igyekeztek kielégíteni a dolgozó nép igényét, majd 1968-ban hivatalosan is megérkezett a Coca-Cola, aminek tulajdonképpen már a hírére kimúlt az „utánzat”.
A második magyar kóla
A Coca-Cola elképesztő sikerét (1969-ben 22 millió, 1973-ban 78 millió 2 deciliteres palack) látva az illetékesek hamarosan újra megkísérelték valami hazaival meglovagolni a hullámot. „A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalatnál megkezdődött a Quick Colagyártása. A Coca Colához megtévesztően hasonló, nagy érdeklődéssel várt üdítőitalból naponta 10 ezer üveggel állítanak elő. Nagy várakozás előzi meg a Quick Colát, hiszen a vidéki lakosság is nagyszerű ízű, valóban »üdítő« italhoz jut. A 2,5 decis, ízléses címkével díszített palackokat tegnap hozták forgalomba, így a vásárlók szinte a gyártás megkezdésének időpontjában mondhatnak véleményt. A Quick Cola-t, az előírásoknak megfelelően, csak olyan helyen árusítják, ahol biztosítva van az, hogy az ital nem melegszik 12 Celcius fok fölé” – adta hírül a Békés Megyei Népújság 1969. május 29-én.
Az italhoz a (Magyarországon koffeinnel dúsított) koncentrátumot és a licenszet a testvéri Német Demokratikus Köztársaságtól vásárolta meg a magyar állam, a címke a híres gyomaendrődi Kner nyomdában készült. (Ugyanebben az évben az Országos Szeszipari Vállalat égisze alatt kijött a holland receptre épülő Star Cola is, de ez egy másik történet.)
Erdők, rétek virágai és Fagifor
A Quick Colát 3 forintért árulták, az ár megegyezett a 20 százalékkal kisebb kiszerelésű Coca-Cola árával. Az újságok nem meglepő módon az egekig magasztalták a magyar üdítőt. „Mintha csak pezsgő lenne, úgy fut fel a hab a pohárban, de az ital nem fehér, nem piros, inkább a feketekávé és a csipkeszörp színére emlékeztet. Illata, mintha erdők, rétek füvei, virágai adtak volna találkozót a szobában.” A fogyasztók nem feltétlenül értettek egyet ezzel, volt akinek a kóstolásakor a Fagifor köptető jutott róla eszébe. Természetesen a hivatalos szerv, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) is úgy találta, hogy „a szénsavas üdítő ital minőségi értéke a forgalomban levő Coca-Coláéval közel azonos”. A népszerűsítés jegyében újságban és rádióban reklámozták és kóstolóalkalmakat is szerveztek.
A propaganda hatott, az egész ország rákapott, így számos vidéki városban beindult a gyártás. Többek között Pécsen, Szegeden, Veszprémben, Nagykanizsán, Székesfehérváron és Nyíregyházán vette fel a kínálatába a helyi Szesz- és Szikvízipari Vállalat. Székesfehérváron még tovább is gondolták az alapterméket: Alba Regia néven 4 százalék alkoholtartalmú változatot hoztak forgalomba.
Hol a szénsav?
A nagy igyekezet ellenére olykor hiánycikké vált a Quick Cola, mégpedig az országos szénsavhiány miatt. Ha pedig még a szűkös időkben is a gyártás mellett döntöttek, annak a minőség látta a kárát. Komoly ügy kerekedett abból, amikor a Népszabadság újság az 1969. augusztus 10-i számában azt írta róla, „gyenge, enyhén fűszeres ízű és illatú, üdítő hatása az ingadozó szénsavtartalom miatt nem kielégítő”. A gyártó Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat azonnali viszontválaszában hitelrontásról írt, kétségbe vonta a vádak igazságtartalmát, bizonyítékul pedig az orosházi tájkiállításon kapott „Kiváló termék” oklevelet lobogtatta. Ebben az évben egyébként csak Békéscsabán 357 ezer palack Quick Cola készült.
Két tűz közé szorul a magyar kóla
1970 februárjában a Pepsi Cola is megérkezett Magyarországra és ezzel valami egy csapásra megváltozott. Hirtelen a hatóságok sem találták olyan jónak a Quick Colát. 1970 júliusában már a Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet is arra a megállapításra jutott, hogy miközben a Pepsi Cola és a Coca-Cola minősége között nincs különbség, a Quick Cola erősen kilóg lefelé a sorból. Bár utóbbi új címkét kapott és a „szokatlan” mellékízét is megszüntették, innentől már nem volt megállás a lejtőn. Valószínűleg az sem tett jót az imázsának, hogy olykor bogarat is találtak a palackban.
Először a szolnokiak léptek, náluk már 1970-ben átvette a Quick Cola helyét a futószalagon a saját fejlesztésű Rába Cola. 1971-ben aztán Pécsen, 1972-ben pedig Nagykanizsán szűnt meg a gyártás. Veszprémben még foltozgatták egy ideig a receptet, modernebb légtelenítési technológia bevezetésével kettő és félről 7 százalékra növelték a szénsavtartalmat, de már ez is inkább csak a haláltusa elhúzódását jelentette. A korabeli újságok tanúsága alapján az 1970-es évek végére teljesen eltűnt a magyar boltokból a Quick Cola. Érdekesség, hogy ezzel éppen egyidőben jelent Romániában. Aki tehát nem bírt meglenni nélküle, az pár száz kilométerrel odébb még évekig csillapíthatta szomját.
Címlapfotó: Vas Népe / Arcanum
