Kalandosra sikerült Fidel Castro magyarországi látogatása

Fidel Castro nyolc napos magyarországi látogatásán szerelt, előadást hallgatott a Holstein és zebu marhák fajtakeresztezésének mikéntjéről és még borászatban is járt.

1972 májusában érkezett Magyarországra Fidel Castro, a kommunista Kuba akkori teljhatalmú ura. A testvér szocialista országokat kipipáló kelet-európai körútjának magyar fejezete felért egy „politikai gazdaságtan” gyorstalpaló kurzussal. A 8 nap alatt a karibi diktátor gépgyárat, termelőszövetkezetet, borgazdaságot és agrártudományi egyetemet egyaránt meglátogatott.

Fidel Castro alaposan bekezd

Tanulmányi kirándulása a magyar népgazdaság sűrűjében tulajdonképpen közvetlenül május 30-i landolása után, Ferihegyen kezdetét vette. Magyarország első embere, Kádár János mellett többek között az ózdi kohászat róla elnevezett szocialista brigádja (mai megfelelője: munkacsoport) köszöntötte őt a reptéren. Egy munkást ábrázoló Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrot is vittek neki. Ennyivel azonban nem úszta meg Castro a találkozást. A Magyar Vasmunkások Lapjának korabeli tudósítása szerint a brigád vezetője részletesen beszámolt terveikről. Elmondta „a brigád elhatározott szándéka, hogy a következő években, aktív részesei lesznek az Acélmű, a vállalat eredményes munkájának és szilárd elhatározásuk, hogy ez évben teljesítik az 1 millió tonnás acéltermelési tervet”.

A budapesti kötelező kűrök után harmadnap a pártvezetés már vitte is a kubai delegációt gyárlátogatásra a győri (Rába) Magyar Vagon és Gépgyárba. Itt Castro – így a Kisalföld újság – „a rendelkezésre álló rövid időben mindent meg akart ismerni (…) szót váltott Császár Éva és Gombos József esztergályossal (…) Parker-tollával végigkopogtatta az acélöntvényeket, kézbe vette a jelzőkalapácsot, mindent megfogott, felemelt, kipróbált, amit csak lehetett”. A végszereldében a humorát is megcsillogtatta. Az ott dolgozó munkástól elkért elektromos csavarbehajtót lobogtatva azt találta mondani, „egy kicsit lelassítom a termelést”.

Kotló az ágy alatt

A nehézipar után másnap következett a mezőgazdaság a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári Kutató Intézetében. „Amerika első szocialista államának kormányfője olyan széles skálán érdeklődik az egykori Brunswick-kastély múltjáról és jelenéről, a beethoveni napoktól a mai kísérletek elvi alapjaiig, hogy a szakembereknek igaz gyönyörűségére szolgál a válaszadás. Ez az érdeklődés nem protokolláris. Ez egy mezőgazdasági ország fiának, aki maga is gazda, szakszerű tájékozódása a testvér földjén. Konkrét példákat kér a környezet adekvát hatásának elfogadására és tagadására a nemesítésen belül” – alélt el kis híján a Népszava újságírója a látottaktól. Szerencsére nem tette, így cikkéből az is kiderült, hogy szó esett még a Holstein és zebu marhák fajtakeresztezésének mikéntjéről is. Ugyanazon délután, immár a polgárdi termelőszövetkezetben, marháról tyúkra váltottak. A kubai diktátor itt megtudhatta, „a kotló az ágy alatt kiment a divatból”, mifelénk már a nagyüzemben keltetett napos csirke a modern.

A rengeteg információ feldolgozására Castrót beutalta Kádár a kiváltságos pártfunkcionáriusok részére fenntartott balatonaligai luxusüdülőbe. Természetesen innen is szervezett neki üzemlátogatást – ezúttal a boron volt a sor. „A vendégek szombaton reggel Balatonaligán szálltak hajóra, és a délelőtti órákban sétahajózást tettek”, majd a tihanyi partraszállást követően, „ebéd után dr. Fidel Castro Ruz, Kádár János és a kíséretükben lévő személyiségek meglátogatták a badacsonyi Állami Pincegazdaság balatonfüredi üzemét” – írja a Veszprémi Napló 1962. június 4-én.

Fidel Castro "bosszúja"

Budapestre visszatéve Castróval megjáratták még gyorsan a gödöllői Agrártudományi Egyetemet. Ott – így a Vas Népe – „rövid látogatást tett a mikrobiológiai tanszéken, megtekintette a gépészmérnöki kar néhány műhelyét, (…) majd az aulában találkozott az üdvözlésére összegyűlt diákokkal, a vörös, piros-fehér-zöld és kubai zászlókkal díszített hatalmas terem zengett a lányok és fiúk lelkes dalától: Kuba győzni fog”. Nemcsak Kuba győzött, nyert Kádár is, mégpedig egy „viszontmeghívást” Havannába, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára ennek 1975-ben tett eleget. Talán mondani sem kell, az ő útja is intenzívre sikeredett. Részt vett a kommunista párt kongresszusán, meglátogatta Kubai-Magyar Barátság Üveggyárat, pár órára „beköltözött” egy helyi munkáscsaládhoz és még egy úttörőtáborban is vendégeskedett.

Címlapfotó: Veszprémi Napló / Arcanum