Geri Ádám 1986. május 2-án jött az első „élelmiszeres” hír: óvatosan a salátával! Mit volt szabad enni és mit nem a Csernobil város atomerőművében történt baleset után?
1986. április 26-án a csernobili Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben bekövetkezett az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris katasztrófája. A 4-es blokk felrobbanásánál és a mentési munkálatok nyomán rengetegen életüket vesztették, a kiszabaduló radioaktív hulladék jelentős területeket borított be. A Szovjetunión (elsősorban a mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén) kívül Európa más részeibe, de még az Egyesült Államok keleti partjaihoz is jutott belőle. Magyarországon 1986-ban a kapott többletdózis 0,2 millisievert volt (összehasonlításul: a háttérdózis átlagosan 3 millisievert/év), „a csernobili nukleáris balesetet követő hazai sugárterhelés járuléknak is közel 50%-a a táplálékkal a szervezetbe került” – olvasható a Fizikai szemle 1999-es egyik számában.
A magyar sajtó sokáig híven követte a moszkvai kommunikációt, vagyis hallgatott. Miután azonban a svédek is észlelték a radioaktív felhőket, április 28-án este a Magyar Rádió megtörte a csendet, másnap pedig a Népszabadság adott le a belső oldalakon eldugva egy kishírt „Szerencsétlenség egy szovjet atomerőműben” címmel. Komolyabban csak a munka ünnepe után foglalkoztak itthon az üggyel, május 2-án söpört végig a Magyar Távirati Iroda (MTI) első közleménye, amiben már esett szó a sugárzás élelmiszerekre gyakorolt hatásáról is: „A polgári védelem szakemberei a fokozott elővigyázatosság érdekében (...) ajánlják, hogy gyermekek csak a tejipar által forgalomba hozott, ellenőrzött tejet fogyasszák, valamint hogy a frissen szedett nagy levelű zöldségeket (paraj, saláta, sóska stb.) fogyasztásra, illetve főzésre való előkészítés előtt bő vízben többször mossák meg.”
Másnap Sztanyik B. László, az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet főigazgatója a Népszabadságnak megerősítette, „a nagy levelű saláta, sóska, paraj felületére ugyancsak lerakódik a szennyeződés, amely alapos, többszörösen megismételt mosással eltávolítható”. Az információk csepegtetve érkeztek, az a laikusok számára távolról sem egyértelmű kiegészítés, miszerint a radioaktív anyagok „nem épülnek be a növény szerkezetébe, hanem csak annak felületét szennyezik” csak május 8-án jelent meg ugyanitt. A mosáshoz ajánlott csapvizet szintén elintézték annyival, hogy az ország 300 pontján, többek között a Központi Fizikai Kutatóintézet csillebérci bázisán (lásd következő fotó) naponta többször vizsgált élelmiszerekben, levegőben, vízben, talajban „a sugárzási szint mindenütt távol van az egészségre káros határtól”. (Bécsben is ezzel nyugtatták az embereket, de ott azért elárulták, hogy a vizeik radioaktivitása százszorosa a szokásosnak.)
A lakosság immunrendszere mindazonáltal élénkebben reagált a saláta-mizériára, aminek eredményeként sok zöldség a kereskedők, termelők nyakán maradt. „Fogták a fejüket tegnap az újvidéki piaci árusok is, mert senkinek sem kellett a fejes saláta, a zöldhagyma, a spenót és a gyümölcs” – jelentette Jugoszláviából a Magyar Szó. (Az osztrákok nem bízták a népre, május 7-től átmenetileg minden szabadföldi főzelékféle árusítását betiltották.)
Fotó: Magyar Szó / Arcanum
Déli szomszédunk magyarlakta része egyébként élen járt a tájékoztatásban. Május 5-én betelefonálós élő TV-műsort szenteltek a témának, a kimaradt nézői kérdéseket később a már említett Magyar Szóban válaszolták meg szakemberek. Elmondták többek között, hogy meg szabad enni a frissen fogott halat, illetve hogy a baromfihúsról a felületi szennyeződés lemosható, ha viszont bejut a radioaktivitás a csirke sejtjeibe, azon nem lehet segíteni – éppen csak azt felejtették el közölni, hogy fennáll-e a veszély az utóbbira.
A fenti MTI közleményből jól látszik, a másik kritikus termék a tej volt (abban is koncentrálódik a radioaktív jód). Ezzel kapcsolatban is eltéréseket mutatott az egyes országok álláspontja. Míg itthon az ellenőrzött forrásra helyezték a hangsúlyt, Ausztriában az előrecsomagoltat propagálták, Olaszországban a friss tej fogyasztását tiltották meg 10 éven aluliaknak, Jugoszláviában a terhes nőknek és gyerekeknek a tejport és az április 28. előtt csomagolt tejet javasolták, Ukrajnában pedig feldolgozták vajnak még a Csernobil környékéről kitelepített állatok tejét is.
Volt-e olyan élelmiszer, amit kifejezetten ajánlottak Csernobil után, mintegy „védekezésül”?
E tekintetben már kevésbé kényeztették el az olvasókat a sajtó munkatársai, mindössze két idevágó magyar nyelvű cikkel találkozni. Az alábbi kurta jó tanács a már többször idézett újvidéki Magyar Szóból származik: „Fogyasszunk sok jódban gazdag ásványvizet” – válaszolja újságírói kérdésre dr. Bikit István, a helyi Fizikai Intézet igazgatója, majd kifejti, a vízből a nem radioaktív jód beépül a pajzsmirigybe és így mintegy kiszorítja onnan a légkörből belélegzett radioaktív jódot. A másik írás viszont kimaxolja a témát, német forrásból dolgozva komplett listát állít fel arról, mit és hogyan szabad fogyasztani – a cikk egyetlen hibája, hogy a tengerentúli magyarok lapjában, az Amerikai-Kanadai Magyar Életben jelent meg 1986. május 31-én.
Mit együnk, mit ne, mire kell vigyáznunk, figyelnünk? Nyugatnémetországban három szakember – egy tápszer kutató, egy élelmiszervegyész és egy természetes gyógymódot alkalmazó orvos – a következőket ajánlja.
EPER. Lehetőleg Mirelité, mélyhűtött gyümölcsöt fogyasszunk, kerüljük a friss, primőr árút.
MÁLNA. Ugyancsak mélyhűtöttet vásároljunk.
GOMBA. Csak termesztettet vegyünk, de még biztosabb, ha szárított vagy konzerv árut veszünk.
SPENÓT. Csak mélyhűtött Mirelite-t fogyasszunk!
ZÖLDBAB, FEJES SALÁTA, KARALÁBÉ. Egyáltalán ne vegyünk friss, primőr árút! Különösen a fejes salátának nagy a rádióaktív tartalma!
KAPOR, PETREZSELYEM. Csak szárított formában vagy mélyhűtöttként alkalmazzuk!
VELŐS CSONT. Ne együk! A velő különösen nagy mennyiségű rádióaktív anyagot tartalmaz!
BELSŐSÉGEK. Akárcsak a csontvelő, a máj és a vese is nagy mennyiségű rádióaktív anyagot tartalmaz.
SZÁRNYASOK, BAROMFIK. Lehetőleg mélyhűtöttet vásároljunk, amelyeknek a csomagolási dátuma április 26-a előtti.
TEJ ÉS TEJTERMÉK. Ne vegyünk közvetlenül a termelőktől! Csak a tejüzemekben ellenőrzöttet vásároljuk. Aki pedig nagyon óvatos, az használjon sűrített konzerv tejet vagy tejport.
Akik viszont a vadhúst szeretik, azoknak ugyancsak rossz hír, hogy ezek fogyasztása rendkívül veszélyes, hiszen nem tudni, hogy az állat mely területről származik és milyen mennyiségű, rádioaktív anyagokkal fertőzött növényt fogyasztott.
Ezek után a három nyugatnémet szakember elmondja, melyek azok az élelmiszerek, amelyeket ajánlatos fogyasztani.
A következő zöldségek és gyümölcsök minden aggodalom nélkül fogyaszthatok, amennyiben még április 26 előtt ládába kerültek: Ananász, alma, banán, körte, sárgarépa, burgonya, fokhagyma, cékla, savanyúkáposzta, zeller.
Ugyancsak nyugodt szívvel ehető: kenyér, hal, margarin, rizs, liszt, tészta-félék, gabonafélék, cukor, bor, sör, és gyümölcslevek.
Karfiolt, uborkát, paradicsomot csak melegházit vásároljunk!
Vaj, sajt, és egyéb tejtermék vételnél vizsgáljuk meg a gyártási, csomagolási dátumot, annak április 26-a előttinek kell lennie!
Tojást ugyancsak ne vegyünk közvetlenül a termelőktől, és egyelőre tartózkodjunk a húsáruktól.
A kolbász és szalámi félék fogyasztásánál nem kell félni, hiszen ezek nagy része füstölt és jóval a katasztrófa előtt készült,
Ezek után lássuk a szakemberek által javasolt “atombiztos” menüt.
REGGELI. Egy pohár céklalé, savanyú- káposztalé vagy joghurt. Két szelet komisz vagy fekete kenyér vajjal vagy margarinnal, hozzá méz, sajt és lekvár. A komiszkenyérre a háborút átélt generáció még jól emlékszik. Ez a hántolatlan gabonából készült kenyér napjainkban világszerte elterjedt, mint az egyik legegészségesebb pékárú.
EBÉD. Zeller-leves, sovány hús vagy hal, mélyhűtött zöldségből vagy szójababból készült főzelék, savanyú-káposzta, burgonya. Édességnek pedig konzerv gyümölcs.
VACSORA. A reggelihez hasonlóan: komisz-kenyér, vaj, sajt, kolbász, szalámi, savanyú-káposzta, joghurt, banán, cékla.
(Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1986. május 31.)
Mikor fújták le a riadót?
A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium MTI-hez május 13-án eljuttatott közleménye már arról ír, hogy „a hazai szántóföldi növényekre, legelőkre, gyümölcsösökre, szőlőültetvényekre került radioaktív anyag – miután a fő forrás a nyolc nap alatt feleződő jód 131-es izotóp – viszonylag rövid idő alatt lebomlik”, bár közben továbbra is elővigyázatosságra int. Megismétlik benne azt is, hogy az illetékes hatóság „a korábbinál is kiterjedtebben ellenőrzi az élelmiszereket, az állati és növényi termékeket, közöttük a húst, a húskészítményeket és a tojást”, és hogy a vizsgálatok „nem mutatnak a normálistól eltérő sugárszintet”. (Egy „kis színes”: ugyanezen a napon az olaszországi Trevisóban egy tyúk állítólag 280 grammos, 220 milliméter átmérőjű tojást tojt.)
A nyolc nap leteltével persze távolról sem oldódott meg minden probléma, a tudósoknak a mai napig ad munkát a környezeti hatások nyomon követése. Csak egy példa: egy német vizsgálat szerint 2015-ben még mindig ezerszámra szaladgáltak olyan vaddisznók a tartományok közül a legnagyobb dózist kapott Bajorországban, amelyek szervezetében a radioaktivitás tízszerese volt a megengedettnek, ezért húsukat nem lehetett forgalomba hozni.
Fotó: Magyar Szó / Arcanum
A csernobili katasztrófa kiélezte a hidegháborút az élelmiszeriparban is. A Világgazdaság című lap szerint az Európai Gazdasági Közösség (az EU leánykori neve) ökológiai és kereskedelmi szakértői már május 4-én „az. európai szocialista országokból származó import esetleges egységes korlátozásáról tanácskoztak”. Saját szakállra többek ezt megelőzően is foganatosítottak óvintézkedéseket: Olaszország például három nappal korábban a határról fordított vissza 900 lengyel vágóállatot. Mivel a radioaktív felhő nem állt meg a vasfüggönynél, a nyugati országok egymást sem kímélték: Nagy-Britannia Svédországot, Olaszország Ausztriát helyezte embargó alá.
Ez persze egyáltalán nem zavarta meg a keleti blokk, köztünk hazánk vezetőit abban, hogy összeesküvés-elméleteket gyártsanak. „Nem lehet nem észrevenni: az EGK-döntést aligha csak egészségvédelmi szempontok motiválták. Aligha csak a lakosság egészségét, valószínűleg mást is akar védeni. A saját élelmiszerpiacát, amelyen valóban vannak feszültségek – a túltermelés feszültségei” – kommentálta a fent említett tanácskozást a Magyar Hírlap hasábjain dr. Papócsi Lajos, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettese. Az EGK végül bevezette a szocialista élelmiszerek importjának tilalmát, amit 1986. június 1-vel oldott fel, de szeptember 30-ig még fokozottan ellenőrizte az onnan érkező termékek radioaktivitását.
Címlapfotó: Népszava / Arcanum
