Geri Ádám A tokaji pezsgő sokkal régebbi múltra tekint vissza, mint azt sokáig hittük. Az első buborékos hegyaljai tételek születése mögött ráadásul izgalmas történetek derengenek fel.
Franciaországon kívül a világon elsőként Pozsonyban alapítottak pezsgőgyárat. Fischer János borkereskedő és dr. Schönbauer Mihály orvos 1825-ben a champagne-ihoz hasonló eljárásban készítették buborékos italaikat az akkor még Magyarországhoz tartozó városban. Legalább olyan nagy szenzáció, hogy az akkortájt az édes és azon belül első sorban az aszú boráról ismert Tokajban is hamar megszülettek az első pezsgők. A tokaji pezsgőkészítés tehát közel 200 éves múltra tekint vissza.
Sámpányi furmint, fejér és purtsin
A felfedezésért az elismerés Demeter Zoltánt illeti. A tokaji borász 2020-ban akadt rá Görög Demeternek az 1829-ben íródott, Azon sokféle szőlőfajoknak lajstroma című kötetében az alábbi bekezdésre. „Golop azonban, Tokajhoz majd 3 mérföldnyire, Tályához pedig közel fekvő Jószága Méltóságos Báró Vay Miklós Első Vitze-Ispány Úrnak, megérdemli valóban, borainknak jobb és jobb karba való hozásában 's nemesítésében fáradozó Hazánkfiak szemeiket reá függeszszék, a' Magyar Habzó vagy Pezsgő bornak készítésére nézve. Ebben a' Méltóságos Báró magát a'hoz a' Frantzia szokáshoz és módhoz tartja, mellyet tapasztalt és megtanult Campaníában (Champagne) egy jól elkészűlt tudós Hazánkfia, kit szüntelen a' Haza Jovának előmozdítására törekedő Néhai Nagyságos Édes Attya útaztatott a' maga költségén Frantzia 's más külső országokba. A'melly szőlő fajokból szűrik Golopon a' Sámpányi bort, ime ezek: Furmint, Fejér szőlő, Fejér Purtsin.”
Sámpányi bort, vagyis a franciaországi Champagne-ban feltalált és tökéletesített, úgynevezett méthode traditionelle eljárás segítségével készített tehát pezsgőt a Tokaji borvidékhez tartozó birtokán ifjabb báró Vay Miklós. A későbbi főispán, országgyűlési képviselő, MTA igazgató tag 1802-ben született Alsózsolcán, idősebb báró Vay Miklós hadmérnök fiaként. Biztosan nem az apa a golopi pezsgő atyja: bár komoly gazdaságot vezetett Golopon és borral is foglalkozott (egészen Oroszországig eljutottak a Vay aszúk), ő 1824-ben elhunyt. Szakály Orsolya, az Egy vállalkozó főnemes - Vay Miklós báró (1756-1824) kötet szerzője is megerősítette, idősebb Vay Miklósnál nem talált pezsgőkészítésre utaló nyomokat.
Tokaji pezsgő, meszesi habzó
Apja 1824-es halála után, bécsi tanulmányait megszakítva, ifjabb Vay Miklós vette át a golopi gazdaság vezetését. Minden tekintetben, így a borkészítésben is, atyja nyomdokaiba lépett. 1858-ban a Borászati Lapok cikkírója meglátogatta a bárót Golopon és a legnagyobb elragadtatással írt róla. „Midőn ő excellentiája törzsökös magyar háziúr szerepében engemet pinczéjébe elvezetett, s ott a legfinomabb borait s saját intézkedése szerint kezelő üvegezést dugaszolást s átalában a legczélszerűbb pinczekezelést megmutatni kegyeskedett, és nem röstelte nekem szőleit, nagyszerű kertjét, s kitűnő juhászatát is megmutatni.”
Közvetlen bizonyítékok is vannak arra vonatkozóan, hogy a báró valóban készített Golopon pezsgőt is. A Vay család levéltárából nagyon sok dokumentum fennmaradt – köztük leltári feljegyzések, levelezések magyar, német és latin nyelven. A golopi levéltáruk szinte egy az egyben kutatható a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben. A Gasztrorégész egy rövid áttekintés után több dokumentumban nyomára bukkant a golopi pezsgőnek, illetve egy bizonyos meszesi habzónak. (Lásd fotók.) Még az 1850-60-as években készített összeírásokban is találkozni mindkettővel. Hogy ezek hogyan készültek, mely években, milyen szőlőfajtából és egyáltalán mit takar a meszesi habzó, arra a választ a 85 mappát kitevő, 1-2 ezer oldalnyira becsült, egyelőre még feldolgozatlan sárospataki Vay-hagyatékban kell keresni.
Fotó: Gasztrorégész
Fotó: Gasztrorégész
Eperjesi lengyel gyáros
Vay Miklós még csak nem is az egyetlen fecske volt Tokajban. A Századunk című folyóirat már 1840-ben, a magyar pezsgőtörténet jeles évében, arról írt, követője akadt a környéken. „Ha külföldre kerestetik hegyaljai az ajánlások csaknem kizárólag Eperjesre intéztetnek, ’s évenkint helyben több hegyaljai bor kél el bel szükségre és kül kivitelre, mint az egész felföldön. – Itt gyártatik a’ tokaji pezsgő, nemkülönben jeles minőségű eczet.”
Tokajt 1737-ben a világon elsőként zárt borvidékké nyilvánították. Az ezt deklaráló királyi rendelet felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a tokaji bor előállításához szőlő termelhető. Eperjes ugyan nincsen közöttük, ám többek között Csorba Csaba Borok és harcok földje című írásából is tudni, hogy a „felső-magyarországi városok (Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes) is már a 15. századtól egyértelműen arra törekedtek, hogy birtokokat szerezzenek a Hegyalján, ahol vincelléreik gondos munkája eredményeképpen olyan borok készültek, amelyeket jó áron el lehetett adni lengyel földön”. Az eperjesi tokaji pezsgő tehát úgy értendő, hogy a Tokajban szüretelt szőlőt ott dolgozták fel.
Egy 1846-os cikkből az is kiderül, hogy az akkor szintén Magyarországhoz tartozó Eperjesen bizonyos Burchard Vilmos működtetett pezsgő-, ecet- és üveggyárat. „A’ pezsgő-gyártást Burchard ur Francziaországban tanulta ’s pezsgői Lengyel- és Oroszországban nevezetes szerepet játszanak” – írja egy látogatása nyomán az Életképek munkatársa 1847-ben. Ez alapján joggal feltételezhető, hogy a golopihoz hasonlóan ez a pezsgő is a champagne-i méthode traditionelle eljárással készült.
Az 1795-ben Lengyelországban született Burchard János Vilmos lengyel feleségével az oldalán 1825-ben érkezett Eperjesre. Otthon még csak kereskedett a borokkal, új lakhelyén már maga is készített. Eme kalandja mindazonáltal nem tartott sokáig. 1857-ben a Budapesti Hírlap már múlt időben szólt róla. „Borkereskedése és champagnei gyártása megszűnt ugyan, de tudománya, ügyessége, tapasztalása annál inkább szaporodott”. Talán valami köze mégis maradt a borhoz. Legalábbis nem lehet véletlen, hogy két fia Reimsben, vagyis a champagne-gyártás „fővárosában” telepedett le.
Hamis tokaji pezsgő
A tokaji pezsgő karrierjét Burchard kiválásával sem törte ketté, egyes körökben keresett termék maradt. Ékes bizonyíték erre az 1908-ban leleplezett hamisítási ügy. Baneth Géza „vállalkozó” Kőbányán készített homoki szőlőből olcsó, rossz minőségű bort, amit aztán tokaji telephelyén pezsgősített és palackozott, hogy végül tokaji pezsgőként adja el. A 4000 liternyi panccsal számos embert megkárosított, tettét mégis olcsón megúszta: 400 korona pénzbüntetés és 20 nap börtön közül választhatott.
Címlapfotó: pixabay.com
