Geri Ádám A budai Skála áruház 150 ezer látogatót vonzott már az első napon. Nem véletlenül: sok olyat tudott, amit Magyarországon addig egyetlen áruház sem.
Egyáltalán nem túlzott Sztanko Todorov, a baráti Bulgária Minisztertanácsának elnöke, amikor azt mondta „a Skála nagyáruház világviszonylatban is jó példája a modern kereskedelemnek”. Az 1976. április 3-án a Schönherz Zoltán (ma Október 23.) utcában, a mostani Allee Bevásárlóközpont helyén nyitott áruház korszerűségében valóban szinte az utált-irigyelt Nyugatot idézte – nem csoda, hogy kötelező elemként beiktatták a Magyarországra látogató bolgár vezető programjába.
Impozáns méretek
A rendszerváltás után sikeres üzletemberré avanzsált Demján Sándor által igazgatott Skála Nagyáruház a különböző állami szövetkezetek termékeinek egy helyen történő árusítását hivatott szolgálni. Mindezt az addig etalonnak számító Corvinénál majd’ másfélszer nagyobb hasznos alapterületen. Egészen pontosan 21 ezer négyzetméteren, 9 osztályon, 30 részlegen, 101 pénztár és 800(!) eladó közreműködésével. A méreteiben is lenyűgöző intézményben természetesen a gasztronómiának is jutott hely, ráadásul Magyarországon addig szintén nem látott formákban.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
Skála áruház, ami hipermarket vagy nem
A földszinten alakították ki azt az áruházat, amire a korabeli sajtó előszeretettel hivatkozott hipermarketként (vagy hypermarketként). „Még áttekinteni is nehéz a Skála földszinti hipermarketjét. Amíg a szem ellát, gondolák végtelen sora, és rajta hihetetlen bőségben az áruk, az előre csomagolt sertéshústól a lábasig, a mélyhűtött tengeri haltól a népművészeti vázákig, kb. 12 ezer cikkelem” – írta a Kirakat című lap nem sokkal nyitás után. A koncepció lényege tulajdonképpen abban rejlett, hogy az élelmiszer mellett minden olyan többé-kevésbé kapcsolódó kiegészítőt is meg lehetett vásárolni, amiket az emberek napi rendszerességgel kerestek. „A fogyasztói kereslet növekedése, a vásárlási szokások változása, az áruválaszték bővülése azt vonja maga után, hogy rendkívül gyors ütemben gyarapodnak, fejlődnek a nagyüzemi formák, a szuper- és hipermarketek, az önkiszolgáló áruházak, és a bevásárlóközpontok” – magyarázta az okokat akkoriban a Figyelő gazdasági lap.
Nem a Skálában volt egyébként az első hipermarketnek nevezett bolt Budapesten. A Batthyány téri csarnokban 1975-ben megnyitott, inkább szupermarketre hajazó egységre szintén ezt a nevet aggatták. Feltételezhetően azért, hogy Magyarország mutathassa, a Vasfüggönytől keletre is megértették az idők szavát. Ugyanezek az újságok ugyanis pár évvel korábban még olyan kritériumokat soroltak a hipermarketeknél, amiknek sem a Batthyány téri csarnok, sem a Skála földszinti boltja nem felelt meg:
- rendszerint városszéli elhelyezkedés, autóúton való megközelítés lehetősége és hatalmas parkírozó hely;
- olcsó üzemanyag töltőállomás;
- nyitva tartás egyes esetekben éjjel-nappal;
- 5-10 ezer négyzetméter terület;
- nagyon széles választék (teljes élelmiszer és iparcikk kínálat).
Az utolsó pontot a Skála kibővített élelmiszerboltja teljesítette: a 2500 négyzetméteres üzlethelyiségből 1500 négyzetmétert foglalt el az „egyéb” áru. Hivatalosan még további négy osztály tartozott ide: napi ruházat, háztartási felszerelés, háztartásvegyipari, illatszeráru. „Az első szint a szuper-ABC áruház, ahol helyet kapott az élelmiszer, illatszer, háztartási tisztítószer, papír-írószer, edényáru, üveg-, porcelán-, műanyagáru, ezer aprócikk, háztartási kisgépek és felszerelések, ajándék, játék, fotó, rövidáru, napi ruhák” – tallózott a kínálatból szintén a Kirakat újság.
Merchandise minden szinten
Fotó: Fortepan / Tóth József Füles
A Skála abban is megelőzte itthon a korát, hogy a szokásos reklámhordozók (logózott szatyor, zsebnaptár stb.) mellett sajátmárkás, vagyis kifejezetten az áruház számára gyártott (vagy legalábbis csomagolt) termékek is gazdagították a választékot. Az akkor „monopolcikk”-nek nevezett portfólióban szerepelt többek között fagylaltpor (csokoládés, vaníliás, kókuszos, puncsos ízben), dezodor, habfürdő és pipereszappan. Utóbbit a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat szállította.
Büfé tetőterasszal
A különleges gasztroattrakciók sorába tartozott a negyedik, „csonka” szinten létesített vendéglátóhely. Ez a gyakorlatban egy gyorséttermet jelentett tetőterasszal, vagy ahogy ma mondanánk skybarral – nagyjából 15 méteres magasságban. „Negyedik szint – hatalmas tükrök, önkiszolgáló étterem, különleges meleg szendvicsek, vesepecsenye, hideg kóla és narancslé. A tetőteraszra is kiülhet, aki akár – színes ernyők, asztalok-székek, még van hely” – számolt be a látni- és kóstolnivalókról A jövő Mérnöke.
A nyitás napján 150 ezren tették tiszteletüket a Skálában és az érdeklődés később sem lanyhult. Mondhatni, a vásárlók gyorsan kinőtték az áruházat, talán ezért is merült fel már 1976 júniusában az ötlet, hogy az étteremhez kapcsolódó tetőteraszt beépítik, hogy télen-nyáron sok vendéget tudjanak leültetni. Erre a fotók tanúsága alapján végül nem került sor, ez azonban természetesen mit sem csorbított a Skála renoméján. Az üzletház évtizedekig meghatározó kereskedelmi csomópontja maradt Budának és az egész fővárosnak.
Fotó: Fortepan / Záray Péter
Címlapfotó: Fortepan / Magyar Rendőr
