Geri Ádám A kivehető ajtós turmixgép viccnek indult, de aztán hamar a szocialista hiánygazdaság szimbólumává vált. Maga a főszereplő készülék valódi technikatörténeti csemege.
„Jó napot kívánok! Érdeklődöm, hogy az NDK turmixgép, a kivehető ajtós, megjött-e már?” Kern András 1979-es Halló, Belváros című rádiókabarés magánszáma alapvetően a magyar telefonközpontok félrekapcsolásait figurázta ki, szállóigévé abból mégis a fenti, az RG-28-as turmixgépre vonatkozó mondat vált. Mert bár a jelenetben egyszer sem hangzik el a típusjelzés, mindenki tudta, hogy csak erről a készülékről lehet szó. 1979-ben ugyanis ez volt a turmixgépek turmixgépe. Még akkor is, ha – mint azt később látni fogjuk – nem volt rajta semmiféle kivehető ajtó.
A gép első példányai az 1977-es őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra érkeztek meg. Mondhatni, igen gyorsan, hiszen ugyanebben az évben mutatta be hazájában, a Német Demokratikus Köztársaságban a gyártó Kombinat VEB Elektrogerätewerk. Az újdonság ténye nem akadályozta meg a Figyelőt, hogy ugyanekkor már így áradozzon róla: „A nagyszámú kiállított tárgy között található a népszerű »RG 28« típusú kézi keverő- és mixelőgép is.” Később azonban kétségtelenül komoly népszerűségre tett szert, mutatja ezt Kern András által előadott szösszenet is.
Dagaszt, pépesít
Pontosan mi is volt ez a jellegzetes narancssárga (máshol fehér) színű turmixgép? A hivatalosan AKA electric RG-28 névre hallgató készüléket (amiben az RG a Rührgerät rövidítése, ami németül keverőgépet jelent) tökéletes aprólékossággal mutatta be a Nagyító újság:
Az RG 28 típusú, NDK-ban gyártott robotgép a korábban már árusított RG 25 típus továbbfejlesztett, módosított változata.
Az alapgép motorja háromféle fordulatszámmal működik, a kiválasztásra négyállású kapcsoló szolgál.
A készülék végén lévő tengelykivezetéshez csatlakoztatható a kávéőrlő, ez a kivezetés használaton kívül műanyag fedéllel zárható, a balesetek elkerülése végett. Az alapgép oldalán lévő kivezetéshez kapcsolódnak a habverők és a keverőszárak. A készülék állványra is helyezhető, ami megkönnyíti a használatát.
További tartozékok: két keverőtál, kávéőrlőfej, merülő mixelő, passzírozófej (ezzel az étel szitán vagy szűrőkanálon áttörhető), műanyag lapát a kikevert étel kivételéhez, végül egy falra szerelhető tartókonzol.
A motor névleges teljesítménye 170 W, fordulatszámai: az I. fokozatban 635 f perc, a II. fokozatban 730 f/perc és a III. fokozatban 820 f/perc.
Az egyszerre őrölhető szemeskávé mennyisége 30 g, 2 dl tejszín habbá verése 3 percig tart.
A készülékhez mellékelt használati utasítás – amelynek átolvasása és betartása a biztonságos kezeléshez nélkülözhetetlen – az elvégezhető műveletek leírását tartalmazza.
Ára megállapítás alatt.
Összefoglalva: az RG-28 egy többfokozatú kézi robotgép volt, ami – a korabeli reklám szerint – „percek alatt kávét őröl, habot ver, turmixot készít, krémet kever, dagaszt, pépesít”. Magyarországnak az „S” típusjelzésű verzió jutott, az eggyel fejlettebb „E” jelűn a háromfokozatú kapcsoló helyett forgókapcsolóval fokozatmentesen lehetett szabályozni a fordulatszámot. Bár ez utóbbit is többször beharangozták, kereskedelmi mennyiség sosem érkezett belőle hazánkba. A megvásárolható változat dobozából pedig olykor az alaposan átolvasandó használati utasítás magyarnyelvű változata hiányzott. Jött viszont külön kiegészítőként zöldségvágó kés vagy éppen konzervnyitó.
Az alapmodell egyébként induláskor 920 forintba került 3687 forintos átlagkereset mellett, vagyis szinte fillérre a havi bér negyedét tette ki. Nem csoda, hogy a korban divatos tárgynyeremény-sorsolások rendszeresen visszatérő fődíjának számított. Annál is inkább, mert az 1980-as évek elején sokszor hiánycikké vált. Valószínűleg ez vezetett ahhoz, hogy 1982-ben együttműködés köttetett az – egyebek mellett a Rubik-kockát is gyártó – ecseri Politoys Ipari Szövetkezettel, onnantól a turmixgép egyes műanyag elemei Magyarországon készültek.
Kelet a nyugat ellen
Később levitték az államilag megszabott árát, így aztán még bátrabban versenyeztethették például a nyugatnémet Siemens vállalat akkor már szintén kapható hasonló termékével (lásd táblázat lent). Az RG-28 természetesen megnyerte az ár-érték arányra kihegyezett összehasonlító tesztet: a 3990 forintba kerülő Siemens gép nyilván nem volt hatszor jobb a 700 forintos keletnémet vetélytársnál. Az RG-28-at gyártását 1990-ben, tehát Németország újraegyesítésének évében fejezték be. Mindazonáltal utána is sok hazai hirdetésben felbukkant: inkább alkatrészt kerestek hozzá, semmint eladásra kínálták volna a használt példányokat.
Kivehető ajtós turmixgép kivehető ajtó nélkül
És hogy mi is volt az a kivehető ajtó? A földhözragadt magyarázat szerint a kifejezés a már említett kicsavarozható műanyag fedelet takarta, amivel a használaton kívüli kávéőrlő-csatlakoztatót lehetett elrejteni. Az azonban egyáltalán nem ajtó. Sokkal inkább azoknak van tehát igazuk, akik szimbolikus jelentést látnak mögötte: a kivehető ajtó a szocialista hiánygazdaság vitriolos kritikája. Azé a hiánygazdaságé, ahol a vásárlók nem tudták, mit keres(het)nek, a boltok pedig nem tudták, mit árulnak. Ebben a minőségében még sokáig hivatkozási alap maradt. 2014-ben a Figyelő újság „A levehető ajtós turmixgép” címmel közölt elemzőcikket a magyar életszínvonal 20-21. századi alakulásáról. (A folklór bizony gyakran felcserélte a ki- és a fel- igekötőt.) De ugyanígy szinonimája lett a full extrásnak (kivehető ajtós csótány, Dunaújvárosi Hírlap, 1999) és a nem létezőnek is (a sanghaji nagynéni unokaöccse, a kivehető ajtós, Magyar Nemzet, 2003). Kijelenthető tehát, hogy évtizedekre bevonult a közbeszéd ilyen-olyan területeire.
Címlapfotó: Gasztrorégész
