Sportkocsma-történelem: számos híres magyar sportoló állt a pult mögött

Sportkocsma, mint ajándék az államtól, a pálya helyett a söntést választó focista, elcsalt fogadás, albán bűnözők. A sportolóknak a szocializmus alatt kiutalt vendéglátó egységekben zajlott az élet.

A hazai „sportkocsmák” története az 1950-es évek végén kezdődött. A korábban államosított vendéglátó egységek a politikai és nem szakmai alapon kiválasztott vezetők alatt veszteséget termeltek. A „hiba” elhárítására a szocialista vezetés létrehozta a német Gewinn (nyereség) szó elferdítésével gebinre elkeresztelt rendszert. Ezzel érdekeltté tette az üzletvezetőket a nyereséges üzemeltetésben (de főleg a veszteséges üzemeltetés elkerülésében).

Mivel ezt különböző stiklikkel igen könnyű volt megoldani, a mindezzel tisztában lévő állam a gebines kocsmát egy idő után jutalomként osztogatta. „A hetvenes évek nagy divatja a gebin volt, kiöregedett sportolók álltak sorba egy-egy kocsmáért, étteremért, az akkori sportvezetés amolyan végkielégítésként osztogatta őket. A versenyzők tömegével iratkoztak be vendéglátó-ipari iskolákba” – idézi fel a Magyar Hírlap 1991-ben, a rendszerváltás után két évvel.

Albert Flóriántól Hidegkuti Nándoron át a kalapácsvető Zsivótzky Gyuláig számos híres sportolónak jutott borozó. Az aranycsapat egykori csatárának italozója a mai napig működik Budapesten a Lónyay utcában. Az alábbiakban további egykori sportkocsmák történet kerül bemutatásra.

Szuromi Antal – Gong Presszó majd Foci Presszó

Az MTK egyszeres válogatott csatárának nagyon bejött a vendéglátás, miután szögre akasztotta a cipőt. Még akkor sem tért vissza a pályára, amikor Mészöly Kálmán hívta. „Harminchárom éves volt, amikor egy szép herendi MTK-s készlettel elbúcsúztatták, és tárt karokkal várta a vendéglátás. Üzletvezető volt egy önkiszolgálóban, majd Kőbányán üzemeltetett presszót, amikor Mészöly Kálmán hívta Békéscsabára futballozni, ment volna, de visszavették volna tőle az üzletet, mígnem egy esti standolásnál osztott-szorzott, és rájött, hogy jobban jár, ha marad” – írta a Szuromi 75. születésnapjára készített riportban a Veszprémi Napló.

Irányította a Keleti, majd a Centrál nevű önkiszolgálót, de besegített a Pasaréten családi vállalkozásként vitt Pikk Dámába is, és hat évet lehúzott a saját elmondása szerint igen „kemény” kőbányai Erzsébet presszóba. Utóbbi helyen alaposan megedződött. Ennek nagy hasznát vette következő állomáshelyén, a mai Erzsébet körút 13. alatt működött Gong Presszóban, amit a Kelet-pesti Vendéglátót utalt ki neki 1984 őszén.

„Vasárnap este bementem, hogy megnézzem, hétfőn hol leszek főnök, de a galériáról lenézve olyan alakokat láttam, hogy alig mertem lejönni. Az ott dolgozók össze voltak nőve az alvilággal, eleve volt köztük három-négy három per hármas, én ragaszkodtam a teljes személyzetcseréhez, és le is húztam ott huszonhárom évet. Reggel jöttek a kávésok, délután már keveredtek az emberek, este meg a bűnözők, gyilkosok, betörők, albánok. Ha akartam volna, sem lett volna időm a futballra gondolni, a szakedzőit is abbahagytam” – mesélte a már említett Veszprémi Napló cikkben. Legendásan rossz hírű lebuj volt a Gong. Csurka István még Az idő vasfoga című, detoxikálóban játszódó darabjába is beleszőtte.

Szurominak mindazonáltal hamar sikerült rendet tennie. A Pesti Hírlap alig fél évvel a nyitást követően tett látogatása után már áradozott a Gongról. „A hajdani késdobálóban, mai nevén az éjszakai eszpresszóban egy nyugodt és kiegyensúlyozott férfiú a főnök. Szuromi Antal a neve, s azzal büszkélkedhet, hogy emberek fogadására alkalmas hellyé formálta a betérőt (…) Manapság éppen a vezető stílusát követve, az erély finom trükkökkel párosul. Az elázott hórukkost kondíciójának megőrzésére, épp a további erőpróbáik helytállásaira figyelmeztetik. A hámból kirúgott sportembert pedig arra, hogy nehéz lesz holnap még az állított labdát is eltalálnia, makacsul felbukkanó hölgyet pedig arra, hogy ruhája ezen a tájon kissé snassz. Azaz gyengén öltözött, s ez varázsszó, mert sértődötten elvonul.”

1988-ban aztán mégis csak előjött belőle a labdarúgó és ennek megfelelően tervezte újra a hely koncepcióját. „A Lenin körúton a Híradó mozinál évtizedek óta ismerik a Gong presszót. Napok óta a népszerű Foci Maxi figura látható a kirakatüvegen. Már csak a Gong neonfelírás őrzi a régi nevet, az üzletvezető - Szuromi Antal, az MTK egykori válogatott középcsatára - FOCI-ra keresztelte az eszpresszót.” A belbecset is focisra hangszerelték át. Videón non-stop mentek a mérkőzések, TELEFOCI néven kerekasztal-beszélgetéseket szervezett szakértők részvételével. Tartottak nála néha gólkirályi díjátadást is és gyakorlatilag itt szerkesztették éveken át a Foci című hetilapot. A 2020-ban 77 évesen elhunyt Szuromi végül 23 év után vonult nyugdíjba a Foci presszóból.

Gedó György – Vino bár

Az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet szerzett ökölvívó 1980-ban vonult vissza a ringből, útja rögtön a vendéglátóiparba vezetett. „A belvárosi Szép utcában, a süteményes bolt és az antikvárium között, nyolcemberes kis üzlet szerénykedik. Bejárata fölött a felírat: Vino bár, kirakatában egy kis tábla: Az üzletvezető neve, telefonszáma, és a kulcs, a Kossuth Lajos utca 3. sz. alatt. Titokzatos szöveg, pedig az arra járók előtt nem titok, hogy az üzletvezető neve: Gedó György. A név bizonyára ismerősen cseng. Igen, az a Gedó” – írta a Nemzeti Sport 1981 augusztusában. A cikkben Gedó nem csinált belőle titkot, hogy protekcióval jutott a borozóhoz: „Egy kérés a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat vezetőihez és az évet a Vino bár üzletvezetőjeként kezdte.”

A gebinezés mindazonáltal nála alig két évig tartott, 1983-ban kalapács alá kerültek az üzlet jogai és neki sikerült megvennie azokat. „Ügyesen bánik a mércékkel (rövid italt is árusít) a kancsóból pedig egy csöpp sem megy a pohár mellé. Mintha világéletében kocsmáros lett volna” – lelkendezik 1983-ban a Magyar Ifjúság újságírója. A riportból az is kiderül, hogy bár Gedó jól érzi magát kocsmárosként, mint mondja, „nem rossz munka, strapás, de van benne sok érdekes is”, ezen felül rendkívül büszke az árusított borok minőségére, bevallja, hogy „nyilvánvalóan nem itt kellene lennem, hanem az edzőteremben”.

Eme kívánsága 1994-ben hallgattatott meg. Három évvel azután kapott edzői állást, hogy a rendszerváltást követő változékony időben vissza kellett adnia az üzletét. Bár borozója alig egy évtizedig működött, így is beírta nevét a magyar vendéglátás történetébe. Az Új Ember cikke még 1999-ben, tehát 8 évvel a megszűnése után is ódákat zengett róla. „A nyolcvanas években legenda volt a Belvárosban a Gedó kocsmája – a Szép utcai Vino bár – valóságos szellemi műhely, demokratikus gondolkodású értelmiségiek találkozóhelye. Emellett lelki segélyszolgálat és szociális intézmény. Gedó mindig mindenkinek segített, a legtöbbször a neve, a népszerűsége elég volt ahhoz, hogy elintézzen olyasmiket, ami másnak nehezen sikerült volna.”

Mátrai Sándor – Ali Baba

„A IX. kerület szívében (hol is lehetne máshol?) az Üllői úton hangulatos eszpresszó hívogatja az arra járókat. Az üzletvezető, Mátrai Sándor, a Ferencváros volt sokszoros válogatott középhátvédje.” 1974-ben a Népsport újságírója látogatta meg munkahelyén a Ferencváros és a magyar válogatott 5 évvel korábban visszavonult hátvédjét. Mint a sportolói kocsmák esetében általában – folytatja a cikk –, Mátrait sem kizárólag a boltja kínálata miatt keresték fel vendégek az Üllői út-Telepy utca sarkán. Legalább ennyire éheztek (szomjaztak) egy-egy régi jó sztorijára – bár a kávéja a Hétfői Hírek szerint legendás volt. Mint írják „az Ezeregyéjszakában sem ivott a szultán jobb kávét, mint amelyet nála lehet fogyasztani”.

Egy nagy találkozás is zajlott az Ali Babában, mégpedig az egykori csapattárssal, a 15 év után viszontlátott Varga Zoltánnal. „Mátrai Sándort a bérelt presszójában (Ali baba) kereste fel az Üllői úton. Mátrai az egyik asztalnál beszélgetett, már az ajtóban lehetett hallani, hogy az 53. percben mi történt. Varga Zoltán leült a szomszéd asztalhoz, és hallgatta. A felesége meglátta, és majdnem ráesett a pultra, de nem szólt semmit. Mátrai odafordult, hogy neki is megmutassa azt az indítást, amit akkor már a közönség nagy része képes lett volna produkálni, amikor felismerte. Zoli – kiáltott, és örömmel a nyakába ugrott. Nem félt senkitől, hogy meglátják. Mátrai Sanyi normálisan reagált – mondja Varga Zoltán. – Ő volt a legbátrabb, igazi barát. Rajta kívül mindenkin látszott, hogy fél.” Varga 1968-ban disszidált, ami után 1983-ban jöhetett először haza, és nyilvánvalóan még akkor sem részesül(hetet)t meleg fogadtatásban.

Mátrai egyébként még ugyanebben az évben leadta az Ali Babát, következő útja Csepelre vezetett, egy önkiszolgáló étteremben lett üzletvezető helyettes.

Sándor Károly – Gól presszó

A 75-szörös válogatott Sándor Károly 1958-ban, a gebines korszak hajnalán kapta meg saját üzletét. „Egy este jöttünk ki a feleségemmel a Corvin moziból. Mintha ma lenne, úgy emlékszem, hogy a Háború és békét néztük meg. Állunk ott a mozi előtt a lépcsőkön, s egyszerre meglátok egy csupa rom kis üzlethelyiséget pont velünk szemben. Mondom az asszonynak: mit szólnál, ha itt felépítenénk és berendeznénk a GÓL presszót? És úgy lett. Még a név sem véletlen, hiszen én már akkor is sokat jártam Bécsbe, s ott a Mariahilferstrassén mindig egy GÓL nevű presszóban találkoztam, meg persze zsugáztam is a magyarokkal. Az meg pont az osztrák labdarúgó-szövetség házának aljában működött. Mindig nagyon jól éreztem ott magam” – mesélte a Magyar Szó munkatársának 1992-ben.

A presszó története aztán meglehetősen csúnya véget ért. Sándor Csikar köztudottan nagy kártyás és lovis volt. Eme szenvedélyeit kihasználva egy csaló ismerőse 10 éven át fosztogatta őt kisebb-nagyobb intenzitással. Amikor a volt labdarúgó ezt végleg megunta, a Cini és a többiek című könyvben leírtak szerint a „barátnak” a következő ajánlatot tette: „Nézd Elemér, neked ez szép volt, neked ez jó volt, nekem ebből elég volt. Itt van az én Gól-presszóm a Kisfaludy-közben, nem egy nagy üzlet, de meg lehet élni belőle. Tudod mit, legyen a tiéd. Azzal a feltétellel, hogy többé nem ismerjük egymást.” Az illető az ajánlatot elfogadta, így 15 év után a volt labdarúgó megvált a helytől.

Címlapfotó: Foci7 / Arcanum (Szuromi Antal a Foci presszó előtt)