Geri Ádám Régen sztárok törzshelye volt, később a nosztalgiára vágyók Mekkájává vált a legendás Kádár étkezde, ami különös körülmények között jött létre 1957-ben.
2020-ban, a koronavírus-járvány beköszöntekor, az akkor már bőven nyugdíjas korú és ezért 33 év után a kiszálláson gondolkodó tulajdonos, Orbán Sándor úgy döntött, bezárja a legendás Kádár étkezdét. Ezzel a Klauzál téri műintézmény, ahol a kockás abrosz, a szódavizes palackok, a málnaszörp és a házias fogások miatt külföldiek és nosztalgiázni vágyó helyiek egymásnak adták a kilincset, befejezte 63 éves pályafutását.
Az 1957-bén nyitott Kádár étkezde nevét az alapító Kádár Béláról kapta. Kádár nyolcadik kerületi vendéglátós családba született. Édesapjának „akkori nyelven csehója (étkezde) volt a legsötétebb Józsefvárosban, a Mátyás tér 16. szám alatt” – idézi fel a gyerekkori jó barát, Kecskeméti György az 1980-ban, Kádár halálára írt megemlékezésében. Az Új Életben megjelent nekrológjából tudható az is, hogy a család idővel egy kerülettel tovább költözött és ott gyakorolta tovább a mesterséget. „Azután mindketten elkerültünk ifjúságunk Édenéből, – mert nekünk azt jelentette a Mátyás tér –, a hetedik kerületbe. Nem sok idő telt el, én ellátogattam az Akácfa utcai étkezdétekbe is.”
Az Akácfa utca 38. szám alatt található helyiséget a második világháború után már a fiú lakta be. A korabeli telefonkönyvek tanúsága szerint kávékimérést üzemeltetett.
A Kádár étkezde születése
Évtizedekkel később megjelent cikkek tudni vélik, hogy Kádár nevéhez fűződött 1955-ben az Akácfa utca 38-ban a legendás Kis pipa étterem, vagyis a Szomorú vasárnap slágert jegyző Seres Rezső „munkahelyének” megnyitása, és azt államosították 1956-ban a feje fölül. Kárpótlásul viszont megkapta a Klauzál téri helyiséget. Új állomáshelyén állítólag nem tervezett éttermet üzemeltetni. Kezdetben inkább csak a barátoknak, ismerősöknek főzött sóletet a feleségével. Ennek viszont akkora sikere lett, hogy arra már vállalkozást lehetett alapozni. A sóletes sztorit megerősítő korabeli írás nem lelhető fel. Annyi minden esetre tény, hogy Kádár Béla – mint azt az egyetlen vele készített, 1975-ös Új Élet interjúban egyértelművé teszi – zsidó családból származott. És az is biztos, hogy a sólettel szerzett magának hírnevet.
Olyannyira, hogy az étel az étteremmel együtt jóval túlélte őt. Minden későbbi tulajdonos kínálta legalább hetente egyszer – állításuk szerint ráadásul Kádár eredeti receptje vándorolt kézről-kézre. „Van, aki Zürichből röppen át a sólettal körített sült libacomb kedvéért. Mások New Yorkból, Londonból, Stockholmból zarándokoltak ide, hogy töltött káposztával enyhítsék kínzó éhségüket – és honvágyukat...A falakról ismert művészek, sportolók bekeretezett fényképe néz a betévedt idegenre” – áradozott például Szilágyi György a Ludas Matyi 1987. márciusi számában. Nem kis részben a sólet miatt a Kádár étkezde törzshelye volt többek között Karinthy Ferencnek, Papp Lacinak, Nemcsák Károlynak, Görbe Norának, Usztics Mátyásnak, Újréti Lászlónak, Kabos Lászlónak, Markos Györgynek, Nádas Györgynek, Sípos Tamásnak és Verebes Istvánnak. A világsztárok közül megfordult ott Andy Vajna társaságában Sylvester Stallone is.
Az akkori tulajdonos, Garami Tibor mégis egy vendégre volt különösen büszke: Marcello Mastroianni 1987-ben látogatta meg a Kádárt. Mint 1992-ben, a Köztársaság című újságban Garami elmesélte, az olasz filmcsillag a húsleves és főtt hús mellett természetesen libacombbal készült sóletet evett és „ízlett neki”.
Címlapfotó: Magyar Hírlap / Arcanum
Csak örülni lehet a hírnek, hogy újranyit a Kádár és remélhetőleg megőrzi a hagyományokat.
(Egy megjegyzés a blog szerzőjének: a nagyedik sorban említett közterület nevét nagy betűvel kell/ene írni – függetlenül attól, hogy itt jelző-funkciója van.)